**Séfek Csatája: Otthoni Kiadás – Lengyel Kárpátka Sütemény Duplán (Recepttel)** Ha a konyhádba szeretnél egy kis lengyel ízt csempészni, a Kárpátka sütemény tökéletes választás! Ez a finom, édes sütemény egy igazi csemege, amely mindenkit lenyűgöz. Képz

Meg akartam lepni a gasztrós barátaimat egy különleges édességgel... aztán úgy alakult, hogy ők leptek meg engem. Sebaj, így rögtön két verziót is mutathatok abból a lengyel desszertből, aminek több variációja van, mint a lecsónak vagy a töltött káposztának. Mától pedig még kettő. Íme, a Kárpátka, ami kis híján a Himnuszban is megjelenik (teljesen érthető módon) trendi pisztáciásra, és közel-keletiesre hangolva. Fiala Borcsa írása.

Az egész úgy kezdődött, hogy a napokban elém sodorta az algoritmus a New York Times egy igen ínycsiklandó receptjét a lengyel Kárpátkáról. Kárpátka? - kerekedett el a szemem a csodálkozástól. Létezik még olyan édesség, amiről én sohasem hallottam? És nekem erről szégyenszemre egy amerikai oldalról kell értesülnöm?! - esett le az állam. (Bizony-bizony, történetünk ezen pontján kifejezetten bamba arcot vágtam. A helyzetet pedig másodpercekkel később súlyosbította a szájamból önkéntelenül előcsurranó nyálcsepp is.)

A Kárpátka nevezetű sütemény ugyanis igencsak kihívóan kellette magát. Aranyló tésztán vastag, hófehér, meggy pöttyözte krém, az egész miskulancia tetején pedig roppanósnak tűnő, dimbes-dombos tésztaborítás - innen is jön az édesség neve, mely a játékosan hepehupás felső réteggel a Kárpátok bérceit hivatott megjeleníteni. "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére" - éreztem, nekem szép hazát (de legalábbis elégedetten doromboló gyomrot) e sütemény fog nyerni.

Ahhoz, hogy ne egyedül kelljen megküzdenem a tortával (mert az évek során rájöttem, hogy hiába vagyok hőstett végrehajtására képes, nem mindig szükséges mindent egyedül véghezvinni), úgy döntöttem, meghívom a barátaimat is egy közös vacsorára.

A meghívóban szereplő tematika nem véletlenül került kiválasztásra... Vendégeim között üdvözölhettem Kovács Dominik séfet, akinek azóta is nagy tisztelője vagyok, mióta megismertem őt a San Pellegrino Young Chef Academy verseny magyar résztvevőjeként (erről korábban itt is írtam). Fűszeres Eszter barátnőmmel együtt igazi lelkes támogatóivá váltunk ennek a tehetséges fiatal szakácsnak, akit azóta barátunkként is üdvözlünk: mindig figyelemmel követjük, éppen melyik étterem konyhájában alkot.

Most persze ő jött az enyémbe, de azt tapasztalatból tudtam, soha nem érkezik üres kézzel.

Épp csak belehelyeztem a Kárpátkámat a hűtőbe (a részletekről később mesélek!), amikor a vendégek megérkeztek. Dominik, ahogy vártam, máris a táskájához nyúlt, hogy előhalássza az ajándékba hozott finomságokat. (Én próbáltam nem túl éhes szemekkel bámulni – de nem sok sikerrel.)

- Még össze kell raknom - mentegetőzött Domi, miközben a táskájából elővarázsolt egy doboz krémet és két piskótalapot.

- Mi a fene lehet ez? - firtattam egyre fokozódó kétkedéssel a csomag tartalmát.

- Kárpátka - felelte, majd még hozzátette, hátha nem tudom: - Lengyel sütemény.

Így került aznap este két Kárpátka is az asztalra.

Mostantól te is dönthetsz, hogy melyik változatot szeretnéd elkészíteni: az én szigorúan szabálykövető, de aztán váratlanul félidős agyvérzéssel megspékelt verziómat, vagy Dominik mesteri séf által megálmodott közel-keleti ínycsiklandó receptjét. Melyik hívogat jobban?

A helyzet az, hogy az összes Kárpátka-recept, amit az interneten felfedeztem, két dologban megegyezik. Először is, a szerzők egyöntetűen állítják, hogy ennél egyszerűbb édesség nem létezik a Földön – valószínűleg még sosem találkoztak a kókuszgolyó vagy a palacsinta varázslatos világával. Másodszor, mindegyik recept tartalmaz tojást. De ami igazán érdekes, hogy innentől kezdve minden egyes recept szöges ellentétben áll a másikkal. Komolyan, még sosem láttam ennyire sokszínű és változatos receptgyűjteményt!

A lengyel Kárpátka, úgy látszik, még a lecsónál is sokkal bonyolultabb étel - minden egyes szerző sajátos arányokat és hozzávalókat alkalmaz, így a végeredmény mindig egyedi ízélményt nyújt.

