Sebek és sebezhetőség: Az emberi lélek titkos tájai Az élet során mindannyian találkozunk sebekkel, amelyek mély nyomokat hagynak bennünket. Ezek a sebek nem csupán fizikai sérülések, hanem érzelmi és mentális fájdalmak is, amelyek formálják a személyisé

Szent Péter apostol levelében található egy mélyen elgondolkodtató mondat, amely szerint Jézus "vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást." (1Pt 2,24) E szavakban a megváltás és a gyógyulás ígérete rejlik. Gyakran halljuk, hogy az idő minden sebet begyógyít, de vajon valóban csak az idő képes erre? Az elmúlt események fájdalmai és sebei sokszor mélyebb nyomot hagynak bennünk, mint azt elsőre gondolnánk. Az idő talán segíthet a fájdalom enyhítésében, de a valódi gyógyulás sok esetben belső munka és önismeret eredménye is. A kérdés tehát az: hogyan találhatunk rá a belső békére és a valódi gyógyulásra, ha az idő önmagában nem elegendő?

Daniel Gottlieb megfogalmazásában így hangzik: „Amikor ökölbe szorítjuk a kezünket, szívünk is bezárul, védekezik a további fájdalom ellen – a neheztelésünk olyan, mint egy var: óvja a seb érzékeny felületét a fertőzésektől. De ha a var túl sokáig ott marad, a seb talán sosem gyógyul be alatta." E szavak mélyebb értelemben arra figyelmeztetnek, hogy a fájdalom és a sebezhetőség elkerülhetetlen részei az életnek. Érdemes elgondolkodnunk azon, mit is jelent valójában sebet kapni, és hogyan tudjuk megélni a sebezhetőséget úgy, hogy közben ne zárkózzunk el a szeretettől és a kapcsolatoktól. A sebek gyógyulásához szükséges, hogy megtanuljunk bízni, megnyílni és elfogadni az élet adta kihívásokat, hiszen csak így érhetjük el a valódi belső békét és harmóniát. Beszéljünk hát erről a mélyebb, sokszor fájdalmas, de végső soron felszabadító tapasztalatról!

A Grace klinika című sorozat egyik orvosa azt mondja: "Nem minden sérülés felszínes. A legtöbb seb mélyebb, mint gondoljuk. Nem láthatjuk szabad szemmel. És aztán vannak olyan sebek, amik váratlanul érnek. Bármiféle seb vagy betegség esetén a trükk az, hogy mélyre kell ásni és megkeresni a baj forrását." - De még mindig nem ez a lényeg.

Vannak sebek, amelyeket csak a viselőjük és a Teremtő ismer. Ezek a fájdalmak olyan mélyek lehetnek, hogy az egész élet során sem gyógyulnak meg igazán. Ugyanakkor léteznek olyan sebek is, amelyeket fontos megérinteni és gondozni, hogy idővel átformálódjanak, és új értelmet nyerjenek.

Krisztus a győzelmének a jeleit, a szent sebeket feltámadt testén őrzi. Ezek a sebek hármas jelentést hordoznak magukban.

Az első jel, amelyre figyelnünk kell, az, hogy a sebek Jézus győzelmének szimbólumai. A régi idők hősei büszkén viselték a csaták során szerzett sebeket, hiszen azok a bátorság és a küzdelem tanúi voltak. Hasonlóképpen, nekünk is el kell fogadnunk életünk megpróbáltatásait és hegeit, hiszen ezek a tapasztalatok egy napon dicsőségünk alapját képezik. Az Úr néhány szenvedés által próbára tett lelket különleges kegyelemben részesített, lehetőséget adva nekik, hogy testükön hordozzák a szent stigmákat. (Szent Pál, Assisi Szent Ferenc, Neumann Teréz, Pio atya.) Ezek a testvéries sebek azt üzenik, hogy amint részt vettek a kereszthordozásban, úgy osztoznak majd a dicsőségben is.

Bár nem élvezünk olyan kiváltságokat, mint mások, Szent Pál apostollal együtt nekünk is hirdetnünk kell: "Én azonban nem vágyom más dicsőségre, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjére. Általa a világ keresztre feszíttetett nekem, és én is a világtól elszakadtam... Krisztus jeleit hordozom a testemen." (Gal 6, 14-17) Üdvözítőnk elvárja tőlünk, hogy távol tartsuk magunkat a csüggedéstől és a kétségbeeséstől, hiszen Ő már megnyitotta számunkra a menny kapuit, az örök élet és boldogság ígéretét. Húsvét üzenete megerősít minket abban, hogy mi is részesülhetünk Krisztus dicsőséges sebeinek áldásában.

