Ubul, a piros gömb - gyermekkori kedvencünk, a nugátos édesség varázslatos íze!
A hetvenes-nyolcvanas évek igazi nosztalgikus édességeként emblematikus szerepet játszott a köztudatban az Ubul desszert, amely a tejnugátos bonbon varázsát hozta el a gyerekek és felnőttek szívébe egyaránt.
Vannak tárgyak, amelyek egy pillanat alatt visszarepítenek bennünket a gyerekkorunkba. Nekem ilyen UBUL - a piros műanyag figura, amely valaha tejnugáttal volt töltve, ma pedig már relikvia a retró játékok szerelmeseinek polcán.
A Vöröscsillag utcában (Buhimban) igazi ünnepi hangulat lengte körül a levegőt, amikor Ubul különleges desszertjei kerültek az asztalra.
A minap egy közösségi portálon újra felfedeztem azt a különös, gömbölyű kis figurát, aki a nevetés és a régi Magyarország egy szeletének szimbóluma: UBUL. Piros teste, sárga "haja", sárga karjai és fekete tappancsai most is olyan élénken élnek bennem, mint gyermekkoromban, amikor először kaptam egyet apai nagyszüleimtől. Emlékszem, ahogy a matiné meséit néztük, és ő ott ült mellettem, mintha csak együtt nevetnénk a mesék varázsán.
Veszprém szívében nőttem fel, a Buhim-völgy varázsa körülölelt, mint egy titkos világ, ahol a múlt emlékei elevenedtek meg. A Vöröscsillag utca, ahogy akkor hívták, nagyszüleim otthona volt, ahol a kis dohos lakás és a szűk udvar csendje mindig megnyugtatott. A vitrinben sorakozó porcelánok meséltek az időről, ami lassan csordogált, és minden ünnep, mint egy ékszer, ragyogott az életünkben. Születésnapok, névnapok, karácsonyok – ezek a különleges alkalmak tele voltak várakozással. És néha, a piros műanyag figura is ott lapult az ajándékcsomagban, benne a tejkaramellás UBUL-nugáttal, ami gyermeki boldogságot hozott a szívembe.
Már a legelső pillanatban is csillogott a szemünk, amikor rátaláltunk, és persze az édesség gyorsan eltűnt belőle - de a figura örökre velünk maradt. Perselyként szolgált számunkra. Néha takarékbélyeggyűjtéshez gyűjtött pénz került bele, máskor csupán néhány ötven filléres vagy forintos. Akkoriban minden fillérnek nagy jelentősége volt, és UBUL hűségesen őrizte kincseinket, mint egy titkos kincstárnok.
Egy korszak szimbóluma
Az UBUL jelensége nem csupán egyedi, hanem a '70-es és '80-as évek magyar kultúrájának szerves részévé vált. 1978 környékén került a piacra, és sokoldalúságával hamar belopta magát a háztartások szívébe. Nem csupán édességcsomagolásként funkcionált, hanem játékfigura, szobadísz, sőt, praktikus pénztartó szerepét is betöltötte. A magyar játék- és édességgyártás egyik legismertebb marketingfogásává vált, igazi retró ikonná, amely a nosztalgia és a gyermeki játékosság tökéletes szimbóluma. Az UBUL nem csupán termék volt, hanem egy egész korszak szellemiségét megtestesítő élmény.
Aki abban az időszakban volt gyerek, annak nem kell sokat ecsetelni, mit is jelentett egy ilyen karakter. Sokan még mindig őrzik ezeket az emlékeket, míg mások - mint én - csupán régi fényképeken találkoznak velük, és ilyenkor hirtelen elárasztja őket a múlt nosztalgikus illata.
A nosztalgia ismét a középpontba került, mint egy időutazás a múlt varázsába. Az emlékek és régi élmények felidézése egyre több ember számára vonzóvá válik, hiszen a múlt szépségei és tapasztalatai egyfajta menedéket nyújtanak a mai rohanó világban. A régi zenék, divatirányzatok és kultúrális referenciák újraéledése nem csupán trend, hanem egy mélyebb vágy arra, hogy visszatérjünk azokhoz az időkhöz, amikor a világ talán egyszerűbbnek tűnt. Az emlékek felidézése és az értékek átörökítése révén a nosztalgia egyfajta közösségi élményt is teremt, amely összeköti a generációkat és újraértelmezi a múltat a jelenben.
Az internet világában számos közösség létezik, ahol gyűjtők és rajongók fáradhatatlanul kutatják, hogy beszerezzék vagy újraalkossák ezt az ikonikus régi játékot. A hozzászólások alapján egyesek valódi kincsként tisztelik, és sokan – ahogyan én is – mély érzelmi kötelékkel bírnak iránta.
