Mikor volt igazán élvezetes az élet? A múlt megítélése teljesen eltérő nézőpontokat tükröz a Fidesz és a Tisza Párt támogatói között. Míg az egyik tábor az előnyöket és sikereket hangsúlyozza, addig a másik a nehézségekre és kihívásokra fókuszál, így a tö

Egy sor közhely és művészeti alkotás született annak a jól ismert gondolatnak a jegyében, hogy "régen minden jobb volt" és az "idő mindent megszépít". De valóban e régi közhely(ek) szellemében tekintünk a múltra? És pontosan kinek mi is számít régnek? Amit szüleinktől/nagyszüleinktől hallottunk, amit a történelemkönyvekben olvastunk, vagy azt, amikor éppen mi voltunk fiatalok? Vagy esetleg teljesen más mozgatórugók alakítják a kollektív emlékezetet, például a politikai hovatartozásunk és az ebből eredő elfogultságaink?

Az Europion (korábbi nevén Opinio) legfrissebb országosan reprezentatív kutatásában arra kereste a választ, hogy a válaszadók szerint az 50-es évektől kezdődően mely évtizedet tartják a legjobbnak különböző területeken. A kutatás során a 16 év feletti résztvevők véleményét gyűjtötték össze, hogy megértsék, hogyan ítélik meg az egyes évtizedek hatását és örökségét Magyarországon. A fókuszban 9 különböző terület állt, amelyek mindegyike sajátos perspektívát kínál a magyar történelmi és kulturális fejlődés szempontjából.

A területek egy része az általános társadalmi berendezkedésünkre vonatkozik, ideértve a gazdasági teljesítményt, a társadalmi alapértékeket és a politikai rendszert. Ezen kívül létezik egy második csoport, amely a mindennapi életünk szempontjából lényeges tényezőket vizsgálja, például a karrierlehetőségeket, a közbiztonságot és a társas kapcsolatokat. Végül, a harmadik csoport a tágabb értelemben vett kulturális aspektusokra és teljesítményekre fókuszál, mint például a zene, a divat és a sport.

A politikai törésvonalak hatása a rendszerek megítélésére igazán szembetűnő: a kormánypárti szavazók 39%-a a legutóbbi két évtizedet, azaz a NER időszakát tartja a legjobbnak, míg a Tisza- és más ellenzéki szavazók körében a 90-es évek emelkednek ki, mint a legkedveltebb időszak.

Bár korlátozottabb mértékben, de hasonló politikai törésvonalak figyelhetőek meg a társadalmi értékek és a gazdasági teljesítmény terén. Érdemes megjegyezni, hogy a kormánypárti táborban is jelentős nosztalgia tapasztalható, ami egyfajta kritikus attitűdöt tükröz a jelenlegi időszakkal szemben. Például, amikor a társadalmi értékeket nézzük, a kormánypárti szavazók körében a megkérdezettek fele a 80-as vagy 90-es évek irányába hajlik, míg a gazdasági teljesítmény tekintetében sokkal többen, 42 százaléknyian, az államszocialista időszak valamelyik évtizedét választották a "NER-es évtizedek" 27 százalékával szemben.

A generációs különbségek hatása leginkább a társadalmi értékek területén mutatkozik meg. A fiatalabb, 16-29 éves korosztály, más néven Z-generáció, körében a megkérdezettek közel fele (46%) az ezredforduló óta eltelt időszak egyik évtizedét tartja a legjobbnak e szempontból. Ezzel szemben a 60 év felettiek között csupán 21% vélekedik hasonlóan, míg 51% a rendszerváltás előtti évtizedekre adta le voksát, amikor az általános társadalmi értékek szempontjából ítélkeztek.