A második jel, ami Krisztus sebeit mint a szeretet megnyilvánulásait tükrözi, egyben a mi menedékhelyeink is. A Vértanúk irataiban megtalálhatjuk Szent János apostol tanítványának, Antiochia püspökének, Szent Ignácnak a kihallgatási jegyzőkönyvét. Ignác Trajanus uralkodása alatt, Kr. u. 115-ben szenvedett el vértanúhalált. Amikor a bíró megkérdezi az idős püspök nevét, ő így válaszol: Ignác, más néven "Teoforos", ami annyit jelent, mint "Isten hordozója".

Miért adták neked ezt a melléknevet, kérdezi a bíró. Azért, mert nekem mindig az volt a vágyam, hogy a mi Urunkat és Istenünket, a keresztre feszített Jézust a szívemben hordozzam, felelte Szent Ignác. Nekünk sem lehet szebb feladatunk a földön, mint a feltámadott Jézussal egyesült élet. Vele kell együtt járni utunkat: a kereszten át a feltámadásig.

A harmadik jel arra figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus sebei a gonoszok legyőzésének hatékony eszközei. Mivel sokan elutasítják Jézus megváltó vérét, az utolsó ítéleten éppen Jézus sebei fogják vádolni a bűnösöket. Egy régi legenda szerint a menny kapujában egy férfi áll, vállán a kereszt súlyával, bal kezén frissen alvadt vért viselve. Amikor az őrt álló angyal megkérdezi tőle, hogy ki ő, a férfi tenyerét mutatva így felel: "Dizmasz vagyok, a gonosz." Az angyal döbbenten kérdezi: "Egy gonosztevő itt, éppen most?" A férfi pedig, miközben véres kézfejét az angyal felé nyújtja, azt mondja: "Ez Jézus vére, amelyet akkor gyűjtöttem, amikor a mellettem szenvedő szomszéd kereszten agonizált." Az angyal erre mélyen meghajolt, és a jobb lator boldogan lépett be a mennyországba.

Jézus a kereszten haldokolva megígérte a bűneit bánó jobb oldali gonosztevőnek: "Még ma velem leszel a mennyben!" Számára nem hullott hiába Krisztus Urunk vére. Előtte Krisztus vére nyitotta meg az üdvösség ajtaját. Nagyböjti énekünkben szoktuk énekelni: "Ó ne essék hát hiába szenvedésed drága ára, hanem a mi szegény lelkünk javára!" Akik hálásak Jézusnak szent sebei érdemeiért, akik újjászületnek vele lélekben, azok le tudják győzni ezen a földön a kínt és a szenvedést, azok már ezen a földön megtapasztalhatják a feltámadás, a mennyei dicsőség előízét.

Az elmúlt években az Egyház elég gyakran és sokat beszélt a sérülések gyógyulásáról. Csábító lehet a gyakran hosszan tartó fájdalom a gyors enyhítésének víziója, vagy annak lehetősége is, hogy ezt szakember segítségének igénybevétele és a gyakran megerőltető és hosszadalmas kezelési folyamatok nélkül is megtehetik. Természetesen nem szabad alábecsülni vagy megkérdőjelezni Isten kegyelmének óriási jelentőségét a testi vagy lelki fájdalomtól szenvedő ember életében. A lélek sebeinek begyógyítása azonban általában hosszan tartó és nehéz küzdelem, amihez olykor az utolsó erők bevetésére is szükség van. A meg nem gyógyulás természetesen nem kell, hogy a gyenge hit jele legyen. Éppen ellenkezőleg, a trauma keresztjének kitartó cipelése lehet a legerősebb tanúbizonyság, amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül a szenvedő Krisztussal.

