Amerika a rövidtávú gazdasági élénkítés érdekében komoly kockázatokat vállal. A G7 országcsoport keretein belül ez a lépés különösen figyelemre méltó, hiszen a gazdasági stabilitás és növekedés megőrzésének érdekében tett erőfeszítések sokszor ellentmondá

(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Donald Trump első ciklusának egyik kiemelkedő politikai eredménye a 2017-es adóreform, mely alapvetően átalakította az adórendszert. Az adócsökkentési és munkahelyteremtési törvény (Tax Cuts and Jobs Act) célja a vállalati és a személyi jövedelemadó kulcsainak csökkentése volt, emellett jelentős kedvezményeket biztosított a külföldön lévő jövedelmek hazautalására. Ennek a politikának a folytatásaként érkezett nemrégiben a „nagy gyönyörű törvény” (One Big Beautiful Bill) néven ismert új törvénycsomag. Ez a jogszabály egyrészt az előző ciklusban bevezetett adókedvezmények tartósítására vonatkozik, másrészt újabb adókedvezményeket is tartalmaz, amelyek a választási ígéretekhez kapcsolódnak (például borravalók, túlórák és az autóhitelek közterheinek eltörlése). Ezen kívül jelentős forrásokat irányoz elő infrastrukturális fejlesztésekre, valamint honvédelmi és határvédelmi kiadásokra is.

A megnövekedett kiadások és a csökkenő adóbevétel miatt a kormányzat két fő módszert alkalmaz a pénzügyi egyensúly helyreállítására: egyrészt hitelt vesz fel, másrészt pedig drasztikusan csökkenti a különböző jóléti juttatásokat. Különösen jelentős megtakarítást hozhat, ha az állam csökkenti a tiszta energiához kapcsolódó támogatásokat, amelyeket a Biden-adminisztráció indított el. Azonban a legnagyobb hatással bíró lépés a már amúgy is gyenge szociális háló megnyirbálása lesz. A következő évek során várhatóan milliók fognak kiesni a Medicaid és a SNAP programokból. A Medicaid az alacsony jövedelműek számára biztosított állami egészségbiztosítási program, míg a SNAP egy élelmiszersegély-program, amely a rászorulóknak nyújt támogatást az élelmiszervásárláshoz.

Bár a kiadások csökkentése mérsékli a reformcsomag nettó hatásait, összességében a fiskális ösztönzők kedvező irányba mutatnak, hiszen több pénz marad a háztartásoknál. Azonban az eloszlás szempontjából jelentős egyenlőtlenségeket tapasztalhatunk. Az átalakítás leginkább a tehetősebb csoportoknak kedvez, mivel az adókedvezmények és gazdasági intézkedések elsősorban a magas jövedelműek anyagi helyzetét javítják. E törvény lényegében egy látványos jövedelem-újraelosztási folyamatot indít el a gazdagabb rétegek irányába, még akkor is, ha Trump szavazói jellemzően a szegényebb társadalmi csoportokból származnak.

A csomag átvitele így nem volt zökkenőmentes. Hiába dominálnak a republikánusok mindkét házban, a szenátusban és a képviselőházban is csupán szoros többséggel tudták elfogadni a törvényjavaslatot. Ez nem véletlen, hiszen noha a jobboldali politikai erők számára kulcsfontosságú volt az adócsökkentések meghosszabbítása, sok politikusban aggodalmat keltett, hogy egyre több olyan választó támogatja a republikánus pártot, aki aktívan részesül az állami támogatásokból. Ezen kívül a csomag egyértelműen jelezte, hogy a jelenlegi kormány nem tervezi a költségvetés konszolidálását.

A republikánusok körében a fiskális konzervativizmus elvárásai mindig is népszerűek voltak, különösen olyan időkben, amikor a demokraták az adósságplafon emelésére készülnek. Trump alatt is nagy hangsúlyt kapott a 3 százalékos hiánycél, de a legújabb törvényjavaslat ezt a célt gyakorlatilag eltünteti. Az amerikai költségvetés a Covid-járvány óta már amúgy is válságos állapotban van, és a jövőben is jelentős hiányokkal kell szembenéznie. A törvény hatása leginkább a 2026-os költségvetést érinti, amely körülbelül egy további 1 százalékos terhet ró a rendszerre. A hosszú távú kilátások sem túl rózsásak, a várakozások szerint a fiskális deficit a GDP 6,5 százaléka körül alakulhat. Ekkora hiány mellett az Egyesült Államok adóssága továbbra is növekedni fog: a következő tíz évben a jelenlegi 120 százalékos szintről akár 130 százalék fölé is emelkedhet az adósságráta, válság esetén pedig még drámaibb emelkedés is várható.

A reálgazdaságra gyakorolt hatás kétségtelenül jelentős, ám ez a pozitív impulzus csupán rövid távon érezhető a gazdasági szereplők számára. Amennyiben más körülmények nem változnak, a törvénycsomag várhatóan 2025-re 0,1, míg 2026-ra 0,7 százalékkal emeli meg a reál-GDP átlagos szintjét. Ezt követően azonban a reformintézkedések gazdasági hatása egyre elhanyagolhatóbbá válik.

A 2017-es adókedvezmények meghosszabbítása a törvényjavaslat költségvetési terheinek jelentős részét képezi, de ez a hosszabbítás önállóan nem vált ki ösztönző hatást. Az újonnan bevezetett adócsökkentések, valamint a korábbiaknál kedvezőbb állami és helyi adókedvezmények hatását viszont tompítják a kiadások csökkentésére irányuló intézkedések.

A közép- és hossztávú növekedési többletet ráadásul korlátozhatja, hogy a jövedelemtöbblet a felső rétegeknél csapódik le, akik jóval kisebb hányadát költik el a jövedelmüknek, mint a szegényebbek. Továbbá a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének növekedését részben mérsékelheti a személyi jövedelemadó csökkentésekből és az emelkedő vámokból származó infláció, de a kisebb bevándorlás is fékező hatású.

A várható piaci hatások meglehetősen szerteágazóak. A gyorsuló növekedés és az emelkedő profitráták összességében támogathatják a részvénypiacokat, de az egyes szektorokra gyakorolt hatás meglehetősen eltérő lehet. Nyilván sokat profitálhatnak az olajvállalatok, a védelmi cégek, illetve az ipari szereplők, ugyanakkor visszafogja a magánegészségügyi, a zöld energiával és az elektromos járművekkel foglalkozó vállalatok kilátásait, amelyek kevesebb állami támogatásban részesülnek majd.

Az intézkedésekből eredő magas nettó finanszírozási igény túlkínálatot eredményez a kötvénypiacon, ami a hosszú kötvények hozamát emeli, de a rövid hozamok csökkenését sem segíti a törvénycsomag. A magasabb növekedés magasabb inflációval párosul, ez pedig megnehezíti az amerikai jegybank dolgát a kamatok normalizációját (csökkentését) illetően.

Az emelkedő adósság magasan ragadó hozamkörnyezettel párosulva egyre nagyobb terhet ró a költségvetésre a kamatkiadásokat illetően. Hosszú távon előtérbe kerülhet az amerikai adósságpálya fenntarthatóságával kapcsolatos kockázat, illetve az a kérdés, hogy milyen költség mellett hajlandó a piac refinanszírozni a világ legnagyobb gazdaságának zabolátlan költekezését.