A nukleáris fegyverkezési verseny újraéledése a láthatáron körvonalazódik, hiszen a világ nagyhatalmai felfedeztek egy új játszóteret, ahol a hatalomért és befolyásért folytatott küzdelem új dimenziókat nyer.

A hidegháború alatt még csak két szuperhatalom küzdött egymással a Holdra szállás dicsőségért, ma már felosztanák a Föld országai egymás között az égi test erőforrásait. Egyik fő céljuk atomreaktor létesítése a Holdon, aki elsőként érné ezt el, az diktálhatná a feltételeket a többiek számára. Az Egyesült Államok ezért igyekszik megelőzni legnagyobb riválisait: Kínát és Oroszországot.

A hidegháború időszakában az Egyesült Államok és a Szovjetunió a Holdra való emberi expedíciókért versengtek, most azonban egy új, stratégiailag jelentősebb űrverseny vette kezdetét. A tét nem csupán a hírnév, hanem a Hold fölötti ellenőrzés is, amely a jövő űrgazdaságának alapkövévé válhat.

Sean Duffy, a NASA friss vezetője, merész elképzelést hozott a nyilvánosság elé: 2030-ra atomreaktort kíván telepíteni az Egyesült Államok a Hold felszínére. Az új reaktor legalább 100 kilowatt energiát fog termelni, ami elegendő 80 átlagos amerikai háztartás áramellátásához. Ezzel nem csupán energiaforrást biztosítanának, hanem alapot teremtenének egy tartós holdbázis működtetéséhez is. Ez a projekt jelentős előrelépés a korábban tervezett 40 kilowattos reaktorhoz képest - számolt be róla a The Daily Mail.

A NASA-nak mindössze 30 napja van egy felelős kinevezésére, és 60 napja arra, hogy kereskedelmi cégektől ajánlatokat kérjen a projekt megvalósítására. A rövid határidő nem véletlen, mert az Egyesült Államok versenyfutást folytat két másik ország ellen. Májusban ugyanis Kína és Oroszország együttműködési megállapodást írt alá saját atomreaktor telepítésére. Céljuk 2036-ra befejezni a Nemzetközi Hold Kutatóállomást, amely a Hold déli sarkától 100 kilométerre állítanának fel. Összesen 17 ország venne részt a projektben, melynek a kínai Chang'e-8 misszió készíti elő a terepet - ez lenne az ország első Holdra szállási kísérlete.

A Hold déli sarka kulcsfontosságú terület, számos ok miatt kiemelkedő jelentőséggel bír:

Az 1967-ben aláírt Világűrszerződés, más néven Outer Space Treaty, világosan rögzíti, hogy az űr nem lehet nemzeti kisajátítás tárgyává, függetlenül attól, hogy szuverenitás, használat vagy megszállás révén próbálnának területi jogokat szerezni. Ez azt jelenti, hogy egyetlen ország sem jogosult arra, hogy területet, például a Holdat, sajátjának nyilvánítsa.

Az Egyesült Államok 2020-ban egy új, határozottabb irányvonalat képviselt az Artemis Egyezmények keretében, amelyek lehetővé teszik a "biztonsági zónák" létrehozását. Ezek olyan kizárólagos területek, ahol más államok tagjai csak a zóna "tulajdonosának" engedélyével léphetnek be.

Jill Stuart, a London School of Economics űrjogi szakértője, úgy véli, hogy "bár ez a megközelítés látszólag igazságos kereteket biztosít a jövőbeni Holdon zajló tevékenységekhez, egyben előnyhöz juttatja azokat, akik elsőként képesek bázisokat kiépíteni." Ugyanakkor a szakértők aggodalommal kísérik a folyamatokat, Fabio Tronchetti pedig egy újfajta űrverseny lehetőségére hívja fel a figyelmet. Az Egyesült Államok ugyanis igyekszik lépést tartani, és az elsőként bázist létrehozva dominálni a Holdon, ezzel meghatározva a jövőbeli játékszabályokat.

A helyzetet nehezíti, hogy Kína és Oroszország nem írta alá az Artemis egyezményeket, így jogilag semmi sem kötelezi őket az amerikai zónák tiszteletben tartására. Az űrjogi szakértő szerint a nemzetközi jog "nem ismeri el" az Egyesült Államok állításainak jogosságát, és az ország megpróbálhatja rákényszeríteni Kínát, hogy olyan jogszabályokat fogadjon el, amelyek az amerikai érdekeknek kedveznek.

A King's College biztonságpolitikai szakértője, Mark Hilborne, hangsúlyozta a Hold kiemelkedő stratégiai jelentőségét. Szerinte ez az égitest "értékes, alacsony gravitációjú kiindulópontként funkcionálhat, amely lehetővé teszi a jövőbeli űrkutatási projektek megvalósítását. A Holdon bányászott ásványi anyagok rendkívül hasznosak lennének olyan technológiák előállításában, amelyek segítik a további felfedezések lebonyolítását."

A gazdasági szempontokat figyelembe véve a szállítási költségek jelentősen csökkenhetnének, mivel a nyersanyagok helyben állnának rendelkezésre. Emellett a Hold bázisként szolgálhatna a mélyűr felfedezésére irányuló küldetésekhez, ami új kutatási lehetőségeket is teremt. Továbbá a Hold történelmi jelentősége sem mellőzhető. A világűr felfedezése során mindössze tizenkét ember tette lábát a Holdra 1969 és 1972 között, és meg kell említenünk, hogy ezek az űrhajósok kizárólag amerikai állampolgárok voltak.

Ez az új űrverseny több mint technológiai versengés, ugyanis a győztes nemzet gazdasági előnyt szerez a holdi erőforrások kiaknázásában, stratégiai pozíciót foglal el a mélyűri felfedezésekben, nemzetközi presztízst és befolyást nyer, valamint katonai szempontból sem elhanyagolható képességeket fejleszthet.

Ahogy a Föld országai egyre inkább az űr felé fordulnak gazdasági és stratégiai érdekeik kielégítésére, a Hold lehet a következő nagy geopolitikai csatatér. A kérdés már nem az, hogy visszatér-e az ember a Holdra, hanem az, hogy ki uralja majd azt.

Az atomreaktor telepítése csupán egy új korszak küszöbén állunk. A jövőben a földi viszályok kiterjesztése az űrbe vár ránk, ahol új szabályrendszerek és hatalmi struktúrák formálódhatnak. A következő évtized kulcsszerepet játszhat abban, hogy ki válik a Hold domináns hatalmává, és ezzel együtt meghatározhatja az űr alapú gazdaság jövőjét.