A múlt titokzatos hangjai: a templom és a kápolna emlékezetei

Gyergyószárhegy egyházközség története egészen a 15. század végére nyúlik vissza, amikor először 1494-ben említették a korabeli iratokban. Az évek során különböző néven bukkant fel: 1566-ban Zarhegij, 1576-ban Szárhegy, 1602-ben Zar Hegj, míg 1674-ben Sáárhegyként volt ismert. A település első temploma 1235-ben épült, a hagyomány szerint a Bányának nevezett helyen, ahol egykor márványt bányásztak. A jelenlegi templom ősének építkezési idejét a 13. századra datálja Van Gondys, egyetemi tanár, aki a Domus Historiában található bejegyzésekre alapozta megállapításait. A 15. század folyamán a korai Árpádkori templom helyén egy gótikus stílusú építmény emelkedett. A templom déli oldalán kőbe vésve található az 1400-as évszám, ami valószínűleg az átépítés időpontját tükrözi. A gyergyószárhegyi római katolikus templom a romantika és a késő gótika egyedi példája, és Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék erődtemplomként található.

Egy szakmai elemzés alapján a jelenlegi templom elődje a 13. századra nyúlik vissza.

Gyergyószárhegy temploma már a középkorban is jelentős szerepet játszott a település életében. 1494-ben Lázár Miklós sikeresen kérvényezte VI. Sándor pápától a búcsúkiadást a szárhegyi templom javára. Ha a pápai tizedjegyzékben szereplő Gyergyó név alatt említett befizetések valóban három plébánia hozzájárulásait tükrözik, akkor Szárhegy biztosan köztük van. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a plébániatemplom már akkoriban is létezett és fontos szerepet töltött be a közösség vallási életében.

Amit az 1400-as vésett évszám igazol

A helyi hagyományok szerint a templom alapítása az 1235-ös évre tehető. Az épület egyik különleges eleme, a kőből faragott keresztelőkút, stílusában emlékeztet a Csíkban található faragott tornácoszlopok középső részére. Az Árpád-kori templom a 15. század folyamán, pontosabban 1400-ban, részben vagy teljes egészében átadta helyét a gótikus templomnak. E változás dátumát a templom déli oldalán kőbe vésték, ám ez a felirat jelenleg másodlagos helyzetben figyelhető meg.

Az 1590-es évben bekövetkezett tűzvész pusztító erejével eltüntette a templom oltárait, ezzel maradandó nyomot hagyva a közösség emlékezetében.

A torony építési dátumát szintén feljegyzés őrzi: 1488. A további építkezésekkel lehet kapcsolatos az 1494-es búcsúengedmény is.

A múlt e csodás emlékét ma is hirdeti a szentély, mely poligon záródással büszkélkedik. A hajdani "csúcsíves kialakítás díszművészete" egyértelműen kivehető, ahogyan Orbán Balázs megfogalmazta. Ezt az időszakot idézik meg a torony alatt található két csúcsíves ajtókeret is, amelyek a régmúlt művészetét tükrözik.

A szentély hálóboltozatának lenyomata továbbra is fellelhető. Rados véleménye szerint a szentély boltozata párhuzamba állítható a szegedi ferences templom mennyezetének kialakításával.

A sekrestye régies padlásán egy különleges falfestmény fogadja a látogatót: egy középkori futó kutya, amely életre kelti a múlt titokzatos hangulatát.

Az 1590‐es tűzvész pusztításait megörökíti a krónika, ekkor esnek áldozatul a templom oltárai. A templom hajóját 1729‐ben lebontják, meghagyva a szentélyt és a tornyot, és a következő évben tágasabbat építenek helyette, oldalkápolnákkal bővítve. Ugyanekkor magasítják a tornyot is.

Az 1729-es újjáépítés során a történelmi műemlékből csupán a szentély és a torony maradtak meg, megőrizve ezzel a múlt emlékét a modern világban.

