Villáminterjú Enikővel: Az ismeretlen ösvények felfedezése gazdagítja életünket | Nőileg Ma egy különleges beszélgetésre invitálom olvasóinkat, ahol Enikővel osztjuk meg a kalandvágy és az új tapasztalatok fontosságát. Fedezzük fel együtt, hogyan járul h

Ha egy hetet vizsgálok, az reggelek szinte mindig eltérően indulnak, hiszen a heti programjaim különböző időpontokban kezdődnek. Jó helyzetben vagyok, mert általában könnyen felébredek; sosem használom a szundit, azonnal kiugrok az ágyból, és az első gondolatom nem a kávéfőző gombjának megnyomása. Nyugodtan szólj hozzám kávé előtt is! (mosolyog)

Mióta átköltöztem a kis házikómba, próbálom nem elkapkodni a reggeleket, ha kell korábban kelek, de

Belemerülök a világháló legfrissebb híreibe, miközben csendesen átgondolom a napi feladatokat. Az éppen esedékes programot is tervezgetem, és persze a kávézásról sem feledkezem meg. Ezt követően jöhet a szokásos lótás-futás, pörgés és a kedves dalolás.

- Milyen különleges jellemzőkkel bírsz, amelyek megkülönböztetnek másoktól?

- Mindig igyekszem megtalálni a közös hangot másokkal, hiszen alkalmazkodó és rendszerszerető természetem van. Ugyanakkor néha hajlamos vagyok a kapkodásra is.

- Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

Életem különböző szakaszaira visszatekintve gyakran érzem a hálát, a büszkeséget és az elégedettséget a kitűzött céljaim elérése miatt. Legutóbb a szülői házam közelében sikerült egy régi paraszházat megmentenem és felújítanom. Az út nem volt mindig egyszerű, de a családom támogató jelenléte és az Istenbe vetett hitem végül meghozta a gyümölcsét.

Rájöttem, hogy az élet tele van meglepetésekkel, és néha a legváratlanabb pillanatokban találjuk meg a legértékesebb tanulságokat.

Az élet tele van kihívásokkal, és sokszor olyan ismeretlen ösvényekre lépünk, amelyek elsőre riasztónak tűnnek. Ezek a nehézségek azonban nem csupán akadályok, hanem lehetőségek is arra, hogy fejlődjünk, tanuljunk és megerősödjünk. Minden egyes lépés, amit az ismeretlenség felé teszünk, hozzájárul a tapasztalataink gazdagításához és a személyes fejlődésünkhöz. A kihívások során nemcsak új készségeket sajátítunk el, hanem önmagunkról is többet megtudunk, és ráébredünk a belső erőnkre. Az ilyen élmények pozitív hozadéka, hogy szélesebb perspektívát nyújtanak, és egy újfajta bátorságot adnak ahhoz, hogy a jövőben is bátran nézzünk szembe a kihívásokkal.

- Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?

Szenvedélyesen vonzódom az élettörténetekhez, hiszen mások inspiráló példáiból rengeteget tanulhatok. Különösen azokat a személyeket értékelem, akik valami igazán különlegeset és maradandót hoztak létre, és akiknek az élete mások számára is irányt mutathat. Ugyanakkor úgy érzem, hogy senkivel sem tudnék teljes mértékben azonosulni, hiszen mindannyian egyedi utat járunk be.

A hétköznapi hősök sokszor a legmeglepőbb helyeken bukkannak fel. Ők azok az emberek, akik nap mint nap apró, de jelentős tettekkel hozzájárulnak mások életéhez. Lehetnek például a tanárok, akik nemcsak tudást, hanem inspirációt is adnak diákjaiknak, vagy az egészségügyi dolgozók, akik a nehéz időkben is helytállnak, és figyelemmel kísérik betegeik gyógyulását. A szomszéd, aki mindig kész segíteni, vagy az önkéntes, aki a közösségért dolgozik, szintén hősök a maguk módján. Az igazi hétköznapi hősök az empátiával, bátorsággal és elkötelezettséggel mutatják meg, hogy a kis tettek is óriási hatással lehetnek a világra.

Szüleim, akiket nap mint nap csodálattal nézek, hihetetlen energiával és lelkesedéssel végzik a munkájukat. Számomra lenyűgöző, hogy nem csupán kötelezettségből dolgoznak, hanem valódi örömüket lelik benne. Ők azok, akik akkor érzik magukat a legjobban, amikor a nap végén fáradtan, de elégedetten pihenhetnek meg, tudva, hogy a munkájuk gyümölcsét megélik. Minden, amit elértek, a fáradságos, kétkezi munka és a kitartás eredménye. Az ő élettörténeteikből valódi inspirációt meríthetek, és mindig tanulhatok valami értékeset tőlük.

Melyik az a dolog, amit a leginkább megbántál?

- Ma azt mondom, hogy semmit, mert adott helyzetben, amikor úgy éreztem, hogy valamit is bánok, mindig valami jobb követte és utána hálás voltam, mert tanultam belőle, gazdagodtam.

Minden eseménynek megvan a maga jelentősége, ezért ne terheld magad a múlt súlyával, és ne vádolj másokat sem. Isten tervei szerint haladunk, és az utunk mindig az, amit Ő szánt nekünk. Minden döntésünk és lépésünk a legjobb tudásunk szerint született, és abban a pillanatban a legcsodálatosabb érzés volt. Utólag pedig nincs értelme bánkódni a történéseken, hiszen mindez része az életünk tanulságainak.

Ha egyet kellene kiemelnem, akkor azt sajnálom, hogy 18 éves koromban, amikor felkértek, nem csatlakoztam egy hivatásos néptáncegyütteshez.

Mi az a kincs az életedben, amit a legjobban megbecsülsz?

- Legértékesebb a családom, velük, mellettük teljes az életem. Mindemellett a tájházam a kis lakó csűrrel, a nanyómtól örökölt, féltve őrzött unitárius énekeskönyvem és az egyedi viseleteimet, ékszereimet is ide sorolnám.

Melyik helyszín vonzana a legjobban, ha választhatnál?

- Sokat járva, sokat látva, szebbnél szebb helyekbe beleszerelmesedve, mégis itthon, a szülői házam mellett, a faluvégén, a fenyőerdő tövében, a templomtornyát látván érzem legjobban magam.

- Mi a legkedvesebb időtöltésed?

- Sosem szeretem egyedül lenni, mindig kerestem a társaságot, a zajt,

zenét hallgassak, olvassak, tegyek-vegyek a ház körül, szépítgessem, apró újdonságokon ötletelgessek. De, mint mindig, nagyon szeretek kirándulni, új helyekre utazni, történelmi helyekre rácsodálkozni, gasztronómiában elmerülni, finom borokat kortyolgatni, feltöltődni, barátokkal lenni.