Közeleg a családi válság: mit hoz a jövő a nyugdíjasok számára? Ezt még komolyan megérezhetjük - Pénzcentrum

Bár Magyarország 25%-os arányával kissé túllépi az Európai Unió 23,6%-os átlagát, a 27 tagállam közül csupán 11-ben található alacsonyabb arányban gyermeket nevelő háztartás. Hazánkban a háztartások háromnegyede gyermektelen, és a szülők többsége is csupán egy vagy két gyermek vállalására hajlandó: az egymillió gyermeket nevelő háztartásból több mint a fele csak egy gyermeket nevel, míg három vagy több gyermekes családok mindössze minden nyolcadik háztartásban fordulnak elő. Ez a demográfiai helyzet hosszú távon komoly kihívásokat jelent, nem csupán Magyarország, hanem az egész Európai Unió számára is.

2024-re az Európai Unióban körülbelül 202 millió magánháztartás volt nyilvántartva, de ezek közül csupán 23,6%-ban élt legalább egy gyermek. Ez a szám azt mutatja, hogy a háztartások több mint háromnegyede, azaz 76,4%, gyermektelen.

A legújabb Eurostat jelentés alapján a legmagasabb arányokat Szlovákia (35,6%), Írország (31,0%) és Ciprus (28,6%) érte el, míg a legalacsonyabb számokat Finnország (18,0%), Litvánia (19,6%) és Németország (20,1%) mutatta.

Az adatok alapján Magyarországon a háztartások negyedében található legalább egy gyermek. Ez a szám kissé meghaladja az uniós átlagot, amely 23,6%, azonban európai viszonylatban még mindig a mezőny második feléhez tartozunk. A 27 tagállam közül csupán 11 ország mutatója marad el tőlünk, míg Szlovéniában is hasonló, 25%-os arányt tapasztalhatunk.

Mindez azt jelenti, hogy idehaza nagyjából minden negyedik háztartás mondhatja el magáról, hogy ott gyermeket nevelnek - a fennmaradó háromban viszont nem élnek kiskorúak.

Összességében ezek a számok igazából azt mutatják be jól, hogy az európai társadalmak egyre kevésbé épülnek a klasszikus családmodellre, és egyre több országban válik ritkasággá a gyerekes háztartás.

Friss statisztikai adatok szerint 2024-re az Európai Unióban a gyermeket nevelő háztartások közel fele, pontosan 49,8%, mindössze egy gyermekkel rendelkezik. A kétgyermekes családok aránya 37,6%-ra tehető, míg három vagy annál több gyermeket csak az esetek 12,6%-ában nevelnek. A tagállamok többségében az egygyermekes háztartások a legelterjedtebbek, kivételt csupán Hollandia jelent, ahol a kétgyermekes családok aránya túlszárnyalta az egygyermekesekét.

A három vagy többgyermekes családok a világ számos pontján kisebbségnek számítanak. Az ír (20,6%), svéd (18,1%) és finn (17,4%) háztartásokban találhatóak a legmagasabb arányban, míg Portugáliában (6,2%), Bulgáriában (6,4%) és Olaszországban (7,6%) a legkevésbé elterjedtek.

Hazánkban 2024-ben a nyilvántartott háztartások száma elérte a 4 millió 44 ezer főt. Ebből a számából háromnegyed, azaz 3 millió 32 ezer háztartás nem nevel gyermeket, így 18 év alatti gyermekek nem élnek bennük. A gyermeket nevelő háztartások száma 1 millió 12 ezer, ami a teljes háztartásállomány 25%-át teszi ki. Ez a szám éppen megegyezik az uniós átlag feletti értékként korábban említett statisztikai adatokkal.

A gyermeket nevelő háztartások többsége egy gyermekes: 532 ezer család él így, ami az összes háztartás 13,1 százalékát teszi ki. Két gyermeket 352 ezer háztartásban nevelnek (8,7%), míg három vagy annál több gyermeket csupán 128 ezer háztartásban (3,2%) gondoznak - ez utóbbi az összes háztartás kevesebb mint tizedét jelenti a gyermeket nevelők körében is. Az arányok megerősítik az európai trendet:

az egygyermekes családmodell Magyarországon is dominál, miközben a nagycsaládos lét továbbra is ritka.

Ez a családpolitikai irányvonalak fényében különösen figyelemre méltó, mivel a statisztikák arra utalnak, hogy a magyar családok jelentős hányada nem lépi át az első gyermek megszületésének küszöbét. Ennek ellenére a közelmúltban bevezetett támogatási formák, mint például a CSOK vagy a Babaváró Hitel, nem bizonyultak elegendőnek a helyzet megváltoztatásához. Ez a tendencia pedig hosszú távon tovább súlyosbíthatja a népességcsökkenés és az elöregedés problémáit, ami komoly kihívások elé állítja a társadalmat.

A népesség drámai ütemű csökkenése komoly következményekkel járhat a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer számára. Ez a rendszer ugyanis azon a premisszán működik, hogy az aktív dolgozók által befizetett járulékok biztosítják a nyugdíjasok megélhetését. Ha azonban a jövőben jelentősen csökken a munkaképes korú lakosság száma, miközben a nyugdíjasok aránya folyamatosan nő, az súlyos pénzügyi válságot idézhet elő. Más szavakkal: ha a fiatal generációk száma drasztikusan csökken, azzal párhuzamosan a jövő munkavállalói is elapadnak, ami végső soron a nyugdíjak kifizetésének lehetőségét is veszélyezteti.

Ez a helyzet a nyugdíjkorhatár folyamatos emeléséhez vagy akár az egész rendszer radikális átalakításához is vezethet. Az eddigi adatok alapján azonban világosan látható, hogy ez nem csupán Magyarország problémája; valójában az egész Európai Uniónak szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy a lakossága folyamatosan csökken.