1488‐ban épült a torony, amelynek dátuma szintén bevésve látható. 1492‐ben Lázár Miklós búcsút eszközölt ki VI. Sándor pápától a szárhegyi templom javára. Abból a korból származik a torony alatt lévő két csúcsíves ajtókeret, a poligon záródású szentély, ugyanazt a kort idézik a szentély hálóboltozatának maradványai. 1729‐ben a templomot újjáépítették, csak a szentély és a torony maradt meg az egykori műemlékből. 1730‐ban oldalkápolnával egészítették ki, ugyanakkor a tornyot is magasították. 1783‐ban Fogarassy György gyergyószentmiklósi építőmester vezetésével a templomon egy nagyobb átalakítást hajtottak végre. A templom nagyobbik harangját gróf Lázár István készíttette, amelyet sajnos 1944‐ben ágyúöntésre használtak fel.

Az istenháza elemei Az istenháza, mint a lelki élet szent színtere, számos fontos részből áll, amelyek mindegyike külön jelentőséggel bír. Az épület külső megjelenése már előre sejteti a látogatók számára, hogy egy különleges helyre lépnek be. 1. **Főbejárat**: Az istenháza kapuja nem csupán egy egyszerű bejárat, hanem egy szimbolikus határvonal is, amely a profán világ és a szent tér között húzódik. A nyitott ajtó a befogadást, míg a zárt ajtó a szentséget jelképezi. 2. **Szószék**: A szószék az igehirdetés helyszíne, ahol a lelkipásztor kifejezi gondolatait és tanításait. Magasba emelkedve, mint egyfajta híd a hívők és a szent szövegek között, a szószék szívébe zárja a közösség üzeneteit. 3. **oltár**: Az oltár a szent áldozatok helye, ahol a hívők találkoznak az isteni jelenléttel. Ez a szent tér a közösség összegyűlt hitét és szeretetét testesíti meg. 4. **padok**: A padok nem csupán ülőhelyek, hanem a közösség összetartozásának szimbólumai is. A hívők itt együtt osztoznak az élményeken, imákban és énekekben, megteremtve ezzel a közösségi szellemet. 5. **harangtorony**: A harangtorony nemcsak az istenháza látványos része, hanem a közösség hívó szava is. A harangok zúgása emlékeztet az idő múlására és a szent pillanatokra, amelyekre a hívők várnak. 6. **szentély**: A szentély az istenháza legszentebb helye, ahol a legmélyebb áhítat és imádság valósul meg. Itt a hívők találkoznak a transzcendenssel, és élhetik meg hitüket a legintenzívebben. Ezek a részek együtt alkotják az istenházát, amely nem csupán egy épület, hanem a közösség lelki otthona, ahol a hit és a szeretet találkozik.

Az épület három jól meghatározott részre oszlik: a szentélyre, a főhajóra és a toronyra. A templomot egy impozáns kőkerítés öleli körül, amely még inkább kiemeli a hely szent jellegét.

A szentély belsejében található a főoltár. Ez egy szoborrendszerből áll, melynek közepén Mária látható, karján a kis Jézussal. Lábánál a szentségtartó két oldalán pedig két szent szobra foglal helyet.

A szentély felett egy lenyűgöző kép terül el, amely Máriát ábrázolja, amint a menny dicsfényében angyalok társaságában áll. A kép két oldalán egy-egy angyal őrzi a szent helyet. Fölöttük pedig a keresztre feszített Jézus alakja emelkedik, szimbolizálva a megváltást. A főoltár előtt található a miséző oltár, amely a szentély középpontját képezi. A sekrestye ajtaja itt nyílik, míg vele szemben a kazánház bejárata található. E két részt egy impozáns boltív választja el, amely nemcsak a térszervezést szolgálja, hanem egy szép felirattal is díszített: "Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk". E kis lépcső, amely a két területet elválasztja, egykor áldoztató rácsot rejtett magában, de azt már eltávolították, így most szabadon átléphetünk a szentélyből a főhajóba.

