Mit lett volna helyénvaló tenni Hatvanpusztán, és mit nem? Szakértőink véleményét kértük ki Orbánék építkezése kapcsán.
A terület védettségének állapota, valamint az engedélyek jogszerűsége körüli diskurzusok rendkívül ellentmondásosak a szakértők és jogászok világában.
A Blikk már Hadházy Ákos panaszának elutasítása előtt megpróbált utánajárni annak, milyen engedélyek tették lehetővé, hogy a műemlékvédelem alatt álló hatvanpusztai majorság a mostani formájában látható komplexummá váljon az elmúlt években. A felvetést indokolja az is, hogy az ügyészségnél "a szakhatósági engedély megalapozottságának vizsgálata nem képezi a büntetőeljárás tárgyát". Azaz nem vizsgálták, hogy a kormányhivatal által kiadott engedélyek jogszerűek voltak-e.
Orbán Győző korábban a Borsnak megosztotta, hogy a hatvanpusztai birtok valójában egy költséges mintagazdaság volt, amelyet a Habsburgok alakítottak ki. Ezt a tényt a műemlékjegyzék is megerősíti, amely a majorsági épületegyüttesről így nyilatkozik: [...] "A komplexum részei közé tartozik egy magtár, két istálló, két cselédház, valamint egy víztorony. A gazdasági épületek 1840 előtt épültek, míg a víztorony 1827-ben készült el. Az együttest alkotó épületek egykor egy fasorral szegélyezett út mentén helyezkedtek el, a magtár pedig az út középpontjában található."
Egy másik hivatalos nyilvántartásban az alábbiakat találhatjuk: "[...] Klasszicista stílusú, körülbelül 1820-ból származó építmény. A település szélén, egy közútról leágazó földúton megközelíthető, szimmetrikus elrendezésű, földszintes majorsági épületegyüttes. Két téglalap alakú épület, amelyek egykor cselédlakásként funkcionáltak, mögöttük két, egymással szembe néző, L alakú istállóépület található. Ezek mögött, az épületek tengelyére merőlegesen helyezkedik el egy téglalap alaprajzú magtár, míg a bejárat előtt egy vasbeton víztorony emelkedik. Az alcsúti főhercegi uradalom részeként, a kastéllyal egy időben épült [...]. Jelenleg magántulajdonban van, ám sajnos lepusztult állapotban."
A jelenlegi kulturális örökség védelméről szóló kormányrendelet értelmében műemlékek csak akkor bonthatók el, ha szakértői vélemény alapján megállapítják, hogy azok helyreállítása nem lehetséges vagy statikailag életveszélyessé váltak. Az átépítésekhez pedig kötelező örökségvédelmi engedélyt kérni. Az Átlátszó drónfelvételei azonban azt mutatják, hogy Hatvanpusztán egy védett, eredetileg istállónak készült L alakú épület homlokzatának egy részét lebontották. E bontás miatt Hadházy Ákos a hatósághoz fordult.
A független országgyűlési képviselő szeptemberben feljelentést tett a műemlékek és védett kulturális javak megrongálása miatt, amelyhez fényképeket is csatolt, hogy alátámassza állításait. Hadáhzy úgy nyilatkozott, hogy a hatvanpusztai birtokon lévő, műemlékvédelem alatt álló délnyugati uradalmi istálló véghomlokzati részét, majd magát az egész épületet, valamint az északkeleti uradalmi istállót is teljesen lebontották.
Hadházy véleménye szerint az eredetileg meglévő épületek helyére egy új, L alakú formát követő, kétszintes, lifttel ellátott és mélygarázzsal rendelkező komplexumok épültek. A rendőrség azonban mindössze három nap leforgása alatt elutasította a benyújtott feljelentést, azzal az indokkal, hogy az átalakítás teljes mértékben megfelelt a vonatkozó hatósági engedélyeknek. Ezt követően Hadházy az ügyészséghez fordult panasszal, ám a hatóság az ő beadványát is elvetette.
Az ügyészségi határozatban egy figyelemre méltó részlet található: "a szakhatósági engedély megalapozottságának vizsgálata nem képezi a büntetőeljárás tárgyát". Ez arra utal, hogy az ügyészség nem tette mérleg alá a kormányhivatal által kiadott engedélyek jogszerűségét. Ezzel párhuzamosan Hadházy egy beadványt terjesztett elő a műemlékvédelmi hatóságként eljáró kormányhivatalhoz, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy véleménye szerint két, műemléki védettségű épület tűnt el a hatvanpusztai birtokról.