Beszéljünk most a trauma fogalmáról! Képzeljünk el egy kisgyermeket, aki éppen a szüleivel sétál az utcán. Hirtelen, váratlanul egy autó száguld ki a kanyarból, és a gyerek a kerekek alatt találja magát. A gyermek látszólag eszméleténél van, de a teste tele van sebekkel és horzsolásokkal, és valószínű, hogy több csonttörése és súlyos agyrázkódása is van. A szülők segítenek neki felállni, letisztítják a sebeit, és hazaviszik. Otthon ugyan próbálnak gondoskodni róla, lefertőtlenítik a sérüléseit, de az esemény súlyosságát figyelmen kívül hagyják, mintha mi sem történt volna. Mivel a törések nincsenek megfelelően ellátva, a csontok ferdén nőnek össze, maradandó hegeket hagyva maguk után. A baleset okozta sérülések valószínűleg az agyában is nyomot hagynak, és így a gyerek élete végéig hordozza a következményeket. Fájdalma ellenére a gyerek továbbra is próbál sétálni és futni, de az iskolában nehezen tud koncentrálni. Ha valaki hozzáér, legyen az egy kedves ölelés vagy egy agresszív mozdulat, a fájdalom érzése mindkét esetben ugyanaz. Ezért kerülni kezdi az embereket, vagy éppen ellenkezőleg, ingerlékenyen reagál a közeledésükre. A trauma tehát nem csupán a fizikai sebekről szól, hanem a lelkünkre gyakorolt tartós hatásokról is, amelyek megnehezítik a mindennapi életet.

A tanárok, a gyerekek és a saját szülei rossznak és engedetlennek tartják, a fájdalom végigkíséri az életét. Különböző módok is vannak ennek elnyomására: drog, alkohol, gyógyszeres kezelés. Néha tényleg véget akar vetni mindennek. Félreértett és nem szeretett. A jóindulatú hívők azt tanácsolják neki, hogy fogadja el a sebeket, áldozza fel, vagy akár kezdje el megkedvelni őket. Ez komoly? Utolsó pillanatban ér orvoshoz. A röntgenfelvétel felfedi a fájdalom valódi okát. Hosszú és fáradságos kezelés, több műtét és rehabilitáció következik. A végén azonban felcsillan a remény egy jobb, fájdalommentes élethez. Az erőfeszítés mindenképpen megéri. Hasonló történetet élnek át a be nem gyógyult léleksebekkel küzdő emberek.

A TRAUMA szó az eredeti görögben sebet jelent. Míg az orvosi terminológiában traumán elsősorban balesetből eredő sérülést értünk (innen ered a traumatológia elnevezés is), addig a pszichés trauma kifejezés olyan pszichés sérülést jelent, amely egy túlzottan megterhelő élmény eredménye.

Nincs csodálatosabb, félelmetesebb, szebb, mélyebb könyv a Bibliában, mint a Jób könyve. Az istenfélő Jób története a szenvedésről szól. Ő elvesztett mindent, amit csak lehetett: egészségét, gyermekeit, vagyonát, szociális helyzetét, barátait. Olyan emberről szól, amelynek összedőlt a vallási rendszere. De hitében hű maradt és részesült Isten áldásában!

Mit tanít a lélektani megközelítés a szenvedésről? Az emberi természet rendkívül ellenálló, és gyakran képes nagy terheket is elviselni, ha megérti, hogy a szenvedésnek van értelme. Az életben bekövetkező veszteségek, nehézségek és kihívások gyakran megzavarják a személyes céljainkat és álmainkat, de ezek a próbák lehetőséget adnak a fejlődésre és az önismeretre. Az értelmes keretbe helyezett szenvedés nemcsak hogy elviselhetőbbé válik, hanem hozzájárulhat a belső növekedésünkhöz és a világ mélyebb megértéséhez is.

Amikor az ember szembesül a SZENVEDÉSSEL, többféleképpen reagálhat: 1. Elfordulhat, kesereghet, vagy akár Istent és másokat is okolhat a helyzetéért. 2. Viszont tűrhet, remélhet, és keresheti Isten közelségét. Az élet ellentmondásos helyzeteit nem tudjuk elkerülni, de van egy lehetőség: tudatosan meghívhatom Isten jelenlétét a nehéz időkbe, hiszen Ő már bennem is ott van. Az emberi lélek mélyén ott rejlik az a természetes igény, amely a vallásos hithez is kapcsolódik; ez az igény ad értelmet és reményt a legnehezebb pillanatokban. A HIT képes türelmet, erőt, reményt és kitartást nyújtani, segítve ezzel az élet kihívásainak megélésében.