A mellékhajók falain található freskók különleges művészeti kincsek, amelyek a templom vagy épület szellemi és történelmi gazdagságát tükrözik. Ezek a festmények nem csupán díszítőelemek, hanem mesélnek is: elénk varázsolják a régmúlt történeteit, szentek életét, vagy éppen vallási eseményeket. A színek, formák és részletek harmonikus együttese egy olyan atmoszférát teremt, amely magával ragadja a látogatót, és lehetőséget ad a mélyebb elmélyülésre a művészet és a spiritualitás világában.

A főhajó terében, a boltív impozáns lábainál, két mellékoltár áll. A jobb oldalon, két gótikus ablakon keresztül szűrődik be a napfény, megvilágítva a tér csodás részleteit. A főhajó közepéből két irányba nyílik, mindkét oldalán egy-egy kis mellékhajóval. Az egyikben egy gyóntatószék található, míg a másikban egy szentély oltára vonzza a hívők figyelmét.

A mellékhajók fölött két lenyűgöző freskó hívja fel magára a figyelmet. A bal oldalon egy parasztcsalád életképe elevenedik meg: a családfő és a nagyobbik fiú fáradtan térnek haza a mezőről. Otthon a feleség és a leányka éppen friss kenyeret sütnek, miközben a kisebbik fiú önfeledten játszadozik. E pillanatot a Szent Család szenteli meg, akik figyelemmel kísérik őket. Az alsó részén egy szívhez szóló felirat olvasható: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."

A jobb oldalon a Szűzanya mennybéli megkoronázása látható, amelyet egy szívhez szóló felirat kísér: "Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék". A mennyezet két oldalán összesen hat kép helyezkedik el. A bal oldalon az alábbiakat találjuk: 1. a húsvéti bárány, amely szeretettel kiontja vérét értünk; 2. egy vázából két galamb falatozik, miközben egy kereszt bontakozik ki; 3. egy kehely előtt egy szarvas iszik. A jobb oldalon pedig a következő jeleneteket figyelhetjük meg: 1. Melkizedek áldozata, amely a régi szövetség szimbóluma; 2. a kenyérszaporítás csodája, amely bőséget ígér; 3. a vérével fiókáit tápláló pelikán, amely az önfeláldozás szimbóluma. A főhajó végében található kórus pedig az orgona hangjával tölti meg a teret.

A harangok zengése és az órák ketyegése egy különleges harmóniát alkot a város életében. A harangok mély, reszkető hangja messze eljut, hirdetve az idő múlását, az ünnepeket és a közösség összejöveteleit. Minden egyes gong egy újabb történetet mesél el, a múlt emlékét idézve fel. Az órák viszont csendesen, de határozottan diktálják a nap ritmusát. A másodpercek, percek és órák számlálása egyfajta rendet teremt a mindennapokban, miközben a harangok zúgása az érzelmek színpadává válik. A város szívverései ezek, amelyek összekapcsolják az embereket, és emlékeztetnek arra, hogy az idő, bármennyire is múlékony, mindig új lehetőségeket tartogat számunkra. A harangok és órák együtt mesélnek egy történetet, amely a hagyományokat és a modernitást ötvözi, és minden egyes zörejben ott rejlik az élet szépsége és mélysége.

toronyban három különleges harang található: egy impozáns nagyharang, egy harmonikus közepes, és egy aprócska kis harang. Ma már motoros rendszer működteti őket, ám a haranglábban lüktető kötelek emlékeztetnek arra az időre, amikor a harangokat még kézi erővel húzták meg. A múlt és a jelen találkozása ez, ahol a hagyományos harangozás nyomai még mindig tiszteletet érdemelnek. A harangok dallamai nemcsak a környéket töltik meg, hanem a szívünket is megérintik, emlékeztetve minket arra, hogy a régi idők szelleme tovább él.

A harangoknál hatalmas ablakok tátongnak, mintha a torony szívét néznék a világra. Mind a négy oldalán órák figyelnek, de sajnos egyik sem mutatja az időt, bár az óraszerkezet még megmaradt, mint egy elfeledett titok. A torony tetejét fémlemez borítja, amelyen az úgynevezett "nyolcablak" található, egy különös nézőpont a világra. Csak az ingatag faállványzaton lehet följutni a torony magasságába, ahol a világ minden irányába nyílik a kilátás. És természetesen, a legmagasabb ponton ott ragyog a kereszt, mint a remény szimbóluma.

