Kiemelkedő felfedezés, amely új fényt vet a maja-azték ellentétekre is.

A semmiből építette fel dollármilliókat érő divatbirodalmát Coco Chanel

Mindössze néhány lépésnyire Tikal központjától - amely egy 2400 éves maja település a mai Guatemala területén - egy nemzetközi kutatócsoport olyan eltemetett szentélyt talált, amely választ adhat az ősi világ egyik zavaros időszakának titkaira.

Az időszámításunk szerint 300-as évek végén épült oltárt négy festett panel díszíti vörös, fekete és sárga színekben. A rajtuk szereplő alak tollas fejdíszt visel és pajzsok, netán jelképek övezik. Mandula vágású szemei, orrdísze és kettős fülkarikái vannak - erősen emlékeztet egy közép-mexikói istenség, az úgynevezett "Viharisten" ábrázolásaira.

A 2025. április 8-án megjelent tanulmány szerzői, köztük az amerikai Brown Egyetem kutatói, azt a meglepő következtetést vonják le, hogy az oltárt nem egy maja művész, hanem egy rendkívül tehetséges kézműves készítette. E szakember valószínűleg Teotihuacanban, az ókori civilizáció impozáns központjában sajátította el mesterségét. Ez a híres város körülbelül 1000 kilométerre nyugatra található, a mai Mexikóváros közvetlen közelében.

"Nyilvánvalóvá válik, hogy Tikal története ezen a ponton rendkívül kusza" - fogalmazott Stephen Houston, a Brown Egyetem neves professzora. "Az oltár felfedezése megerősíti, hogy Teotihuacan befolyásos vezetői eljutottak Tikal területére, ahol olyan rituális építményeket másoltak, amelyek a saját otthonaikban is megtalálhatóak voltak. Ezzel mély nyomokat hagytak a város történetében."

Már az oltár felfedezése előtt is világos volt a kutatók számára, hogy mély ellentétek húzódtak meg a két város között.

Tikal, amelyet i.e. 850 körül alapítottak, kezdetben csupán egy jelentéktelen település volt. Az idő múlásával, körülbelül i.sz. 100-ra azonban dinamikusan fejlődésnek indult. Régészeti nyomok alapján tudható, hogy Tikal és a hatalmas Teotihuacan között körülbelül két évszázad elteltével alakult ki a kapcsolat. Az eleinte barátságos kereskedelmi viszony hamarosan rivalizálássá érett. "Mintha Tikal provokálta volna az óriást" - fogalmazott Houston. Az 1960-as évek kutatásai során egyre több bizonyíték került napvilágra az ellenségeskedésről. Egy különösen jól megőrzött, kőbe vésett írás például részletesen tárgyalja a konfliktust. Ebből kiderül, hogy i.sz. 378 környékén Teotihuacan gyakorlatilag letartóztatta Tikal királyát, és egy "bábkirályt" ültetett a trónra, aki a mexikói kultúra érdekeit képviselte.

A kutatók a LiDAR technológia segítségével felfedezték Tikal rejtett infrastruktúráját, melyet sűrű dzsungel takart el.

A LiDAR technológia (lézeres távmérés) révén egy kisebb Teotihuacan-erődítmény másolatát fedezték fel Tikal központjától nem messze, egy domb alatt rejtőzködve. Eddig ezt a struktúrát természetes képződménynek tartották, de a legújabb felfedezés arra utal, hogy az aztékok valószínűleg a környéken tartózkodtak, vagy legalábbis figyelemmel kísérték Tikalt a puccsot megelőző időszakban.

Andrew Scherer, a Brown Egyetem professzora elmondta: az oltár éppen a puccs időszakában épült. A gondosan megfestett külsőn túl mást is tartogatott a kutatók számára a lelet: egy gyermeket találtak benne, ülő helyzetben eltemetve - ami ritka volt Tikalban, ám gyakori Teotihuacanban. Egy felnőtt mellett pedig zöld obszidiánból készült dárdahegyre bukkantak, amelynek anyaga és formája is azték eredetre utal.

Egy gyermeket találtak benne, ülő helyzetben eltemetve

Scherer szerint a szentély és környezete későbbi elföldelése is alátámasztja a tudósok elméletét: Teotihuacan jelenléte mély és alighanem fájdalmas nyomot hagyott Tikalban.

"A maják gyakran eltemették az épületeiket, újakat emelve föléjük" - mesélte. "Itt viszont nem csupán az oltárt tüntették el, hanem a többi építményt is, majd egyszerűen otthagyták őket. Pedig évszázadokkal később ez a terület az egyik legértékesebb városrész lehetett volna. Ez sokat árul el arról, milyen érzéseket tápláltak az aztékok iránt."

Bár a történések mélyen megrázták Tikalt, végső soron megerősítették a várost. Az ezt követő évszázadok során jelentős birodalommá nőtte ki magát, ám i.sz. 900 körül - akárcsak más maja városok - ő is a hanyatlás útjára lépett.

"Összetett" - Houston véleménye szerint ez a kifejezés a legtalálóbb a helyiek emlékezetében a puccsal összefüggésben. Az emberek egyfajta nosztalgiával idézik fel azt az időszakot, amikor az azték civilizáció virágkorát élte, és élénk érdeklődéssel fordult a maják kultúrája felé. Még a hanyatlásuk időszakában is a Teotihuacanhoz viszonyítva formálták meg politikai elképzeléseiket.

Valójában semmi más nem zajlott, mint ami a történelem során számtalanszor megismétlődött: egy hatalmas birodalom felfedez egy földi paradicsomot, és elhatározza, hogy magáévá teszi azt, amit az kínál. "Mindenki tisztában van azzal, mi történt az azték civilizációval, amikor a spanyol hódítók megérkeztek" - fogalmazott Houston. "Tikalban pedig az aztékok a maják páratlan gazdagságát akarták birtokba venni: trópusi madártollakat, jádét, csokoládét. Számukra ez volt a tejjel-mézzel folyó Kánaán." A maják számára pedig ez a különlegesség érzését nyújthatta.