Az idősebb generációk körében a politikai rendszer értékelésében egyértelműen megjelenik a Kádár-kor iránti nosztalgia. Az 50-59 évesek között a válaszadók 40%-a úgy véli, hogy a 80-as évek politikai berendezkedése volt a legkedvezőbb. Ezzel szemben a 60 év felettiek körében hasonló arányban emlegetik a 70-es (24%) és a 80-as éveket (25%) mint a legjobbnak tartott időszakokat. Ezen korcsoport tagjainál még hangsúlyosabban megfigyelhető a szocializmus éveinek kedvező megítélése a gazdasági teljesítmény kapcsán: 24%-uk a 70-es éveket, míg 31%-uk a 80-as éveket tartja hazánk gazdasági teljesítményének csúcspontjának.

Az ország gazdasági teljesítményének megítéléséhez képest szűkebb a pártpolitikai olló a személyes karrier-lehetőség vonatkozásában. A kormánypártiak 34 százalékától nem sokkal marad el a Tisza-szavazók azon 29 százaléka sem, akik az elmúlt két évtized valamelyikében látta a legígéretesebb karrier-lehetőségeket. A 90-es éveket első helyre helyezők aránya azonban ez utóbbi csoportban 34 százalék a kormánypártiak 23 százalékával szemben.

Érdekesség, hogy a szocializmus évtizedeit viszont a kormánypártiak hajlamosabbak pozitívan értékelni a tiszásokhoz képest. Hasonló tendencia mutatkozik meg a közbiztonság megítélésében: itt a kormánypárti szavazók 28 százaléka tartotta a legkedvezőbbnek a "ner-es évtizedeket" a Tisza-szavazók 17 százalékával szemben, míg ez utóbbi csoport a Kádár-kor legutolsó évtizedére, a 80-as évekre hajlamos úgy visszaemlékezni (35 százalék), mint a magyar közbiztonság aranykora.

A fenti két területhez képest a pártpolitikai eltérések a családi és társas kapcsolatok értékelésében viszonylag korlátozottak. Ugyanakkor a 90-es évek vonzereje itt is markánsan megmutatkozik, hiszen a tiszások körében 30 százalékos pozitív megítélés figyelhető meg. Ezzel szemben a kormánypártiak csupán 20, míg az egyéb ellenzéki csoportok mindössze 18 százaléka emlékszik vissza kedvezően erre az időszakra a családi és társas viszonyok szempontjából.

A karrier-lehetőségek értékelésében szinte lineáris kacsolat mutatkozik meg az életkorral: minél fiatalabb korcsoportba tartozik egy adott válaszadó, annál valószínűbb, hogy a jelenkor, vagy a közelmúlt évtizedeit tekinti a legvonzóbbnak. Míg a 16-29 éves korosztály közel kétharmada (63 százaléka) az ezredforduló óta eltelt évtizedek valamelyikét jelölte meg, addig a 60 év felettiek körében csak 35 százalék ez az arány. A legidősebb korcsoport 41 százaléka ezzel szemben a szocializmus évtizedeinek egyikét jelölte meg, ami feltehetően nem független az idősebb generációk által megtapasztalt (vélt, vagy valós) létbiztonságtól, ami a Kádár-kor iránti nosztalgia központi elemét képezi a kollektív emlékezetben.

A közbiztonság megítélésében éles generációs eltérések figyelhetők meg: a legfiatalabb, 16-29 éves korosztály egyértelműen eltér a korábbi évtizedek pozitív visszajelzéseitől, hiszen 52 százalékuk az ezredforduló óta eltelt időszak egyikét tartja a legjobb időszaknak. Ezzel szemben a középkorúak, különösen az 50-59 évesek körében, a Kádár-kor iránti nosztalgia dominál. Ebben a csoportban 37 százalék véli úgy, hogy a 80-as években volt a legjobb a közbiztonság, míg 23 százalék a 70-es évekre emlékezik hasonlóképpen.

