"Nem voltam elég bátor, hogy megosszam veled: a gyereked élete veszélybe kerülhet." - Ez a baleset bármelyik családot érintheti a Sünvadászat című filmben.
Ez az egy vitamin helyre teszi a vérnyomást és a vércukorszintet is: nagyon fontos lenne pótolni
Schwechtje Mihály, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) rendezője, legújabb alkotásában, a Sünvadászatban a 21. századi családok mindennapi kihívásait sűríti egyetlen, kaotikus nap eseményeibe. A film középpontjában egy egymástól eltávolodott házaspár áll, akinek életét egy nemkívánatos nagymama, egy végletekig kimerült bébiszitter és egy baleset árnyékolja be, amely bármely kisgyermekes családban bekövetkezhet. Noha a történet a túlterheltség kérdéskörét járja körül, valójában ennél sokkal gazdagabb és rétegzett. Miközben számos provokatív kérdést vet fel, a válaszokat ügyesen elkerüli – és talán ez az, ami igazán üdítő benne.
Bogi (Mari Dorottya), a húsz év körüli, nyírségi lány a Zeneakadámián tanul éneket. Az első vizsgájára készül, de a délutáni fellépés előtt, mint általában, még elmegy az unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba) gyerekeire vigyázni. Tamás és felesége, Zita (Jakab Juli) között már régen feszült a viszony, hogy mit szeretnének a házasságukkal kezdeni, azt ők sem tudják, de hogy az őszinte kommunikáció nagyon nem megy, rögtön kiderül. A vizsga miatt izguló, dekoncentrált Bogi egy pillanatra nem figyel a gyerekekre, ezért egy olyan baleset történik, amely akár végzetessé is válhat.
A film kevés szereplővel operál. Mari Dorottya játéka meggyőző, remekül hozza az elveszett fiatal lányt, a szülők szerepében is jól működik Polgár Tamás és Jakab Juli. Az igazi színfoltok azonban a gyerekek.
A rendező saját két gyermekével dolgozott a filmen, és az anya otthona is a sajátjuk. Valószínűleg ennek a megszokott környezetnek köszönhető, hogy a gyerekek játéka rendkívül természetesnek hat. Schwechtje Matild, aki a négyéves Lujzi karakterét alakítja, éppen annyira bájos és olykor annyira bosszantó, mint amilyenek a hasonló korú gyerekek általában. Mesterkélt mondatoknak nyoma sincs, a forgatókönyvírók valószínűleg a gyerekek mindennapi életéből merítették az inspirációt, például a rollerrel kapcsolatos kis kalandok ismerős elemei a saját élményeikből származhatnak.
A film egy nap eseményeit követi, reggeltől késő estig, és sűrítve tálalja azokat a dilemmákat, amelyekkel sok mai család szembesül. Vajon helyes-e, ha a karrierem érdekében nem áldozom fel a gyereknevelésre szánt időmet, még akkor is, ha ezzel a gyermekeim kötődése inkább egy külső, fizetett személyhez alakul ki? Mennyit várhatunk el egy olyan alkalmazottól, aki egyben a család része is? Kérdéses, hogy jogos-e elvárni tőle, hogy a saját fiatalságát feladja, csupán azért, mert a szülők őt tekintik a gyerekek életének stabil pontjának. És mi a helyzet a nagymamákkal? Ha egy idős nagyszülő azt válaszolja, hogy nem tudja elvállalni két kisgyermek felügyeletét, jogosan érezhetjük a haragot, vagy inkább meg kellene értenünk a korlátaikat?
"Majdnem megölted a legféltettebb kincsünket" - mondja Tamás Boginak a film csúcspontján. És miközben nem kételkedünk abban, hogy komolyan gondolja, amit mond, azért csak ott van a háttérben a kérdés: egy szülő legféltettebb kincsével miért tölt sokkal több időt egy idegen?
Aki elég időt tölt konzervatív körökben, már maga is mantraként ismételheti, hogy válságban a család. Valójában inkább úgy lenne érdemes megfogalmazni, hogy folyamatosan változik, és ezek a változások nem mennek, mint kés a vajban.
A konzervatív nézetek között talán nem annyira elterjedt, de érdemes megjegyezni, hogy a klasszikus családmodell – ahol az apa kívül dolgozik, míg az anya otthon neveli a gyermekeket – csupán egy nagyon rövid időszakban, a századfordulón volt jellemző a városi polgárság szűk körére. Nem meglepő, hogy ez a modell nem vált tartóssá, valószínűleg a gyakorlatban nem bizonyult igazán fenntarthatónak. Akik szeretnének betekintést nyerni abba, hogyan birkóztak meg az anyák a munka és a gyermeknevelés kihívásaival a monarchia idején, ajánlom Szécsi Noémi „Régen minden lánynak jutott férj” című művét. A könyvben világossá válik, hogy a „ki vigyáz a gyerekemre, amíg én dolgozom” dilemmája korántsem újkeletű, hanem régóta foglalkoztatja a nőket.
Vannak olyan témák a családi életben, amelyekkel az utóbbi időszakban egyre inkább elmélyülten foglalkozunk. Az őszinte kommunikáció hiánya, a gyermekek cinkossá tétele és a közös titkok gyűjtögetése, amelyeket titokban tartunk az anyukánk előtt, mind komoly kérdések, amelyekről érdemes beszélni. Emellett a családfogalom kreatív újragondolása is fontos. Felmerül a kérdés: vajon tényleg csak a válás marad a lehetőségek között, vagy léteznek más, köztes megoldások is, amelyek az együttélést segíthetnek?
A Sünvadászat egy olyan film, amely után érdemes mélyebben elmerülni a beszélgetések tengerében. A történetben senkinek sincs abszolút igaza, mégis mindegyik szereplő helyzete hitelesen és átélhetően van bemutatva. Az, aki az egyik nézőnek nem szimpatikus, a másik számára könnyen lehet, hogy azonosulás forrásává válik. A film egyértelmű üzenete is van: ahol kisgyerekek vannak, ott bizonyos dolgokat, mint a mágnes, érdemes biztonságban tartani, hogy elkerüljük a váratlan baleseteket!