Nietzsche szerint a kereszténység a gyengék menedéke; Isten az emberi szeretetet a szenvedés lehetőségével mérgezte meg. Az emberek pánikszerűen menekülnek a szenvedés elől, mert nem tudják, hogyan kezeljék azt. Pedig a szenvedés is szolgálhat a megismerés forrásaként. Emlékezzünk csak a kígyóra, aki Ádámnak és Évának a tudás gyümölcsét kínálta – a vágyak útján. Azonban ez a történet figyelmeztet arra, hogy a lélek elveszhet, ha a tudás keresése csupán a vigasztalásra irányul.

A SZENVEDÉS nem mindig negatív dolog, hanem lehet pedagógiai, tanítói jellege, valamire taníthat, ami esetleg nem az én elképzelésem szerint történik. Isten tud arról, hogy szenvedünk - és ő ott is van.

Abban az időszakban Jézus elhagyta a kafarnaumi zsinagógát, és Simon, valamint András otthonába látogatott. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal értesítették Jézust. Ő odament hozzá, megfogta a kezét, és felemelte. Ekkor a láza azonnal megszűnt, és az asszony szolgálni kezdett nekik. Ahogy a nap lement és beállt az este, a város lakói a betegségekkel küzdőket és a gonosz szellemek által megszállottakat hozták Jézushoz. Az egész közösség ott tolongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különféle szenvedésektől szenvedtek; sok ördögöt is kiűzött. Ám nem engedte, hogy megszólaljanak, mivel tudták, ki ő valójában.

Simon anyósa lázban szenvedett, testét a betegség gyengítette... Jézus megjelenik, és szavával parancsol a láznak... Ő pedig hűen szolgál neki, a gyógyulás reményében.

A Szentírásban a láz azokat ábrázolja, akik a bűnben égnek. Az alapszövegben a láz szó rokon a tűz szóval. Tüzes lázban égnek. Nemcsak a test lehet lázas állapotban, hanem a lélek is. Gonosz vágy, kívánság gyötri őket. Különféle szenvedélyek tüze égeti őket. Jézus idejében a LÁZ a tisztátalan erőt jelképezte. Jézus a gyógyítással látható kapcsolatba kerül a tisztátalan erővel.

Isten azt akarja mutatni, hogy a GYÓGYULÁS CÉLJA mindig a SZOLGÁLAT.. "a láz elhagyta és szolgált neki" A mai orvostudomány szerint a gyógyulás az élet meghosszabbítása, Jézus szerint viszont VISSZATÉRÉS A KÖZÖSSÉGBE ISTENNEL.

A mai világban egyre több ember küzd pszichés nehézségekkel, legyen szó fáradtságról, kiégéssel vagy éppen depresszióról. Ezek a fogalmak szinte mindennapjaink részévé váltak. A téma iránti érdeklődés folyamatosan növekszik, és számos szakértő mélyrehatóan foglalkozik vele. A különféle megközelítések sokszínűsége izgalmas diskurzusokat eredményez, hiszen míg egyesek eltérő nézőpontokat képviselnek, mások közös nevezőre jutnak a megoldások keresésében.

MAX KAŠPARŮ, a cseh görög-katolikus pap és pszichiáter, úgy véli, hogy a belső kényelmetlenségünk forrása lényegében két alapvető tényezőre vezethető vissza.

Az első tényező az információcsere, az utazás és az emberekre nehezedő nyomás felgyorsult fejlődése olyan gyors, hogy nem tudunk alkalmazkodni. Nagyon gyors körülöttünk minden, de belül nem lehet ilyen gyorsan reagálni. Tehát feszültség van.

A második fontos aspektus, amire érdemes figyelni, az életnormákhoz való alkalmazkodásunk. Olyan normákra gondolok, amelyek korábban természetesek voltak számunkra, vagy esetleg sosem ismertük őket: a család mint alapegység – apa, anya, gyerekek, sőt, még a nagyszülők is, akik mind együtt éltek egy fedél alatt. Ma azonban ez a kép már megváltozott. Martin Heidegger szavaival élve: "A modern kor minden távolságot legyőzött, de a közelséget nem tudta megteremteni." Így hát a nappaliban ülő, tévét bámuló szülők bár tudomást szerezhetnek a világ másik végén zajló eseményekről, mégis hajlamosak figyelmen kívül hagyni, mi zajlik a gyermekeik lelkében, csupán néhány falnyira tőlük, a gyerekszoba védett terében.

