"Sok a feladatunk" - Vučić hangsúlyozza, hogy Szerbia uniós tagsága továbbra is alapvető jelentőségű.

Szerbia elnöke az Euronewsnak elmondta, hogy országa jelentős kihívásokkal néz szembe. Véleménye szerint sok a tennivaló, miközben igyekeznek eleget tenni a tiltakozók követeléseinek, felkészülni az Expo 2027-re és előmozdítani a folyamatban lévő uniós tagsági tárgyalásokat.

Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke, hangsúlyozta Belgrád elkötelezettségét az uniós tagság iránt. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen Szerbia már 13 éve várakozik a tagjelölti státuszban. Hétfőn, egy Belgrádban tett nyilatkozatában az Euronews hírügynökségnek kijelentette, hogy elkötelezett amellett, hogy az országot "határozottan az EU felé vezető úton tartja", egészen 2027 közepéig, amikor is távozik hivatalából.

Vučić határozottan kiállt kormánya álláspontja mellett a nyugat-balkáni országban már kilenc hónapja zajló tüntetésekkel szemben, miközben folyamatosan a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, amit a demonstrálók visszautasítottak. A politikai feszültségek növekedése ellenére is kijelentette, hogy elkötelezett az uniós tagság iránt.

Vučić elmondta, hogy többször is felajánlotta a tiltakozók vezetőinek, hol leül velük nyilvános beszélgetésre. Javasolt nyílt televíziós vitát, amelynek helyszínét a tüntetők választhatják meg, és több képviselőt is hozhatnak magukkal. A tüntetéseket eredetileg egy halálos kimenetelű baleset váltotta ki, amely az északi regionális fővárosban, Újvidéken történt, amikor egy vasútállomáson beomlott a tető. Az egyre erőszakosabb tüntetők megtámadtak számos kormánypárti irodát és összecsaptak a rendőrséggel.

Vučić kifejezte, hogy kész foglalkozni az előrehozott választások lehetőségével, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy ezek a lépések hátráltathatják a fejlődést. Az üzenete a demonstrálóknak az volt, hogy fontos a munka, nem csupán a politikai kampányokra való összpontosítás.

Az alábbiakban elolvashatja az Euronews riporterével, Jane Witherspoonnal készült interjút, vagy megtekintheti a teljes beszélgetést a fenti lejátszóban.

Jó napot kívánok, Jane Witherspoon vagyok. Üdvözlöm önöket a The Europe Conversation különkiadásában Belgrádból, ahol mai vendégem Aleksandar Vučić szerb elnök. Elnök úr, nagyon köszönöm, hogy a vendégem.

Hálásan köszönöm a kedves meghívást!

Ön a közelmúltban kezdeményezte a kormányellenes demonstrálókkal való párbeszédet, miután kilenc hónapon át tartó tiltakozások zajlottak. Ezt a javaslatot azonban ismét elvetették. Milyen irányba halad a helyzet az Ön véleménye szerint? Milyen lépéseket tervez a konfliktus rendezésére?

Valójában már évek óta tartó tiltakozásokkal kell szembenéznem, kezdve 2014-től, amikor is kénytelenek voltunk konszolidációs intézkedéseket bevezetni, beleértve a nyugdíjak és a közbérek csökkentését. Az utóbbi kilenc hónapban a legintenzívebb és legjobban szervezett demonstrációkat tapasztaltuk, márciusban pedig minden idők legnagyobb tüntetése zajlott. Ez azonban nem az első alkalom volt, hogy párbeszédre invitáltam az érintetteket; ez már az ötödik vagy hatodik felhívásom volt a nyílt diskurzusra. Mi volt ezúttal a különbség? Olyasvalamit ajánlottam, amire váratlanul reagáltak. Javasoltam egy nyilvános televíziós vitát, ahol ők választhatják ki a helyszínt, a stúdiót, sőt, még a résztvevő képviselőket is. Kész voltam részt venni, mert mélyen hiszek abban, hogy a beszélgetés és a párbeszéd elengedhetetlen. Az utcákon tapasztalt erőszak nem szolgálja az ország érdekeit. Ha azt látjuk, hogy valaki gyújtogat vagy kővel dobál egy kormánypárti épületet, vagy támadja a bent tartózkodókat, akik csupán beszélgetnek, az nem csak rossz fényt vet ránk, de a jövőnket is veszélyezteti. Ez nem segít abban, hogy Szerbiát új befektetések és turisták célpontjaként pozicionáljuk. Mi az egyik legbiztonságosabb európai ország szeretnénk lenni, és ezért szeretettel várjuk az érdeklődőket. De az ilyen események nem tesznek jót a hírnevünknek.

