Végzetes tévedés: ezt számos kertész elhibázza a gyümölcsfák nyári metszése során - Agrárszektor
A decemberi Agrárszektor konferencián már tizenegyedik alkalommal kerül sor a rangos agrárdíjak ünnepélyes átadására, melyek összesen 10 különböző kategóriában kerülnek kiosztásra. Ezekre az elismerésekre az agrárium bármely kiemelkedő szakmai teljesítménnyel rendelkező szereplője pályázhat vagy nevezheti magát.
Évtizedeken keresztül a tavaszi és őszi ültetés volt a megszokott gyakorlat, ami a szabad gyökerű fák és cserjék korlátozott elérhetőségének volt köszönhető. Manapság azonban a konténeres gyümölcsfák széles választéka áll rendelkezésünkre, amelyek akár nyáron is ültethetők, mivel ezeknél elkerülhetők a gyökérsérülések és a gyökérvesztés. Ez a fejlődés lehetővé teszi, hogy a kertünk tervezése és bővítése bármely évszakban megvalósulhasson.
A növényfajok és fajták kiválasztása kulcsfontosságú tényező a kertek tervezésében. Hazánkban elterjedt gyakorlat, hogy a fűt és az örökzöldeket kombinálják, sokszor más növények nélkül, azt gondolva, hogy a gyep elengedhetetlen, míg az örökzöldek problémamentesek ősszel, ellentétben a lombhullatókkal. Ez a megközelítés azonban nemcsak tájidegen, hanem meglehetősen komor látványt is eredményez. Természetesen egy-egy fenyő vagy örökzöld nem jelent problémát, de ha kizárólag ezekből áll a kert, az esztétikai élmény jelentősen csökken. A kert kialakítása vagy átalakítása során gyakori hiba, hogy a tulajdonosok nem gondolnak arra, hogy a növények idővel megnőnek. Sűrűn beültetik a területet, abban a hitben, hogy így azonnal látványos eredményt érhetnek el. Azonban néhány év múlva a növények növekedésével a kert zsúfolttá válik. Érdemes tehát előre tervezni: vagy ültessünk ritkábban, vagy ha nem így teszünk, akkor évente szükséges lesz eltávolítani néhány növényt a növekedés ütemének megfelelően. Ellenkező esetben a növények egymás koronáiba nőnek, ami deformációhoz vezet, és csökkenti a kert esztétikai értékét.
A sor- és tőtávolságok, valamint a térbeli elrendezés betartása kiemelkedően fontos, hogy kertünk ne váljon túlzsúfolttá az évek múlásával. Amennyiben tisztában vagyunk az egyes növények növekedési ütemével, végső magasságukkal és szélességükkel, ezeket az információkat figyelembe vehetjük az ültetés során. Így pontosan meghatározhatjuk, mekkora térre van szükségük, és mennyire kell őket távol helyeznünk egymástól. A kiskertben a sövények esztétikus keretet adnak, különösen a kerítés mentén, de belső térfelosztásra csak alacsonyan tartva ajánlottak.
Hazánkban az átlagos telekméret 500-1500 négyzetméter közötti - ami nem túl nagy. Ha ezt embermagasságú sövényekkel szabdaljuk át térelválasztás címén, az még kisebbíti a telek látványát. Amennyiben mindenképp sövénnyel szeretnénk elválasztani a belső tereket, mondjuk a díszkert és a gazdasági udvart, mindenképp alacsonyat válasszunk.
Egy kert esetében a rendszeresség nagyon fontos, és az elvégzendő munkák nem sokat halogathatók. Ha minden évben elvégezzük a szükséges alakító metszéseket, akkor fás növényeink szépen fejlődnek majd. Ha kihagyunk pár évet a metszésben, akkor már ifjító metszéssel, sokkal drasztikusabban kell majd belenyúlni a lombba, vastag ágakat kell eltávolítani, ami egyrészt a csonkok miatt csúnyább lesz, másrészt erős vízhajtásképződés indul majd meg, tehát következő évben újra több munkánk lesz vele. Ha eleinte elhanyagoljuk a vízhajtások ritkítását, akkor ezektől besűrűsödik a korona, ami meg előbb-utóbb nem a fajra/fajtára jellemző alaktorzulást eredményez. A sűrű, ritkán metszett lombkorona fénytelen, nem tudja átjárni a szél, így előbb utóbb növényvédelmi problémák is felütik fejüket, például gombás, baktériumos betegségek. A gyümölcsfa oltványok esetén az alanyból sokszor előtörnek vadhajtások, amit el kell távolítani, különben a nemes rész fejlődése lelassul.