Az altemplomban a Lázár család tagjai vannak eltemetve

Ahogyan korábban említettük, a templom szentélyének formája poligon záródású, amelyen jól kivehető a régi csúcsíves kialakítás díszítése, amelyet a idő múlása során eltüntettek. A gótikus stílus jegyei jól megfigyelhetők a torony alatti két csúcsíves ajtókeretben. Ezenkívül a szentély hálóboltozatának maradványai is felfedezhetők. A templomban található egy érdekes 13. századi homokkő keresztelőkút töredéke is, amely jelenleg a bukaresti Történelmi Múzeumban kapott helyet.

Az altemplomban a Lázár család tagjai vannak eltemetve. A templom előtt értékes kőkeresztek találhatók, a legrégebbi az 1660‐as évekből származik.

Demján László, a műemlékvédelem elkötelezett harcosa és tehetséges építész, akinek munkássága mély nyomot hagyott a hazai örökségvédelemben. A hagyományos építészeti elemek és a modern igények harmonikus ötvözése jellemzi alkotásait. Művei nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem a múlt értékeinek tiszteletben tartásával a jövő generációi számára is megőrzik a kulturális örökséget. Demján László szakmai pályafutása során számos műemlék felújításában vett részt, mindig figyelembe véve a helyi sajátosságokat és a közösség igényeit. Kreatív megoldásai és elkötelezett hozzáállása inspirációt jelentenek mindazok számára, akik a műemlékvédelem területén kívánják folytatni a munkájukat.

Az Olt bal partján emelkedő Bánya-hegy, más néven Szármány-tető, a fennsík egyik legjellegzetesebb alakzata. Ez a hely nem csupán látványos, hanem jelentőségteljes is, hiszen rejtett mélységeiben a székely magyar kultúra kincse, egy egykori márványbánya található. A felszínén Orbán Balázs szavaival élve egy "imolát" rejteget, ami nem más, mint egy imádkozó szent hely. Így még értékesebbé válik Bethlen Gáborunkhoz kötődő híres kultúrtörténeti örökségünk, a várkastélyt övező "imadomb", mely messzi földekre világító templomával és kápolnájával emeli ki a táj szellemi gazdagságát.

A 17. század közepe óta fellelhető kereskedő és bőrfeldolgozó kézműves örmények adakozásai gyarapították Székelyföld és Erdély gazdaságát, kultúráját, sokszínűségét. A Csiki Lapok 1901. február 6-i számában tisztességteljesen megemlíti a templom vitrálablakában is fellelhető patrónus, Vákár László nevét, aki, idézzük: "...a zárdatemplom javítása és a szerzetes ház iránt táplált többszöri jóindulatát tanúsította, amely tevékenységéért megérdemlett..." kinevezését vehette át.

Nemzetünk kulturális örökségének megőrzéséért fáradhatatlanul küzdő, büszke és időtlen harcosai.

Ez a gazdag örmény katolikus kereskedő segítőkész tevékenységéért a szerzetesek testvériségének tiszteletbeli tagságába választásával egy időben a "konfráter" tisztségének kitüntetését is megkapta. Közéleti tevékenységét emelte, hogy rá egy évre a gyergyószentmiklósi Hitelintézet Részvénytársaság igazgatótanácsának tagjai közé választották.

Ilyen nemes lelkű, gondos egyház- és hazafiaknak köszönhetően maradhatott fenn sok kolostor, többszáz templom, kúria és kastély, paraszt és népi műemlék a mi kis Erdélyországunkban.

Sajnos, máig sok fellelhető kultúrkincsünk megmentőjének neve az ismeretlenség távoli történelmében veszett el, viszont a ránk maradt nevekre legyünk büszkék.

Ők nemzetünk tárgyi és szellemi értékmentésének büszke és halhatatlan katonái.