Az egyéb kedvezőtlen körülmények közé tartozik az életorientáció elvesztése, az érzelmi üresség, a közösség hiánya és az elidegenedés. Az érzelmi alultápláltság által létrehozott vákumot megtölti valami, ami nem mindig egészséges, ez pedig a kóros beszivárgás, amely behatol az emberbe.

Napjainkban egyre elterjedtebb lelki állapot a kiégés, más néven "burnout". Ez a jelenség sokak életét megnehezíti, és a kiégett egyénnek fontos, hogy szakmai pszichológiai támogatást keressen. A kiégés nem csupán fáradtság, hanem mélyebb, összetett probléma, ami megoldást és figyelmet igényel.

Amikor észreveszed, hogy valami, amire régóta vártál, már rutinszerűvé vált, és ez nem hoz számodra semmiféle örömöt, akkor valószínűleg a fáradtság és a kiégés jeleit tapasztalod. A kiégés egyik gyakori forrása a sztereotípiákba való belezáródás. Ilyenkor az ember irritálttá válik a körülötte lévőkkel szemben, és elveszíti az érdeklődését a szakmán kívüli dolgok iránt. A kiégés leggyorsabban azoknál következik be, akik emberekkel dolgoznak, mint például szociális munkások, pszichológusok, pszichiáterek vagy papok. Ezzel szemben a világítótorony őre a legkevésbé érintett ebben a folyamatban.

Mindenkinek találnia kell egy olyan hobbit, ami teljesen más, mint az ember foglalkozása. Például egy szellemileg aktív embernek fizikai tevékenységet kell végeznie, a fizikailag aktív embernek pedig kell időt szakítania a csendes tevékenységekre, például egy könyv olvasására. Az ellazulás módja az ember természetétől is függ, és attól, hogy szangvinikus, kolerikus, melankolikus vagy flegmatikus-e. Az embereknek azt is meg kell tanulniuk, hogy ne vigyék át a problémákat otthonról a munkahelyre és munkahelyről otthonra. Ez is sokat segít a kiégés ellen.

Mit kell tennünk, hogy ne égjünk ki?

Amikor gyertyát helyezünk el egy szobában, az fényt és meleget áraszt. De ha az egyik fal megbomlik, a levegő szabadon áramlik, és ha a másik fal is eltűnik, huzat keletkezik, ami végül eloltja a lángot. Az emberi lélek is hasonlóképpen működik.

Ahhoz, hogy elkerüljük a kiégést, az ember életében hat alapvető védőfalat kell felhúznia.

A mai világban a normák és értékek mintha megfordultak volna: amit régen rendellenesnek tartottunk, az mára elfogadottá vált, míg a természetes jelenségeket sokan már szinte észre sem veszik. Egyre többen hangoztatják, hogy a világunk szédítő sebességgel változik. Ezek a változások nem csupán a társadalmi légkörben, hanem az emberi kapcsolatokban és a politikai diskurzusban is megfigyelhetők. Az emberek sokszor távolságtartónak tűnnek, kommunikációjuk szegényes, érzelmeik kifejezése pedig mintha egy távoli emlék lenne. Személytelen viselkedésük, a szépség iránti lelkesedés hiánya és a természet csodáinak figyelmen kívül hagyása mind azt sugallja, hogy mintha egy gépiesített világban élnénk. A társadalmi kapcsolatok dinamikája is átalakulóban van, ami új kihívások elé állít minket.

Továbbá probléma a mai ember számára a rossznak és a jónak fogalma. A rossz és a jó mindig is létezett, de másképp érzékelték őket. Minden korban volt jó és rossz, mindig voltak jó és rossz emberek. De a múltban az emberek pontosan tudták, mi a jó és mi a rossz. Manapság az értékek annyira torzak és homályosak, hogy egyesek nem tudják, mi az, ami értékes és mi az, ami nem, mi a helyes és mi a helytelen, jó és rossz, természetes és természetellenes, erkölcsös és erkölcstelen.