A konténerben vásárolt növényeket nyáron is ültethetjük bármikor, ezzel a konténeres nevelési technológiával megszűnt az, ami a szabadgyökerűnél és a földlabdásnál volt, hogy csak ősszel és tavasszal, lombtalan állapotban ültethetünk. Hiba lehet még ekkor is a túl magasra vagy a túl mélyre ültetés, és a tömör talaj. Mindezeket megelőzendő, először is jóval nagyobb gödröt ássunk, mint amekkorába elférne a fa vagy cserje. Ennek az az értelme, hogy ha behelyezzük a növényt, a gyökere körül laza talaj lesz, amibe gyorsan növekedésnek indulhat a gyökér. Ha csak akkora a gödör, amibe épp belefér a növény, akkor a tömörödött talajba kell belegyökerezzen, így a fejlődés lassabban indul majd be az új helyén. Az ültetés mélysége olyan legyen, hogy a konténerben, cserépben a talaj felszíne kiültetéskor passzoljon kertünk talajának felszínéhez.
Ha a növényt magasan ültetjük, a gyökerei könnyedén a felszínre kerülnek, ami kiszáradáshoz vezethet. Ezzel szemben, ha mélyebbre helyezzük el, és a gyökérnyakba oltott a növény, akkor az alany gyorsan növekedésnek indul, és elnyomja a ráoltott nemes részt. Ennek eredményeként a mélyre ültetés következtében az oltványunkból egy sokkal kevésbé értékes növény fejlődhet ki.
A rendszeres gyomtalanítás nagyon fontos, és az is hogy a gyomokat még kis méretükben távolítsuk el. Egyrészt mert ekkor még egyszerűbb, akár egy horoló kapával megoldható az irtásuk, másrészt, ha megvárjuk, hogy megnőjenek, addig is a vizet és a tápanyagokat a kultúrnövényeink rovására szívták el a talajból. A legrosszabb, ha megvárjuk a magzásukat, hiszen akkor gyomnövényenként több száz maggal számolva, a későbbiekben azokat is nekünk kell eltávolítani. Ha már zöld magok vannak a gyomokon, azok akkor is beérnek, ha a növényt kivágjuk, tehát ha megcsúsztunk a gyomlálással, akkor a már magzó gyomokat ne csak kikapáljuk, hanem távolítsuk is el a területről. Ha kitisztítottuk a kertet, akkor mulcsozással, azaz a talaj fakéreggel, szalmával, fűkaszálékkal való takarásával, csökkenthetjük az újra gyomosodást.
A túlzott vagy éppen ellenkezőleg, nem megfelelő időben végzett trágyázás jelentős hatással lehet a növények fejlődésére. Egyes növények, mint például a káposzta, a fejes saláta, a mángold, valamint a gyepet alkotó fűfélék, kifejezetten jól reagálnak a magas nitrogéntartalmú műtrágyákra, ami serkenti növekedésüket. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy bizonyos növényfajok esetében a nitrogén túladagolása megnehezítheti az érési folyamatokat. Például a gumós növények, ha túl sok nitrogént kapnak, csodás zöld leveleket növesztenek a felszínen, de ez a földalatti, étkezési célra termesztett gumók fejlődését hátráltathatja. Érdemes augusztus közepétől leállítani a tápanyag-utánpótlást, még a gyümölcsbokrok és gyümölcsfák esetében is, hiszen ekkor a növényeknek a növekedés helyett a fásodásra és a téli időszakra való felkészülésre kell koncentrálniuk.