Mivel a gyerekeim születése előtt szinte minden elérhető szakkönyvet átnéztem a témában, csak hogy felkészültebb legyek, hamar rá kellett jönnöm, hogy a szülőségre nem lehet csupán könyvek alapján felkészülni. Becsülettel elolvastam mindent, majd megpróbáltam rendszerezni az információkat: átlagoltam a különböző nézőpontokat, kerestem a legkisebb közös többszöröst és a legnagyobb közös osztót. Közben néha kicsordult a könnyem, és úgy éreztem, mindjárt a földbe állok, de nem adtam fel. Újra és újra nekifutottam, míg végül összeállt a kép, és megszületett az a sajátos megközelítés, amivel végre elégedett lehettem.

120 gramm vajat összefőztem 120 gramm vízzel és 120 gramm tejjel. 180 gramm lisztet összekevertem egy kiskanál sütőporral, majd ezt apránként a vajas keverékhez adtam, és még pár percig főztem. Hagytam kicsit kihűlni, majd amikor szobahőmérsékletű lett, egyenként hozzákevertem négy tojást.

A tésztát gondosan elosztottam, majd egy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába simítottam. Ezután 200 fokon, 25 perc alatt sütöttem meg a két lapot, mindegyiket külön-külön, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

A krémhez összeforraltam 200 milliliter tejszínt, 120 gramm vajat, és egy deci tejet.

Egy másik deciliter tejbe beleöntöttem négy evőkanál kukoricakeményítőt, hogy gazdagabbá tegyem az ízt.

Egy tálban alaposan összekevertem egy teljes tojást és egy tojássárgáját. Erre a keverékre rámerítettem a forró tejet, majd az egészet visszaöntöttem a lábasba. A keményítős tejjel együtt finom, sűrű krémet főztem belőle. Miután kissé kihűlt, hozzáadtam 200 gramm mascarponét, hogy gazdag ízvilágot kapjon.

Elkészítettem a gyümölcsös betétet: 450 gramm fagyasztott meggyet felfőztem, majd besűrítettem egy citrom kifacsart levével, amibe belekevertem egy evőkanál kukoricakeményítőt.

Végül elkészült a süteményem: az enyhén lapos alapra először bolti pisztáciakrém került, amelyet gondosan eloszlattam. Ezt követően jött a mascarponés krém fele, majd megpakoltam savanykás meggyel, végül pedig a krém második felét is rákanalaztam. A tortaformában mindezt szépen rétegeztem, majd a sült lapot a legfelső rétegként helyeztem rá. Az elkészült remekművet a hűtőszekrénybe tettem két-három órára, hogy jól összeérjenek az ízek, és kicsit megdermedjen.

Tálalás előtt egy csipetnyi porcukrot hintáztam a tetejére – és íme, megjelentek a hóval borított hegycsúcsok! (Bár bevallom, az én Kárpátkám inkább lapos lett, így hát átneveztem Alföldkének.)

Kovács Dominik séf egy különleges módon varázsolta elénk a Kárpátkát, amelyhez egy kis közel-keleti ihletet is hozzáadott:

A tészta elkészítésének folyamata igazi kulináris kaland, amelyhez egy lábosra lesz szükség. Először is, olvasszunk fel 100 gramm vajat és 200 gramm vizet a lábosban, majd adjunk hozzá 1 teáskanál cukrot és egy csipet sót, hogy ízesebb legyen. Ezt követően fokozatosan keverjük bele 140 gramm lisztet, miközben a keveréket folyamatosan főzzük. Pár perc elteltével a tészta kezd elválni az edény falától, ami jó jel – itt az idő, hogy félrehúzzuk a lábost, és hagyjuk, hogy a massza szobahőmérsékletűre hűljön. Amikor elérte a megfelelő hőmérsékletet, óvatosan egyenként keverjük bele a négy tojást, amíg a tészta homogén nem lesz. Ezután oszd a tésztát két részre, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe kanalazd a masszát. Ne felejtsd el, hogy nem szükséges teljesen simára igazítani – a tészta hepehupás textúrája a sütemény jellegzetessége! Végül, 180 fokra előmelegített sütőben süsd 30 percig, amíg aranybarnára nem sül. Az eredmény egy ízletes és különleges tészta lesz, ami garantáltan elnyeri a vendégek tetszését!

A két tésztalap közé került a krém. Ehhez: egy deci tejben elkevert 50 gramm kukoricakeményítőt. Majd felforralt öt deciliter tejet 150 gramm cukorral, egy csomag vaníliás cukorral és öt kardamommaggal. A cukros tejet folyamatosan keverve, óvatosan rászűrte négy tojássárgájára, hozzákeverte a tejes keményítőt, majd ezt a lábosban folyamatos keverés mellett újra felforralva besűrítette.

A házi készítésű séfek versengését a barátaink értékelték, és íme az eredmény: "Domi tésztája és Borcsa krémje közül az előbbi nyújtott jobban."