A "szőke folyó" most egy új kihívás elé állítja a gyomrunkat és a józan eszünket - egyre több különös lény tűnik fel a vizek mélyéről.
Villanás a kövek között a Tisza-parton, de nem a városi fények ragyogásának köszönhetően. A szakértők legújabb megfigyelése szerint a folyami rák ismét felbukkant Szolnoktól Szegedig, és a hír máris lázban tartja a helyi közösséget. Gasztronómiai csoda vagy természetvédelmi vészharang? Felfedeztük, mit is jelent a páncélos lény visszatérése a folyó ökoszisztémájának szempontjából.
A Tisza partján régmúlt ízek élednek újra: a legfrissebb hírek arról szólnak, hogy a folyami rák ismét megjelent a víz különböző szakaszain, Szolnok varázslatos tájaitól egészen Szeged festői vidékéig. E páncélos vendég visszatérése egyszerre hozza el a nosztalgia ízét a konyhákba, miközben új izgalmakat csempész az esti séták hangulatába a vízparton.
Folyami rák a Tiszában - régi ismerős újra a címlapon
Egyre több horgász és part menti megfigyelő számol be a rákok rejtett világának felbukkanásáról: Szeged környékén, az alsóvárosi holtágak csendjében, a Fehérpart festői tájain és a tápéi mellékágak nyugodt vizében is fellelhetők ezek a különös élőlények. Éjszaka a sötétség leple alatt élik aktív életüket, míg nappal ügyesen rejtőzködnek, csupán annyit mutatva magukból, hogy a sétálók szívét egy pillanatra megdobogtassák egy villanásnyi páncélfényükkel.
A SzegedMa portál egy alapos elemzést tett közzé a Tisza állapotáról, amely szerint a folyó egyes részei ismét kedvező környezetet nyújthatnak a rákfélék számára. A Tisza vize tiszta, oxigénben gazdag és lassú áramlású, azonban ennek az idilli állapotnak megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy elkerüljük a szennyezést és a túlzott beavatkozást a természeti környezetbe.
Rézi néni szeretett állatai is visszamosolyognak rá.
Nem is olyan régen, Szeged városában a rákleves és a rákpaprikás mindennapi étkezések részei voltak. Rézi néni, azaz Zsalozovits Józsefné, aki a 19. század végén írta meg híres Szegedi Szakácskönyvét, sok ínycsiklandó rákos recepttel örvendeztette meg az olvasóit. Olyan különlegességek szerepeltek benne, mint a páncélból készült ízletes alaplé, a fűszeres paprikás-tejfölös mártás, sőt, a különlegesen ízletes "rákos túrós csusza" is. Rézi néni receptjei alapján a rákokat gondosan megfőzték, majd a finom húsukat ügyesen kiszedegették a páncélból. A húsdarabokat fűszerekkel, paprikával és tejföllel ízesítették, olykor pedig túróval és csuszatésztával keverték össze, hogy egy igazán gazdag ételt kapjanak. A rákpáncélt pedig nem hagyták veszni; az ízletes alaplé alapjául szolgált, vagy pedig díszítésként került a tányérra. Ma már a rákok e fajtája inkább gasztrokuriózumnak számít, de a folyami rákok esetleges visszatérésének hírére biztosan felélénkül a séfek kreativitása.
A rákok jelenléte kulcsszerepet játszik a vízminőség szempontjából is.
A rákok jelenléte a vízminőség szempontjából rendkívül biztató jel, azonban fontos, hogy tudatában legyünk: a folyami rák és a kecskerák érzékeny és sok helyen védett fajnak számít. A gyűjtésük szigorú előírásokhoz van kötve, és egyes területeken akár teljesen tiltanak is. Lényegében örüljünk a rákok jelenlétének, de mindig tartsuk tiszteletben őket, és kerüljük a túlzott kifosztásukat.
A folyami rákok megejlenése fantasztikus, de vigyázni kell rájuk
Ahogyan a SzegedMa oldala is tisztázta: az, hogy a Tiszában ismét fel-felbukkan a folyami rák, nem felhívás "vadászatra". Őshonos, ökológiailag érzékeny fajról beszélünk, amelynek állományát korábban a szennyezés, az élőhelyek bolygatása és a rákpestis is erősen megtizedelte. A mostani visszatérés reményt ad, de mindez törékeny is lehet. Egy rossz döntés, mint például túlzott gyűjtés, kövek forgatása, partrombolás, újra évekre visszavetheti a populációt. A természetvédők szerint a legjobb, ha örülünk a jelenlétének, de ne akarjuk mindenáron "kiaknázni", azaz nézzük, fotózzuk, majd hagyjuk tovább élni a saját közegében.
