A monarchák házasságainak hűsége - Szabad Föld A királyi családok életében a hűség nem csupán érzelmi kötelék, hanem politikai szükségszerűség is. A házasságok gyakran nem csupán a szerelemről szólnak, hanem a hatalom, a befolyás és a szövetségek megőrzé

Kép: I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna, rendíthetetlen támaszként állt a hátország védelmében.

A történelem lapjain számos botrányos szerelem nyomát találhatjuk, különösen az uralkodóházak berkeiben, ahol az ármány és az erőszak gyakran árnyékolta be a házasságok szent kötelékét. Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy léteztek olyan kapcsolatok is, amelyek nem csupán politikai érdekek mentén szövődtek. Talán meglepő, de a császárok, királyok és fejedelmek életét nemcsak a hatalom és a gazdasági érdekek, hanem a szerelem és a házastárshoz fűződő érzelmi kötelékek is formálták. Ezek a mély érzelmek sok esetben képesek voltak felülírni a szigorú politikai játszmákat, és olyan döntésekhez vezetni, amelyek lenyomatot hagytak a történelem során.

V. Károly (1500-1558) német-római császár, spanyol király a XVI. század egyik legjelentősebb uralkodójaként élte mindennapjait. Hatalma idején indult meg egyebek közt a reformáció, az egyre fenyegetőbb oszmán terjeszkedés és a gyarmatosítás kiszélesedése. Emellett a császár Itáliá­ban folyamatosan harcban állt a franciákkal. A protestánsokkal kötött augsburgi vallásbéke után 1555-ben lemondott a trónról, majd haláláig egy spanyol kolostorban élt visszavonultan.

Károly, a jövőbeli császár, Portugáliai Izabella hercegnőt vette feleségül (1503-1539), és e házasságkötést követően felhagyott korábbi szokásával, miszerint több szeretőt is tartott. Noha a frigy nyilvánvalóan politikai érdekek mentén született, hiszen Izabella az unokatestvére volt, és a kapcsolat révén Károly jelentős vagyonra tett szert, a házasságuk során valós érzelmek is kibontakoztak közöttük.

Tizenhárom évig tartott a 1526-ban megkötött házasságuk, amely azzal a tragédiával zárult, hogy Izabella a hatodik gyermekük szülésekor életét vesztette. Károly uralkodásának jelentős részét távol töltötte otthonától, hiszen negyven év alatt csaknem negyven alkalommal utazott hatalmas birodalma különböző részeire, hogy a fontos ügyeket személyesen intézhesse. Egyik ilyen útja során értesült felesége tragikus haláláról, amely mélyen megrázta; gyásza annyira elhatalmasodott rajta, hogy két hónapra kolostorba vonult, hogy feldolgozza a veszteséget. Ezt követően élete hátralévő részében folyamatosan gyászolt, feketét viselt, és soha többé nem házasodott újra. Károly felkérte a kor egyik legnagyobb itáliai festőjét, Tizianót, hogy készítsen posztumusz portrékat feleségéről, amelyeket a király minden külföldi útján magával vitt, ezzel örökítve meg Izabella emlékét.

I. Rákóczi György (1593-1648) 1630-tól töltötte be az erdélyi fejedelmi tisztséget. Bár harci cselekmények is lekötötték a figyelmét, uralkodása idején Erdély békésen fejlődhetett. A fejedelemségben folytatódhatott a bethleni aranykor, Rákóczi pedig nagylelkűen támogatta a református oktatást, és fellendült a könyvnyomtatás is. A fejedelem 1645-ben, Linzben különbékét kötött a Habsburg uralkodóval, III. Ferdinánddal. A meg­­egyezés visszajuttatott Erdélynek hét felső-magyarországi vármegyét, valamint biztosította a királyi országrész jobbágyainak a protestáns vallásgyakorlást.

Rákóczi 1616-ban vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát (1602-1660). Bár házasságuk két nagybirtokos család vagyonegyesítését is jelentette, és bár nagyon sokat voltak egymástól távol, mégis szoros szerelmi kötelék alakult ki közöttük. Erről levelezésük is árulkodik: amint a fejedelem asszony írta egyik levelében, "kegyelmed énnálam nincs elfelejtve, hanem kegyelmedet szüntelen elmémben viselem". Az asszony férje halála után élete végéig sötét gyászruhát és fehér özvegyi kendőt viselt.

Lorántffy Zsuzsanna nem csupán férje hátsó bázisát biztosította, hanem aktívan részt vett a közösség életében is. Segítette a rászorulókat, ügyesen irányította birtokait, és támogatta a sárospataki református kollégiumot, amely a tudomány és oktatás fellegvárának számított. Jelentős érdemei voltak abban, hogy neves tudósok és pedagógusok, köztük az Európában is elismert cseh mester, Comenius, a Bodrog-parti városba látogattak. A tokaji aszú legendás születése is összefonódik a neve körül, hiszen udvari papja, Szepsi Laczkó Máté, a háborús viszonyok miatt egy évben novemberig halasztotta a szüretet a fejedelem asszony birtokán. Ezen késlekedés következtében a szőlőszemek összeszáradtak, így a borok különösen édes ízvilággal gazdagodtak.

Viktória brit királynő (1819-1901) csupán 18 éves korában lépett a trónra, és a történelem egyik leghosszabb ideig regnáló európai uralkodójaként vonult be a köztudatba. E korszak, amelyet viktoriánus időszaknak nevezünk, az Egyesült Királyság virágzásának időszaka volt, amikor a Brit Birodalom a világ vezető hatalmává nőtte ki magát, területe pedig háromszorosára bővült. Királynői pályafutásának kezdetén, 1840-ben debütált a Penny Black, amely nem csupán a világ első hivatalos postabélyege volt, hanem Viktória arcmásának ékes megjelenítése is.

A kor szokásainak megfelelően, a koronázása után Viktóriának hajadonként kellett élnie édesanyjával, ám kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Kezdetben nem siette el az esküvőt, de a szerelem váratlanul rátalált, és hirtelen házassági ajánlatot tett unokatestvérének, a szász-coburg-gothai hercegnek. Az 1840-ben megkötött frigyével, hasonlóan V. Károlyhoz, Viktória is családon belül házasodott, mivel férje Albert (1819-1863) unokatestvére volt. Albert nem a korabeli főúri életmódot követte; hűségesen támogatta feleségét, elkerülte a túlzott alkoholfogyasztást és a vadászatokat, miközben szorgalmas munkájával, a tudomány és az irodalom iránti szeretetével teremtett rendet az életében.

Albert 1861-ben betegségben meghalt, Viktória, a "windsori özvegy" pedig mély gyásza, depresszió­ja miatt évekig alig utazott el a kastélyából Londonba. Kilenc gyermekük és mintegy háromtucatnyi unokájuk közül nagy számban házasodtak be európai uralkodóházakba, ezért Viktóriát elnevezték Európa nagyanyjának. Viktória és Albert háztartása megjelenítette az ideális brit, összetartó családot, amelyben kerülték a botrányokat, valamint az erkölcs és a rend volt a legfontosabb.