Milyen új irányok felé kíván elmozdulni a jövőben?

Az ajánlatom érvényben marad, amíg valaki el nem fogadja, hiszen eljön az idő, amikor beszélniük kell valakivel. Hat hónappal ezelőtt, február végén, felajánlottam a Belgrádi Egyetem minden dékánjának és az igazgatójának, hogy indítsunk egy párbeszédet. Még decemberben is megkerestem a hallgatókat ezzel a javaslattal. Ám sajnos elutasították, mivel úgy tűnt, hogy a fő célpontjuk kizárólag én voltam, vagy a kormány. Mindenki mással szívesen diskuráltak, csak velünk nem. Bízom benne, hogy ez a helyzet a jövőben meg fog változni.

A tüntetések Szerbiában különös módon formálták a társadalmi diskurzust, és éles szakadékokat hoztak létre a különböző politikai és társadalmi csoportok között. Az EU-s zászlók hiánya valóban szembetűnő, hiszen a környező országokban gyakran láthatóak a nyugati integrációt szimbolizáló jelképek. Ez a jelenség azt is tükrözi, hogy a szerb társadalom viszonyulása az Európai Unióhoz rendkívül komplex és ellentmondásos. Sokan a nyugati értékek elutasítását és a helyi identitás megerősítését látják a zászlók hiányában, ami egyfajta nemzeti öntudatra utal. Emellett a tüntetések mögött álló politikai erők is képesek voltak kihasználni ezt a helyzetet, és a belső feszültségeket tovább mélyítették. Az EU iránti bizalom csökkenése, a gazdasági nehézségek és a politikai elit megítélése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tüntetések nem a nyugati integráció érdekében, hanem inkább a helyi problémák és elégedetlenségek kifejezésére szolgálnak. Ez a megosztottság tehát nem csupán a politikai táját, hanem a társadalom egészét is tükrözi, ahol a jövő kérdései és a nemzeti identitás keresése egyaránt jelen van.

Nagyon furcsa és bonyolult helyzet áll fenn Szerbiában. Sok olyan nem kormányzati szervezet van, amely folyton azt mondja: "EU-pártiak vagyunk és európai jövőt akarunk. De Vučićcsal ezt a jövőt nem tudjuk elérni", pedig jelenleg jobb gazdasági helyzetben vagyunk, mint valaha. Megkaptuk a Fitch hitelminősítését, és várhatóan a Standard & Poor'stól és a Moody'stól is kapunk. A GDP-arányos államadósságunk most először 44 százalék, ami kevesebb, mint az Európai Unió átlagos államadósságszintjének a fele. Ezt mi értük el. Valószínűleg ön is látta a városban, hogy rengeteg a daru. Mindenhol ott vannak. Egyre szebb lesz a városunk, és egyre szebb az országunk. Nemcsak a közszférában, hanem összességében emelkednek a bérek, fizetések és nyugdíjak. Ezek jó eredmények. Említette a megosztottságot. Valóban nagy a megosztottság a médiában. Vannak kormányellenes, határozottan kormányellenes és határozottan kormánypárti médiumok, mint az Amerikai Egyesült Államokban vagy néhány más európai országban. Ez az, ami egyfajta polarizációt teremt, ami valójában nem létezik az emberek mindennapi életében. Amikor megpróbálták kritizálni a párbeszédre vonatkozó ajánlatomat, azt mondták, hogy kétségbe vagyok esve, nincs más választásom, vagy mert félek a politikai ellenfeleimtől. De nem, ez mindig az erő jele, nem a gyengeségé. Ezt az ajánlatot egy különleges pillanatban tettem, amikor egyértelmű az igazi változás. Az emberek egyre inkább a tüntetők ellen fordulnak. Elegük van az blokádokból, és elegük van az erőszakból, ami különösen az elmúlt hetekben történt. Követem a közvélemény-kutatásokat, és tisztán látom a trendeket. Ugyanakkor felelősségteljes és komoly választ kell adnunk a társadalmi válságra, amellyel szembesülünk. A szerepünknek nagyobbnak kell lennie, elszámoltathatóbbnak és felelősségteljesebbnek kell lennünk. Ez kétségtelen. Ezért tesszük ezt az ajánlatot.

