Te is bezárod a hálószoba ajtaját, amikor aludni készülsz? Fedezd fel, mit árul el ez a szokás rólad!

Felfedjük a titkot: nem arról van szó, hogy félsz valamitől, és azt sem állítjuk, hogy kényszeres lennél. Szóval igazából nincs mit szégyellni ezen.

El kell mondanom, hogy egy rövid időre elgondolkodtam azon, vajon én is érintett vagyok-e a címben szereplő kérdésben, és végül arra a megállapításra jutottam, hogy a válasz egyértelműen igen.

Nem teljesen világos számomra, hogy miért, de felnőtt életem egy adott szakaszában elkezdtem egy szokást, amelyből idővel rítus lett. Mostanra már szinte elképzelhetetlen, hogy másképp éljem a napjaimat. Ha valamilyen okból kifolyólag nem tartom be ezt a szokást, furcsán érzem magam, és az elalvás is nehezebbé válik.

Kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel. A Radio Sarajevo csapata alaposan áttekintette a témában végzett pszichológiai kutatásokat, és megállapították, hogy az ilyen érzések sokféle dolgot jelezhetnek, de egyik sem negatív. Biztosan nem utal arra, hogy az illető kényszeres, vagy hogy valamitől retteg, netán paranoid lenne.

A szakértők véleménye szerint ez egy különleges tükör, amely feltárja, miként viszonyulsz a körülötted lévő világhoz és saját belső énedhez.

Maslow híres szükségletpiramisában a biztonság a legelső, alapvető fiziológiai szükségletek – mint az étkezés és az alvás – után helyezkedik el. Nem véletlen, hogy sokunk számára egy zárt ajtó megnyugtató érzéseket kelt: védelmet biztosít, kontrollt ad a környezetünkhöz, és segít csillapítani a belső feszültségeinket. A pszichológusok szerint ez a biztonságérzet elengedhetetlen ahhoz, hogy éjszaka igazán pihenni tudjunk, és testünk-lelkünk feltöltődjön. Ennek a megnyugtató légkörnek a megteremtésében pedig fontos szerepet játszik a hálószoba berendezése és hangulata is, amelynek ideálisnak kell lennie a számunkra.

Ha te is azok közé tartozol, akik csak csukott ajtó mögött tudnak elaludni, könnyen lehet, hogy ösztönösen igyekszel kizárni a külvilág zaját. Ez a mozdulat nem csupán fizikai elszeparálódás - inkább egyfajta lelki pihenő. Az elcsendesedés, a zavartalan pillanatok sokunk számára gyógyírként hatnak egy zajos, túlzsúfolt nap után. Az ilyen apró rituálék pedig valódi mentális kapaszkodókká válhatnak a mindennapokban.

Az ajtó bezárása nem csupán a csend és a béke keresésének kifejeződése, hanem sok esetben az introvertáltak egyik jellegzetessége is. Azok, akik nehezen engedik be másokat a saját világukba, különösen érzékenyek a saját, védett tér fontosságára, ahol igazán önmaguk lehetnek. A szakemberek szerint ez nem a magány választása, hanem inkább egy tudatos öngondoskodási forma: így tudjuk feltölteni lelki erőforrásainkat, és újra összegyűjteni magunkat a külvilág zaja után.

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy az ilyen hétköznapi rituálék, mint az ajtó becsukása, valójában komoly szerepet játszanak a mentális egészség megőrzésében. Nem csupán fizikai határokat húzunk - lelki védelmet is teremtünk vele. Egyfajta saját kis világot építünk magunk köré, amely kizárólag a miénk.

És végül: a becsukott ajtó nem feltétlenül a bezárkózást jelenti. Sőt, sokak számára éppen ez adja meg azt a szabadságot, hogy elengedjék a külvilág elvárásait, és önmagukra figyeljenek. Mert néha pont az elszeparálódás hozza meg azt a nyugalmat és harmóniát, amire a legnagyobb szükségünk van - egy hosszú nap végén, amikor csak pihenni és feltöltődni szeretnénk.