A társas és családi viszonyokban a karrier-lehetőségekhez hasonló lineáris kapcsolat bontakozik ki az életkorral: míg a legfiatalabb, 16-29 éves korosztály harmada az ezredforduló óta eltelt évtizedekben látja legharmonikusabbnak ezeket a kapcsolatokat, addig a 60 év felettiek döntő többsége a szocializmus évtizedeinek adná inkább ezt a titulust, azon belül is különösen a 70-es évekre tekintenek legpozitívabban (41 százalék) ebből a szempontból.

A kulturális szférák értékelésében a pártpolitikai eltérések jelentősége háttérbe szorul a társadalmi struktúrák és a mindennapi élet kihívásaihoz képest. Kivételt képez azonban a sport, ahol a kormánypárti szavazók egy szűk, de figyelemre méltó csoportja – a válaszadók 23%-a – a "ner-es évtizedek" időszakát tartja a legkiemelkedőbbnek hazánk sporteredményei szempontjából. Ezzel szemben a Tisza-szavazók és más ellenzéki szavazók csupán 5, illetve 7%-a osztja ezt a nézetet. Ez a különbség valószínűleg szoros összefüggésben áll a sport és a politika Fidesz-kormányok alatti összefonódásával az utóbbi másfél évtized során. Ezzel ellentétben a zene és a divat értékelésében nem tapasztalhatóak hasonlóan éles politikai eltérések.

Az életkor tekintetében már nem igazán lehet egységes képet festeni. Ahogy az előző kategóriákban is, itt is – ha lehet, még kifejezettebben – megmutatkozik a Z-generáció sajátos ízlése, amely markánsan eltér a korábbi generációk preferenciáitól. Például a divat világában a 16-29 éves fiatalok körében 62 százalék érzékeli a legvonzóbbnak a jelenlegi trendeket, míg a zene terén ez a szám 48 százalék, akik szintén az ezredforduló óta eltelt időszakot tartják a legkedveltebbnek.

Ezek az arányok jelentős eltéréseket mutatnak a Y-generáció (30-39 évesek) válaszainak megoszlásához képest. Ez a korosztály a divat és különösen a zene világában a 90-es éveket tartja az "aranykornak". A korskála másik végén, a 60 év felettiek esetében a kulturális élményekre való nosztalgia dominál: a divat terén 30%-uk, míg a zene világában 37%-uk a 70-es éveket jelölte meg a legjobb évtizedként.

Ahány terület, annyi különböző értékítélet; az évtizedek, korosztályok és politikai táborok sokszínűsége nyomán számtalan nézőpont bontakozik ki. A fent bemutatott százalékos eloszlások sodrásában nehéz abszolút igazságra lelni, de mi mégis megpróbáltunk egy egyszerű aggregációs módszerrel közelebb kerülni a valósághoz. Az egyes évtizedekhez tartozó százalékos arányokat átlagszámítással összegyűjtöttük, így mind a kilenc területre és a teljes népességre vonatkozó átlagos értéket kaptunk. Az alábbi ábra ezt a közös átlagot szemlélteti.

Ez alapján egyértelműen a 80-as (23 százalék) és a 90-es évek (24 százalék) emelkednek ki, mint a magyar közelmúlt azon évtizedei, amelyekre a legszívesebben gondolunk vissza. A felmérés készítői szándékosan kerülik a "legjobb" kifejezést, hiszen erősen vitatható egy ilyen aggregációban, hogy melyik szempont pontosan mennyit nyom a latba, illetve feltehető az a jogos kérdés is, hogy milyen szempontok maradtak kívül a kutatás keretein (és miért).

A kollektív emlékezetet számos történelmi esemény és folyamat formálja, ilyen például a 1989-90-es rendszerváltozás, amely mint egyfajta iránytű segít eligibilisnek lenni azok számára is, akik csupán benyomásokat őriznek az adott időszakról. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magyar társadalom a 80-as és 90-es években éppen a legkedvezőbb állapotban volt; azonban, ha nosztalgikus megítélés alapján kellene győztest hirdetni, a Kádár-korszak végének és a posztszocialista átmenet éveinek időszaka emelkedne ki.