Ön emlékszik a lenyűgöző japán kardforgatónőre? Ő volt Oicsi, aki bátorságával és ügyességével mindenkit elbűvölt.

Íme néhány jel, ami alapján észlelheti, hogy valaki mély érzelmeket táplál ön iránt, még ha ezt sosem ismeri be: 1. **Figyelem**: Ha a másik személy folyamatosan keresi a társaságát, és szívesen tölti veled az idejét, az már önmagában is beszédes. 2. **Kis figyelmességek**: Az apró gesztusok, mint például egy váratlan üzenet, kedvenc édesség meglepetésként való hozása vagy a napja részleteire való figyelem, mind azt mutatják, hogy gondol önre. 3. **Beszélgetések iránti érdeklődés**: Ha a másik folyamatosan kérdezi az életéről, hobbijairól vagy álmairól, az a mélyebb kapcsolat iránti vágyát tükrözi. 4. **Testbeszéd**: A nonverbális jelek, mint a mosoly, a közel kerülés vagy a szemkontaktus tartása, sokat elárulhatnak az érzelmi állapotáról. 5. **Támogatás**: Ha mindig ott van, hogy támogassa Önt nehéz helyzetekben, az azt jelzi, hogy fontos számára az Ön jóléte. 6. **Jövőbeli tervek**: Ha a jövőről beszélve magát Ön mellett említi, az azt jelzi, hogy komolyan gondolkodik a kapcsolatról. Ezek a jelek együttesen arra utalhatnak, hogy a másik személy szerelmes önbe, még ha ezt sosem mondja ki nyíltan.

A hatvanas években a Sócsiku stúdió vezetőit erősen foglalkoztatta a Daei stúdió által bemutatott Zatoicsi-sorozat óriási népszerűsége. A vak masszőr és kardforgató történetei rendkívüli sikerrel hódították meg a közönséget: 1962-től kezdve szinte gyártósoron készültek, és 1968-ig összesen 19 filmet forgattak belőlük. A Sócsiku stúdió elhatározta, hogy saját, egyedi feldolgozással áll elő, amelyben a főszereplő egy vak női kardforgató. Nem bonyolították túl a dolgot, és két év leforgása alatt négy Oicsi-filmet dobtak piacra; hármat 1969-ben, egyet pedig 1970-ben. Az utóbbi film sikerét egy tévésorozat követte 1971-ben, és a nemzetközi forgalmazásban a Crimson Bat (Bíbor Denevér) néven vált ismertté.

**Modern Tündérmese Hollywoodi Módra: Anora** Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos város szívében, ahol a csillagok mindig fénylettek, és az álmok valóra váltak. Itt élt Anora, egy fiatal lány, akinek szemeiben a világ minden színe megvolt, és a szíve tele volt reménnyel. Anora nem csupán egy átlagos lány volt; ő volt a város legtehetségesebb táncosa, akinek mozdulatai olyan könnyedek és varázslatosak voltak, hogy még a legnagyobb sztárok is irigykedtek rá. A városban azonban nem mindenki örült Anora sikerének. A gonosz ügynök, Mr. Vex, aki a filmipar sötét oldalát képviselte, észrevette a lány tehetségét, és elhatározta, hogy őt is a saját céljaira használja. Mr. Vex megkörnyékezte Anorát, és felajánlotta neki a lehetőséget, hogy Hollywood legnagyobb filmjében szerepeljen. De az ára nem volt más, mint az álmai valóra váltása, amely során Anora elveszítette volna saját magát. Anora, aki mindig is hitt abban, hogy a tánc az önkifejezés legszebb formája, nem akarta megadni magát a csillogás csábításának. A városban élő tündérbarátai, akik titokban figyelték őt, elhatározták, hogy segítenek neki. A titkos varázslatukkal Anora köré gyűltek, és megmutatták neki, hogy a valódi varázslat nem a hírnévben, hanem az önazonosságban rejlik. Egy éjszaka, amikor a csillagok különösen fényesen ragyogtak, Anora elhatározta, hogy fellép a város főterén, megmutatva a világnak, hogy a tánc nem csupán egy művészet, hanem egy érzés, amely összeköti az embereket. Ahogy a zene felcsendült, Anora mozdulatai egyre szabadabbá váltak, és a közönség szívét megdobogtatta. Az ügynök, Mr. Vex, aki a tömegben állt, rájött, hogy a lány ereje nem abban rejlik, hogy Hollywood csillagává válik, hanem abban, hogy hű marad önmagához. A tündérbarátai varázslata és Anora bátorsága egyesült, és a város felett ragyogó fények gyúltak. Az emberek a táncától inspirálódva újra felfedezték saját álmaikat, és Anora elnyerte a város szeretetét és elismerését. Mr. Vex, akit a lány bátorsága megrémített, végül eltűnt a sötétségbe, és soha többé nem zavarta a várost. Anora, a modern tündér, továbbra is táncolt, de most már tudta, hogy a legnagyobb varázslat az, ha hű marad önmagához. Az ő története pedig nemcsak egy mese volt, hanem egy inspiráló példa arra, hogy a valódi bátorság és a szívünk követése valóra válthatja a legszebb álmokat. És így élt boldogan, táncolva a csillagok alatt, a város legnagyobb csillagaként.