Gyakran a rossz dolgok felfedezése vezethet a félelem érzéséhez. A FÉLELEM, SZORONGÁS és BIZALMATLANSÁG feloldható, ha a hit világosságával közelítjük meg a helyzeteket. Jézus is többször hangsúlyozta: "NE FÉLJETEK" - emeljétek fel a fejeteket, mert eljött a megváltásotok ideje.

"HITETLEN" Tamás - az apostol, aki nem a hitetlenség képviselője volt, csupán a bizonyítékokat kutatta. Szent Tamás apostol kételyei valójában gazdagabbá tették a hit világát, többet adva, mint bármely másik apostol. Íme, itt vannak a sebeim, érintsd meg őket, és ne maradj hitetlen, hanem válj hívővé. - Boldogok, akik nem láttak, de mégis hisznek.

Istennek nincsenek unokái, így a HITET nem lehet örökölni. Ahhoz, hogy valóban a szívünkre találjon, Istennek be kell lépnie az életünkbe. A félelem „zárt ajtóin” hatol be, és a zárt szívekhez is eljut. Az apostolok hittek, de kezdetben még nem teljesen helyesen, hanem torz módon. Számukra is szükség volt a hitük gyógyulására.

Jézus a bűnösök megváltója, aki minden ember számára az üdvösség lehetőségét kínálja. Ő az, aki képes meggyógyítani a bűn által okozott sebeket, és felszabadítani minket a ránk nehezedő terhek alól. De mit is jelent valójában AZ IGAZI SZABADSÁG? Az első és legfontosabb dolog, amit érdemes megérteni, hogy a szabadság nem mindig és nem mindenki számára elérhető állapot.

A túlzott nagy szabadság káros azoknak, akik nem tudják, hogyan szabjanak határokat maguknak. A szabadságban meg kell lennie a korlátoknak, mert vannak, akik nem tudják, hogyan szabjanak határokat maguknak, és nem ismerik azt a bibliai aranyszabályt sem, hogy amit nem akarunk, hogy mások megtegyenek velünk, azt mi se tegyük meg velük. És ha ezt a szabályt nem alkalmazzuk, a szabadság többet árt, mint használ. Sokan hosszú évekig abban a hitben élnek, hogy mindenki mindent megtehet. De ez nem igaz. A mai tendencia szintén az is, hogy az emberek már nem hallgatnak egymásra. Mindenki el van zárva önmagától, saját "BUBORÉK VILÁGÁT" éli és nem hallja, hogy környezete mit mond neki. ÖNZŐ SÜKETSÉGBEN szenved. Ez komoly probléma, mert kommunikáció nélkül nincs élet egy kapcsolatban.

Régebben a szülők arra törekedtek, hogy tisztességes és jellemes gyermekeket neveljenek, míg manapság a fókusz a siker elérésén van. A mai világban egyre inkább elterjedt a sikerorientált nevelés, amely szinte egyfajta TAPOSÓ ÉLET-TENDENCIÁT képvisel. Az emberek hajlamosak mindent alárendelni a céljaiknak, még akkor is, ha ez mások háttérbe szorításával és eltiprásával jár. Közben azonban könnyen megfeledkeznek arról, hogy a valódi cél nem csupán a siker, hanem a belső boldogság megteremtése. A sikerhez való ragaszkodás gyakran nem áll összhangban a tisztességgel és az erkölcsi értékekkel. Felejtsük el a régi bölcsességet, amely szerint az igazi tudás és bölcsesség legfőbb alapja az alázat. Az alázat hiánya pedig megfoszt minket attól, hogy valóban bölcs döntéseket hozzunk az életünkben.

Fontos, hogy elsajátítsuk a különbségtétel művészetét a következő fogalmak között: a jó és a rossz, a szép és a csúnya, az igazság és a hazugság. Ez a megértés alapja lehet a lelki sebek, sérelmek és problémák kezelésének, amely segíthet a gyógyulás útján való elindulásban.

Íme néhány fontos szempont a rosszról:

ZÁRÓ GONDOlAT: Szükséges lélektani válaszokat adni a helyzeteinkre és az állapotainkra, de a létezésünkre Isten inspirálta válaszokra van szükségünk.

ZÁRÓ IMA: Örök Atya! Fölajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, - engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. Jézus fájdalmas szenvedéséért: irgalmazz nekünk és az egész világnak!