Felmerültek olyan vádak, amelyek szerint a rendőrség túlzásba vitte az erőszak alkalmazását. Hogyan reagál ezekre a vádakra? Milyen intézkedéseket tesz az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, ahogy az korábban szóba került?

Ha a szerb rendőrség reakcióját összevetjük az Európai Unió más országainak rendőri erőivel, a különbség szembeötlő. A szerb hatóságok higgadt és visszafogott magatartást tanúsítottak, alig reagálva a provokációkra. Június 28-án a demonstrálók nyíltan bejelentették, hogy erőszakos fellépést terveznek a rendőrséggel szemben, "zöld utat" adva maguknak. Ezt követően támadásokat indítottak rendőri egységek ellen, és politikai ellenfeleik ellen is felléptek, ami négy kormánypárti iroda felgyújtásához vezetett. Ezzel szemben a rendőrség nem avatkozott be Újvidéken és Valjevóban, hazánk két jelentős városában sem. Csak később léptek közbe, és akkor is igyekeztek minimalizálni az erőszakot. Természetesen előfordultak olyan esetek, amikor egy-két rendőr nem a megfelelő módon lépett fel, ez a helyzet különösen kilenc hónapnyi feszültség után nem meglepő. Azonban ha a berlini, londoni, brüsszeli vagy párizsi eseményeket összehasonlítjuk a belgrádiakkal, a különbség magáért beszél. Büszke vagyok a rendőrségünk fegyelmezettségére és higgadtságára. Tekintettel a tüntetők agresszív viselkedésére, szinte csodának számít, hogy sikerült áldozatok nélkül kezelni a helyzetet, és a kilenc hónap során nem történt haláleset. Remélem, hogy ez a példa hozzájárulhat az ilyen jellegű problémák demokratikus és békés megoldásához.

A demonstrálók a cselekedeteik egy részét a megromlott rendszer felelősségére hárítják. Korrupt Szerbia? Valóban létezik itt korrupció?

Kétségtelen, hiszen mindenhol ott van, az egész világon, minden egyes országban. A korrupció a legkönnyebb téma, amit valaki felhozhat. Azt mondják: "Korrupció van." Így van, és sokkal határozottabban kell fellépnünk ellene. Mélyen elkötelezett vagyok amellett, hogy vezessem ezt a harcot, vezessem ezt a küzdelmet. A probléma azonban az, hogy a tüntetők azt mondhatnak, amit csak akarnak. De tudják, hogy Vučićnak nincsenek külföldi bankszámlái. Nincsenek számláim, lakásaim, villáim vagy bármi ehhez hasonlóm az országon kívül. Minden vagyonomat a törvényeknek megfelelően bevallom itt Szerbiában, és ezt mindenki tudja. Készen állok arra, hogy elfogadjam a kritikát ebben a kérdésben, hogy módosítsam a fontos törvényeket, hogy foglalkozzak ezzel a problémával. De azt is el kell ismernünk, hogy könnyű kipécézni az ehhez hasonló problémákat. Sok a tennivaló? Igen, és a jövőben sokkal többet kell tennünk. Az EU felé vezető úton ez kétségtelenül az előttünk álló legfontosabb feladatok egyike.

A demonstrálók az előrehozott választások iránti igényüket fejezik ki. Vajon megvalósulnak ezek a választások? Ön szerint ez kedvező irányba terelheti a helyzetet?