Az angol cím a hősnő karmazsinpiros kimonóját és kardhüvelyét idézi, továbbá a „vak, mint a denevér” közmondásra is utal. A magyar verzió viszont csupán A kardforgatónő néven vált ismertté. Érdekes módon máig rejtély, miként kerülhette el a szocialista filmcenzorok figyelmét, akik általában szigorúan ellenőrizték a filmeket. Valószínűleg az a magyarázat, hogy a távol-keleti háttérrel rendelkező, különleges játékstílusú filmeket nem tartották annyira veszélyesnek, mint a Hollywoodból származó alkotásokat. Ezért ebben az időszakban több, nemzetközi elismerést nyert, díjnyertes film (mint például A vihar kapujában, Harakiri, Szamurájhűség) mellett több szamurájfilm is átcsúszott a cenzúra rostáján, köztük olyan címek, mint A halál erődje, Az űzött szamuráj, és Az ördög fogadója.

Az Edo korszakban (1603-1868) kalandozó vak kardforgatónő karakterét Tanasita Teruo alkotta meg, és először a Shukan Manga Times mangában jelent meg. Természetesen mindenki azt gondolta, hogy felbukkanása válasz a nagy sikerű Zatoicsi sorozatra. A fő különbség azon kívül, hogy nő, az volt, hogy miközben alapvetően a bosszú motiválja, a női lényéből fakadóan érzelmekben gazdag, mindig kész segíteni a szegényeken, az elnyomottakon, megvédeni az ártatlanokat. A kardforgató című első film a kezdetektől építi fel a legendát. A viharos éjszakán a kis Oicsit elhagyja az anyja a szeretője kedvéért, miközben a kislány megvakul a villámcsapást követően. A jó útra tért jakuza veszi magához, majd annak meggyilkolása után a vándorló ronin menti meg, aki felismeri az ifjú lány különleges képességeit, és megtanítja a kardforgatás művészetére. Oicsi pedig elindul, hogy megkeresse az elveszett családját és a nevelőapja gyilkosait.

Ez a 10 legjobb film ami valaha készült: Ön látta őket?

Ki tudja, milyen megfontolás alapján a magyar mozikban a negyedik résszel (Fogják el Oichit, élve vagy holtan) folytatódott, egyben zárult Oicsi története. Miközben vérdíjat tűznek ki a fejére, a lánynak a halászfalu lakóin esik meg a szíve, akiket el akarnak űzni az otthonaikból. Sok küzdelem, ármány és árulás közepette sikerül legyőzni az ellenséget. Szerencsére a hiányzó részek azóta már az interneten elérhetők.

Oicsi erkölcsi iránytűje inkább a szamurájok hagyományaihoz hasonlítható, mintsem a törvényen kívüli roninok vagy a jakuzák világához. Történetei mélyen tükrözik az adott kor társadalmi kihívásait, és mindig a jó oldalán áll, függetlenül attól, hogy éppen fejvadászként keresi a megélhetését (A kardforgatónő 2. - Csapdában). Gyakran véletlenül keveredik a történések közepébe, mint a harmadik részben (Vigyázz, Oicsi!), ahol vállalja, hogy kézbesíti a haldokló futár által rábízott üzenetet. Stílusának egyik legvonzóbb jegye, hogy soha nem ő indítja a harcot, és soha nem ő vonja elő elsőként a kardját.

Oicsit a lenyűgöző Matszujama Joko alakítja, aki tágra nyílt szemekkel, pislogás nélkül formálja meg a vak nő karakterét, ezzel igazán különlegessé téve a szerepét. Miközben rezzenéstelen arccal veszi át a harci jelenetek kihívásait, a köztes pillanatokban rendkívül kifejező mimikájával magával ragadja a nézőt. Kedvencünk, Matszujama Joko novemberben ünnepli 87. születésnapját, és Ehime városában látta meg a napvilágot. Már 15 évesen is filmezett, de igazi karrierje csak 1958-ban indult be. Kiderült, hogy páratlan tehetséggel forgatja a kardot, hiszen számos tévésorozatban edződött A kardforgatónő szerepére, amelyet a legmegfelelőbb pillanatban kapott meg. Amikor a népszerűsége csúcsára hágott, úgy döntött, hogy itt az ideje visszavonulni. Döntése mögött az is állt, hogy feleségül ment a neves mangaíróhoz, Tanasita Teruóhoz.