Tarjányi Péter írása: A Nyugat, ha lassan is, folyamatosan fejlődik és tanul a mindennapok során. Az idő múlásával egyre inkább megérti a változó világ kihívásait, és igyekszik alkalmazkodni hozzájuk. A folyamat nem mindig gyors, de a tapasztalatok és a t
Jelenleg a Nyugat előtt három lényeges stratégiai irányvonal bontakozik ki, melyek mindegyike jelentős politikai kockázatokkal jár, de elengedhetetlen lépések ahhoz, hogy a konfliktust sikeresen kezelni tudják:
1. Egyértelmű célkijelölés: Ukrajna győzelme vagy tárgyalásos lezárás
Két lehetséges jövő áll előttünk: az egyik egy teljes orosz kivonulás, amely magában foglalja a Krímet is, a másik pedig egy pragmatikus, kompromisszumos béketerv, amely reális alapokra helyezné a tárgyalásokat.
* A jelenlegi patikamérlegen kiszámolt "se győzelem, se béke" állapot csak ember- és forrásveszteséget okoz.
2. Fegyverszállítások drámai mértékű növelése
A Taurus rakéták tömeges átadása mellett a F-16-os vadászgépek további szállítása és egy fejlett drónhálózat kiépítése zajlik, mesterséges intelligencia támogatásával. Mindezeket gyors ütemben és jelentős mennyiségben helyezik üzembe...
Jelenleg Ukrajna mennyiségi és időzítési kihívásokkal küzd, ami miatt nem képes áttörni a frontvonalat, csupán védekező pozíciókat tud felvenni. Az említett eszközök alkalmazásával azonban ezen problémák hatékonyan kezelhetők...
A "csak annyira elég, hogy ne essünk pofára" megközelítés nemcsak etikai szempontból problémás, hanem katonai értelemben is romboló hatású.
3. Diplomáciai és titkosszolgálati nyomásgyakorlás Oroszország területén A diplomáciai és titkosszolgálati nyomásfokozás Oroszországon belül kiemelkedő szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatok dinamikájában. Az ország külpolitikai stratégiái és belső politikai helyzete szoros összefüggésben állnak egymással, ami lehetőséget teremt a különféle nyomásgyakorlási technikák alkalmazására. Ezek a módszerek magukban foglalják a politikai és gazdasági befolyásolást, valamint a titkosszolgálatok aktivitását, amelyek célja nem csupán a külső fenyegetések elhárítása, hanem a belső stabilitás megőrzése is. Az Oroszországon belüli hatalmi struktúrák és a nemzetközi közösség közötti feszültségek arra késztetik a döntéshozókat, hogy különféle eszközöket alkalmazzanak a helyzet kezelésére, legyen szó akár információs hadviselésről, akár politikai szövetségek kiépítéséről. A diplomáciai nyomásgyakorlás gyakran érinti az ország külkapcsolatait, és jelentős hatással van Oroszország nemzetközi megítélésére. A titkosszolgálatok szerepe pedig elengedhetetlen a belső rend fenntartásában és a potenciális ellenállás, illetve kritikák kezelésében. Az ilyen típusú nyomásfokozás folyamatosan formálja a politikai tájat, és kihívások elé állítja a nemzetközi közösséget is, amelynek tagjai figyelmesen követik az eseményeket, és reagálnak a kialakuló helyzetekre.
A putyini rendszer destabilizálása nem háborús módszerekkel képzelhető el; sokkal inkább információs hadviselés, az oligarchák hatalmának megingatása és a "belső tűzfészkek" kialakítása révén érhető el. A rezsimbontás kulcsa a tudás és a stratégiai gondolkodás, amely képes aláásni a hatalmi struktúrákat anélkül, hogy fegyverekhez nyúlnánk.
* Ehhez nem katonák, hanem stratégák és hírszerzők kellenek.
4. Európa önállóbb stratégiai szerepvállalása Az utóbbi évek globális politikai és gazdasági eseményei rávilágítottak arra, hogy Európának egyre inkább önállóbbá kell válnia nem csupán a saját biztonsága, hanem a világpolitikai dinamika alakítása érdekében is. Az EU tagállamai közötti együttműködés erősítése és a közös külpolitikák kialakítása révén Európa képes lehet arra, hogy hatékonyabban reagáljon a nemzetközi kihívásokra, mint például a klímaváltozás, a migrációs válság vagy a globális gazdasági instabilitás. Egy önállóbb stratégiai szerepvállalás nemcsak a katonai erőforrások fejlesztését jelenti, hanem a diplomáciai kapcsolatok és a kereskedelmi együttműködések megerősítését is. Az EU-nak és tagállamainak ki kell alakítaniuk egy koherens stratégiát, amely figyelembe veszi a különböző országok eltérő politikai és gazdasági helyzetét, ugyanakkor közös értékeken és célokon alapul. Európa önállóbbá válása nem csupán haszonnal jár, hanem kihívásokkal is szembesíti a kontinens országait. A belső feszültségek, a nemzeti érdekek és a regionális konfliktusok kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU valóban egységes és hatékony szereplővé váljon a globális színtéren. Az európai országoknak együtt kell működniük, hogy közösen alakítsák a jövő politikai táját, és megőrizzék saját érdekeiket egy folyamatosan változó világban.
Trump újraválasztásának fényében elérkezett az idő, hogy ne csak az Egyesült Államokra támaszkodjunk.
Európának elengedhetetlen, hogy saját védelmi iparát, külpolitikáját és "háborús ellenálló képességét" fejlessze ki.
5. Kínát nem ellenfélként, hanem lehetőségként érdemes szemlélnünk.
* Peking dönthet arról, Putyin meddig bírja gazdaságilag.
Ez a leglényegesebb dolog!!!
* Nem szövetséges, de nyomásgyakorló partnerként léphet fel – amennyiben a Nyugat megfelelően tárgyal vele...*
Összegezve:
Elengedhetetlen, hogy legyen egy világos elképzelésünk, bátorságunk a kihívásokkal szemben, és gyors reakcióképességünk. Jelen pillanatban mindhárom tulajdonság szűkösnek tűnik.
DE A NYUGAT, HA AKÁR LASSAN IS, MINDEN NAP ÚJ TUDÁSRA TETT SZERT...
A BÉKE LEHETŐSÉGE MINDIG KITTÁRUL ELŐTTÜNK!
"Most van itt az idő a cselekvésre!"