Az Euronews idén, februárban és márciusban legalább két olyan műsort sugárzott, ahol nemcsak a vendégek, hanem a műsorvezetők is kifejtették, hogy ha Szerbiában lennének olyanok, akik készségesen elfogadnák Vučić népszavazását vagy választását, akkor őket árulóknak tekintenék. Mindez csupán öt hónappal ezelőtt zajlott le. Emlékeztetném önt, hogy decemberben, amikor az események elkezdődtek, már az elejétől fogva gyanítottam, hogy ez egy komoly manipuláció. Ennek ellenére minden követelésüket és kérésüket igyekeztünk teljesíteni. Azt mondtam nekik, hogy rendben van, megteszünk mindent, amire szükség van. De ők azt válaszolták, hogy nem elégedettek, és folytatni akarják, mert ez a helyzet már túl nagy számukra, és túl nagy számunkra is. Rendben, mondtam. Aztán hozzátettem: "Ha népszavazást akartok, két napon belül készen állok rá." Erre ők azt mondták: "Nem, ez árulás lenne. Ha valaki elfogadja, akkor nem veszünk részt benne. Nem vagyunk politikai szereplők, nem akarunk politikai ügyekkel foglalkozni." Ezt követően választási lehetőséget kínáltam fel, de ugyanazt a választ kaptam. Hat hónap elteltével pedig visszatértünk a megszokott kerékvágásba, a gazdasági céljaink elérésére és a 2027-es világkiállításra vonatkozó kötelezettségeink teljesítésére összpontosítva. December 2026-ig mindent be kell fejeznünk, tehát rengeteg munka vár ránk. Időnként a munkára kell koncentrálni, nem lehet állandóan választásokat tartani. Most viszont azt mondják, hogy választásokra van szükség. Korábban nem voltak hajlandók velem tárgyalni, azt állítva, hogy nem vagyok felhatalmazva, és nem vagyok illetékes. Én viszont csak párbeszédre vágytam. Most, hogy én vagyok az egyetlen, akinek jogában áll előrehozott választásokat kiírni, továbbra is elzárkóznak a beszélgetéstől, mert úgy vélik, egy külső nyomás miatt akarok új választásokat, csupán hogy megfeleljek az ő elvárásaiknak.

Van-e valódi ellenzék, ha nincs egyértelműen körvonalazódó, egységes mozgalom? Ön az egyedüli személy, aki irányíthatja az ország sorsát?

Természetesen nem. Egy-másfél évig fogom betölteni az elnöki posztot, de azon túl nem tervezek maradni. Az ország új vezetést fog kapni, és nem kívánom megváltoztatni az alkotmányt, sem pedig részt venni bármiféle manipulációban. A tiltakozások mögött rejlő alapvető probléma az, hogy az emberek csalódottak az ellenzéki politikai erőkben. Sokan úgy érzik, hogy én vagyok a probléma forrása. Fókuszcsoportokat szerveztünk, ahol olyan résztvevőkkel beszélgettünk, akik erősen ellenzik a kormányzatot. Érdekes módon engem Muhammad Alihoz, vagy a mai ukrán bokszolóhoz, Uszikhoz hasonlítottak. Túl erősnek tartanak a ringben, és olyan vezetőre vágynak, aki képes velem versenyezni. Az emberek nagyobb felügyeletet, átláthatóságot és elszámoltathatóságot követelnek. Ez az egyik fő oka annak, hogy az ellenzékben nem látják azt a vezetőt, akire szükségük lenne. Inkább „valami ellen” szerveződnek, mintsem hogy egyértelmű célokért állnának ki. Amikor politikai programjukról kérdezem őket, nem tudnak világos válaszokat adni. Az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben pedig vonakodnak támogatni minden olyan törvényt, amely elősegítené Szerbia EU-s integrációját. Bár az EU-val kapcsolatban számtalan véleményem van—beleértve Szerbia területi integritásának védelmét és sok más kérdést—, amíg az elnöki tisztséget betöltöm, Szerbia határozottan az EU-tagság felé halad, elkötelezetten dolgozunk a szükséges reformok végrehajtásán. Nemrégiben két médiatörvényt módosítottunk, hogy azok megfeleljenek az EU-s normáknak. Szoros együttműködésben állunk az ODIHR-rel, az EBESZ-szel és az EU-val a választói névjegyzékek és nyilvántartások reformjának érdekében. Emellett az elektronikus médiáról szóló törvény módosításain is dolgozunk. Ezek a lépések elengedhetetlenek a 3. klaszter megnyitásához, amit remélhetőleg az év végére elérünk.

Engedje meg, hogy megosszam a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Látom, hogy a várakozási idő, amely immár 13 éve tart, valóban hosszú és feszítő lehet a tagjelölt országok számára. Közben Brüsszelben egyre inkább az ukrán helyzet kerül fókuszba, és az EU-csatlakozásuk felgyorsítása mindenképpen prioritásként jelenik meg. Milyen érzéseket vált ki ez az ön számára? Úgy érzi, hogy az Európai Unión belül valóban van elkötelezettség a Nyugat-Balkán irányába, vagy inkább csak a körülmények alakítják a helyzetet?

