Zombaszülés, gerinckitépés, felfedett intim testrészek – 28 év elteltével sem finomkodik, de mégis az év egyik legszívszorítóbb és legkiemelkedőbb alkotása. | szmo.hu
A "28 nappal később" című film cselekménye szerint egy különös vírus terjedt el az Egyesült Királyság területén, amely átalakította az embereket dühöngő, vérengző szörnyekké. A fertőzöttek elvesztették emberi mivoltukat, és a maradék túlélő egyre kilátástalanabb helyzetben harcolt a menedékért és az életben maradásért a káosz közepette, miközben a szigetország szürke utcáin a rémálom valósággá vált.
A csupán 8 millió dolláros költségvetés valóban kifizetődött, hiszen a film globálisan körülbelül 75 millió dollárt hozott a konyhára.
Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.
Mostantól a mozik vásznain láthatjuk az első epizódot, amelyet ismét Danny Boyle rendezett. Azóta, hogy az első rész készült, Boyle Oscar-díjat nyert a Gettómilliomos című filmért, és olyan emlékezetes alkotásokat jegyzett, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015) és a T2 Trainspotting (2017). Legutóbbi munkája a Yesterday volt, amely 2019-ben debütált. Most, hat év elteltével, Boyle visszatért a rendezői székbe, hogy ismét megcsillogtassa tehetségét, ráadásul egy Alex Garland által írt forgatókönyv alapján alkothatott.
Boyle egyedülálló módon hozta létre a bizonyítványt, amely a 28 évvel később bemutatott epizódot a sorozat eddigi legkiemelkedőbb részévé tette. Az elképzelés különlegessége, hogy nem azt a történetet kaptuk, amire előzetesen számítottunk. A cselekmény középpontjában a vírus elszabadulása óta eltelt 28 év áll, amely alatt Nagy-Britannia és Írország karanténba került, míg a világ többi része sikeresen elzárkózott a halálos kórtól. A veszélyzónában azonban életben maradtak emberek, akikkel egy kis szigeten élő közösség révén ismerkedhetünk meg. Itt találkozunk Jamie-vel (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségével, Islával (Jodie Comer), és 12 éves fiukkal, Spike-kal (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, hogy Spike már elég érett ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken kívülre, a szárazföldre, ahol zombikra vadászhatnak. Az út azonban váratlan fordulatot vesz, amikor Spike felfedezi, hogy a külvilágban egy magányos, zavarodott orvos, Dr. Kelso él, akiből már alig maradt valami. Talán ő lehet a kulcs ahhoz, hogy meggyógyítsa a beteg édesanyját. Jamie és Spike, titokban, a zombikkal teli táj felé indulnak, remélve, hogy elérhetik a vágyott célt.
Ez a film rendkívül erőteljes élményt nyújt, és komoly próbára teszi a nézők türelmét. A gyors vágások, merész áttűnések és szokatlan zenei kíséret jellemzi, amelyek mind hozzájárulnak a film dinamikájához. A jelenetek többsége az Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle által készített iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal lett rögzítve, ami egy különleges vizuális stílust és hangulatot ad a történetnek. Az atmoszféra bőségesen jelen van: Boyle mesterien formálja a narratívát, hogy az kézzelfogható, nyomasztó, életteli, veszélyes vagy éppen ellenkezőleg, reményteljes legyen, így a nézők teljesen elmerülhetnek abban a világban, ahol a cselekmény zajlik.
A 28 évvel későbbi eseményeknek van egy meglepő aspektusa, amely talán sokakat váratlanul ér: a film mélyen emberi érzelmekkel bír, és rendkívül megható pillanatokkal fűszerezi meg a zombis horror világát. Az érzelmi töltet, amit a történet közvetít, valóban meghökkentő, és messze túlmutat a klasszikus borzongás határain.
Az új és izgalmas színészi tehetség, Alfie Williams, egyedül viszi a hátán a filmet, még úgy is, hogy olyan neves "támogatói" vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes. Az ő története valójában a felnőtté válásról szól, melyben fiatal kora ellenére máris súlyos felelősséget vállal, és mindent megtesz a szeretteiért. Ralph Fiennes, aki csak a cselekmény későbbi szakaszában tűnik fel, szintén egy lenyűgöző és emlékezetes karakter bőrébe bújik. A film végén betöltött szerepe pedig egy igazi csúcspontot jelent, ami méltó lezárása a történetnek!
Nem is célszerű többet elárulni a filmről, amely biztosan sokakat megvisel majd. Az viszont kétségtelen, hogy Danny Boyle legújabb, 28-as filmje egyenesen az érzéseink közé vágó, nyers, mégis rendkívül megható mestermű lett. Akik pedig zavarodottan állnak az utolsó, meglehetősen különös jelenet előtt, ne feledjék, hogy körülbelül fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia második része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom). Ezt már nem Danny Boyle rendezte, hanem Nia DaCosta (a Little Woods és a 2021-es Kampókéz alkotója). Neki üzenjük: hozz még több vért, verejtéket és könnyet!
