Ungváry Zsolt: Volt már jobb Unió (rosszabb is) A cím önmagában is provokatív, hiszen rávilágít arra, hogy az Európai Unió története nem csupán a sikerekről, hanem a kihívásokról és a visszaesésekről is szól. Míg sokan a közösség létrejöttét egyfajta ara
Ami jó lenne az EU-ban, az nem működik, sőt mintha már nem is akarnánk, ami meg borzalmas, azt fokozzuk és kiterjesztjük.
A szigorítások mögött valószínűleg a migráció áll, amelyet hivatalosan – szinte a magyar kormányt leszámítva – ma is támogatnak az uniós intézmények. Elviekben ez egy pozitív lépés, de a gyakorlatban sokan óvatosak, ezért hajlamosak figyelmen kívül hagyni a schengeni megállapodást. Az EU általában nem tartja be saját alapelveit és szabályait, miközben rajtunk számon kérnek olyan elvárásokat, amelyek eredetileg egyetlen dokumentumban sem szerepeltek. A migráció, a nemi identitás kérdése és az ukrán konfliktus sem volt része az alapító atyák víziójának, sem a lisszaboni szerződésnek.
Az európai egység eszméjének gyökerei mélyen nyúlnak vissza a történelembe, ahol a római birodalom összeomlása óta sokan próbáltak ennek a szellemében újraépíteni a kontinens politikai táját. A Német-Római Császárság, valamint Napóleon és még Hitler törekvései mind-mind a közös identitás keresésére irányultak, ám e kísérletek végül nem tudtak tartós elfogadottságra szert tenni. Közép-Európában az Osztrák-Magyar Monarchia próbálkozott hasonló integrációval, a különböző nemzetiségeket, országokat és tartományokat magába foglaló vámunió és közös valuta révén, de ezek a kezdeményezések is csak részleges sikerrel zárultak.