Úgy gondolom, hogy az Európai Unióban zajló események folyamatosan formálják a jövőt, de a fókusz továbbra is Ukrajnán és Moldován marad. Brüsszelben sokan egyetértenek abban, hogy létfontosságú megakadályozni Oroszország befolyásának terjedését az európai térségben. Ezért kap kiemelt figyelmet Ukrajna, különösen az ukránok által megélt kihívások és az orosz agresszióval vívott háború kapcsán. Moldova a következő lépcsőfok, míg a Nyugat-Balkán fejlődése is egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. A Nyugat-Balkán esetében azonban kétségeim vannak a nagyobb országok iránti érdeklődés mértékét illetően. Ennek ellenére biztatónak találom a változás jeleit. Nemrégiben Meloni miniszterelnökkel és Macron elnökkel folytattam eszmecserét, és úgy érzem, mindketten elkötelezettek nemcsak Szerbia EU-hoz való közeledése, hanem a teljes Nyugat-Balkán fejlődése iránt is. Más országok esetében viszont nem vagyok ennyire biztos a támogatottság mértékében, hiszen tudjuk, hogy a konszenzus elengedhetetlen. Azonban saját érdekünkben is változnunk kell. Számos lehetőség van, amit közösen elérhetünk, például egy egységes piac létrehozását, ahol nincsenek valódi határok, és a kereskedelem, a tőke, valamint az emberek szabad mozgása akadálytalanul valósulhat meg. Ezt el kell érnünk, mielőtt valóban közel kerülnénk az EU-hoz. Még sok munka vár ránk, és tisztában vagyok ezzel. Ha megkérdezzük a szerb polgárokat, mit szeretnének választani, legyen szó a mi oldalunkról vagy az ellenzékről, valószínűleg hasonló választ adnak. Mindenki belefáradt, és minél előbb csatlakozni szeretnénk az Európai Unióhoz.

Milyen a jelenlegi viszony Putyin elnökkel? Vajon valóban bízik abban, hogy Trump elnöksége alatt elérhető a béke? Valóban ez lenne Putyin igazi szándéka?

Szerintem mindenki békét akar. Nem mindig azt mondom, amit Brüsszelben hallani akarnak. Három és fél éve azt hajtogatom, hogy nem lesz könnyű legyőzni Oroszországot. Mégis voltak, akik hangosan ragaszkodtak ahhoz, hogy csak idő kérdése, hogy legyőzzük őket, hogy kiűzzük őket ukrán földről. Én azt hajtogattam, hogy ez nem valószerű, de senki nem akarta meghallani ezt az álláspontot. Voltak beszélgetéseim Putyin elnökkel. Úgy vélem, nyíltak és őszinték voltak, bár voltak olyan részek, amelyek neki nem tetszettek, és olyanok is, amelyek nekem nem. Nem fogom ezeket nyilvánosan megvitatni.

Még mindig folytatódnak ezek a háttérbeszélgetések vele?

Soha nem a háttérben zajló megbeszélések típusú ember vagyok, ezért nem is beszélgettem vele a színfalak mögött. Vannak, akik ezt a módszert választják, de én inkább az őszinteséget tartom szem előtt. Az elmúlt három és fél év során csupán egyszer történt, hogy ilyesmire vetemedtem, és akkor is, amikor egész Európa figyelme ránk irányult. Mindenkinek megvolt a maga véleménye, pedig sokan ugyanúgy cselekedtek, mint én, csak titokban. Úgy vélem, hogy ez a kezdeményezés rendkívül fontos. Még nem értük el azt a kritikus határt, ahol már nincs visszaút. De úgy érzem, hogy a következő néhány hónapban elérhetjük ezt a mérföldkövet.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Köszönöm szépen, Vučić elnök, hogy ma csatlakozott hozzám az Euronews műsorában. Nagy megtiszteltetés, hogy vendégem volt!"

Nagyon örülök, hogy ma lehetőségünk volt beszélgetni, és már most várom a következő találkozásunkat! Köszönöm szépen. Minden jót kívánok neked! Köszönöm még egyszer.