"Szocialista divat alulnézetből" – egy érdekes perspektíva, amely lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük a múlt szocialista korszakának stílusait és trendjeit, de egy új, szokatlan szemszögből. Képzeljük el, ahogy a divat nem csupán a felszínen megjelenő r
Tedd egyedivé a szöveget: Tömő Ákos "A törött divattükör - Alulnézetben a szocialista ruhaipar" című tanulmányát az ArchívNet online folyóirat 24. évfolyamának 2. számában publikálták. A mű teljes terjedelmében elérhető az alábbi hivatkozásra kattintva.
"Segítsetek! Ne vesszünk el a Hajdú-Bihari-pusztába!" – ez a fájdalmas, kétségbeesett kiáltás zúgott végig a bihari tájon 1959. július 24-én. A segélykiáltás, levél formájában, Debrecenből indult útnak, hogy elérje a fővárost, egészen a József körútra, ahol a Ruhaipari Tervező Vállalat (a továbbiakban RTV) postaládája várta a sürgős üzenetet.
A kézírás dőlt betűinek címzettje Nádor Vera, az akkori Magyarország elismert divattervezője, s a hazai divatélet egyik legképzettebb, legnagyobb tekintéllyel bíró alakja volt. Mi késztethette rá a levél szerzőjét, hogy ily kilátástalan levelet írjon?
A hazai divat- és női lapok tanúsága szerint ugyanis két esztendeje már, hogy a divatkövetés terén markáns változás állt be az államszocialista Magyarországon, amely a mennyiség, s kiváltképp a minőség terén jelentett nagyobb ugrást a korábbi időszakhoz képest.
Néhány nappal korábban, 1959. július 6-án egy másik levél is belekerült a Magyar Posta leveleszsákjába.
Ekkor Debrecenből, a város híres Ruhagyárának két fiatal tehetsége merészkedett megosztani kreatív ötleteit a divat világának másik meghatározó központjával, az Iparművészeti Tanáccsal.
A felmerülő ötletek között megtalálható volt a divatbemutatókon való aktív részvétel, a legfrissebb szakmai ismeretek elsajátításának vágya, valamint a főváros adta lehetőségek kihasználása.
Ahogy megfogalmazták: "Amennyiben ezek a feltételek egyesítve teljesülnek, számunkra hatékonyabb munkavégzést tesznek lehetővé."
Az, hogy érkezett-e személyes felelet, vagy netalán gyógyír a fentebb idézett levelekre, az eltelt hatvanöt év távlatából már a múlt homályába veszett.
A kutatások során eddig feltárt levéltári dokumentumok nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy történt-e bármilyen változás a konkrét ügyekben. Ugyanakkor, ha alaposan megvizsgáljuk a papírok érdes textúráját, egyfajta időutazásra indulhatunk, amely révén bepillantást nyerhetünk az ötvenes évek végének Magyarországába. E szakasz öltözködéskultúrája nem csupán a divat kérdéseit érinti, hanem a mögötte rejlő szocialista erkölcsök és az ethosz megújulásának kísérleteit is feltárja, mindezt a kor szorongásaival és ellentmondásaival együtt.