Így épült a hatvanpusztai birtok a Google Earth műholdképei alapján 2001 és 2024 között:
"Az információim szerint a Fejér Megyei Kormányhivatal korábban zöld utat adott a bontásnak egy tartószerkezeti szakvéleményre alapozva, amely megállapította, hogy az épület megőrzésére nincs lehetőség. Ugyanakkor közismert, hogy a területen található néhány épületet teljes mértékben elbontották, majd modern technológiák alkalmazásával [például okostégla, purhab – a szerk.] újjáépítették. A rekonstrukció során nem volt észlelhető törekvés az eredeti anyaghasználat vagy építészeti stílus fenntartására: az újonnan kialakított épületekben olyan funkciók jelentek meg, mint könyvtárszoba, moziterem, szivarszoba vagy páncélszoba, amelyek a modern kényelmet szolgálják" – nyilatkozta dr. Bacsek György, ingatlan- és gazdasági jogász, ügyvéd.
Szerinte, ha az engedélyek megvannak, formailag jogszerű lehet az eljárás, de van egy kis gond. "Jogsértés csak akkor lehetne bizonyítható, ha az engedélyek megalapozatlanul vagy visszaélésszerűen kerültek kiadásra -- ezt csak jogerős hatósági vagy bírósági vizsgálat állapíthatja meg. Ettől függetlenül a műemléki értékek elvesztése miatt az újjáépítés nem tűnik az örökségvédelem ékes példájának; szakmai szempontból nem felelt meg az örökségvédelmi elveknek, inkább a tulajdonosi igények kerülhettek előtérbe" -- fogalmazott.
Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakember, egykori kormányfőtanácsos -- akit egyébként tavaly azonnali hatállyal kirúgott Lázár János építési- és közlekedési minisztériuma azután, hogy a sajtóban nyilvánosan bírálta főnökeit a műemlékek rombolása, például a Nemzeti Bank székházának jogellenes átépítése miatt -- szerint, "a nyilvánosságban terjedő dilemma, miszerint eredeti téglából épült-e vissza a két védett istálló vagy sem, hamis dilemma: műemléki szempontból nem ez az igazi kérdés. A törvény szerint műemlék egésze ugyanis nem bontható le, teljesen mindegy, hogy utólag miből-hogyan építették vissza, vagy esetleg vissza sem építették. Már bontani sem lett volna szabad" -- mondta lapunknak.
Eszerint tehát nem az újjáépítés az, ami nem felel meg az akkori (és mai) jogszabályoknak, hanem a bontás maga. Szerinte a hatóság a védelem fennállása mellett legfeljebb részleges bontást engedélyezhetett volna, de az is nagyon szigorú feltételekhez kötött, és mindenképp a műemlék érdekét kell szolgálnia, nem a beruházóét.
Bár a műemlékvédelmi törvény célja az épített örökség megóvása, a gyakorlatban vannak olyan jogi kibúvók és szürke zónák, amikkel a védelem hatása gyengíthető vagy megkerülhető. Egy nekünk nyilatkozó építész szerint az egyik leggyakrabban alkalmazott kiskapu a műemlékvédelmi törvény megkerülésére, hogy egy statikai szakvéleményt használnak fel bontási alapnak -- ha egy független statikus szakvélemény szerint ugyanis az épület "életveszélyes" vagy "gazdaságosan nem helyreállítható", a hatóság engedélyezheti a bontást.
De a műemléki védelmet maga a kormány is megszüntetheti egy egyszerű rendelettel (vagy éppen műemlékké nyilváníthat engedély nélkül felállított, komoly társadalmi vitákat generáló építményeket); a Lázár János nevéhez kötődő kastélytörvény pedig arra is lehetőséget ad, hogy az állam ingyen magánszemélyek vagy alapítványok kezébe adjon közpénzből és európai uniós forrásból felújított kastélyokat.
Több mint egy hónapja kérdéseket intéztünk az Orbán-családhoz és a Fejér Vármegyei Kormányhivatalhoz, hogy tisztázzuk, milyen engedélyek birtokában zajlott a bontás és az építkezés. Érdeklődtünk, készült-e értékleltár és építéstörténeti dokumentáció, továbbá hova tűnhetett a műemléki védettséggel rendelkező víztorony. Az Építési- és Közlekedési Minisztérium Műemlékvédelemért Felelős Államtitkárságához közérdekű adatigénylést nyújtottunk be, hogy megtudjuk, a terület élvezi-e a műemléki védettséget, mely épületek védettek, és mióta állnak ezen a státuson. Kérdeztük azt is, hogy mikor és milyen jogi keretek között változhatott vagy változott a terület, illetve az ott található épületek műemléki védettsége. Amint választ kapunk, frissítjük a cikket.
