Németh Róbert: Létezik-e igazi kincs a szivárvány végén? Ki kivel kötött szorosabb kapcsolatot? Milyen változásokra számíthatunk a "hétvégi esemény" után?
Mi is történt valójában? Az Orbán-kormány eddigi stabilitásának egy jelentős megingása, vagy csupán egy átmeneti zökkenő? És mit jelent mindez a szombati budapesti események fényében?
A lényegét tekintve egy kormányellenes demonstrációról van szó, amely kétségtelenül a legnagyobb, amit valaha láttunk. Szinte mindenki, akit csak lehetett, részt vett rajta. Jelen voltak még azok is, akik más körülmények között sosem mennének ki az utcára – például a Pride-ra sem. Külön figyelemre méltó, hogy a kormányellenes érzelmeket eddig soha nem látott létszámmal megjelenítő esemény éppen a Pride lett. Ennek fő oka a gyülekezési jog körüli, sokak számára nagyon zavaró helyzet: a tiltás, amely valójában egy Schrödinger-féle tiltás volt – egyszerre létezett és nem létezett, vagy nevezhetjük akár magyar népmesei tiltásnak is, hiszen az okos lány meséjéhez hasonlóan, hozott is tiltást, meg nem is. A másik ok nem meglepő: a Pride már régóta nem csupán egy meleg polgárjogi demonstráció, hanem a politikai érzületek kifejezésének színtere, tudatipari esemény és egyfajta buliként is funkcionál. A politika mára egyre inkább összefonódik a popkultúrával, amely életérzésként is értelmezhető. A Pride tehát nem csupán egy rendezvény, hanem egy életérzés megjelenítése is.
Messziről nézve semmi, közelebbről nézve mégsem semmi, sőt több minden is. Változik-e ettől a látványos megmozdulástól az egymással szemben álló tömbök mérete? A nagyságrendeket tekintve nem változik. A bizonytalanok közül egyeseket esetleg elvihet a vibe az ellenzék irányába, de másokat meg elvihet akár a másik irányba is. Az ellenzéki tábornak az a része, amelynek a számára fontos összességében az az értékrend, amit ez a megmozdulás képviselt, megerősítheti magát, ezt a tábort felvillanyozza a siker. Azon felül azokat a politikusokat, akik ezt a bázist reprezentálják, újra játékba hozhatja. A szombati nap után gondolhatják, hogy van bázisuk, van erejük, látszanak. Erre utaltak Karácsony Gergelynek a Pride-on elmondott szavai is. "Nem mindegy, mi lesz a választás másnapján. [...] Mi nem fogunk akárkire szavazni, csak arra, akitől joggal várható, hogy Magyarországot újra a közös otthonunkká teszi."
Mindennek a teljes ellenzék belső logikája szempontjából is van jelentése. Nem véletlen, hogy Magyar Péter azonnal reagált, sőt, nem is egy posztban szólalt meg, mi több, másfél éves politikai pályafutása során talán először leírta a Pride nevét, és kivételesen nem magáról közölt fotót, hanem a Pride-menetről. Igaz, ebben a posztban sem vállalt közösséget a megmozdulás elvi-gondolati tartalmával, csupán annyit jegyzett meg, szerinte Orbán vereséget szenvedett ebben az ügyben. Valamit nyilvánvalóan mondania kellett, nem zárulhatott úgy a hétvége, hogy ne kommunikálja, éreztesse valamilyen módon ellenzéki primátusát, azt, hogy övé a végső értelmezés joga. Ezt a megnyilvánulását a kormányzati kommunikáció természetesen le fogja csapni."
