Miért hagytuk abba, hogy kifejezzük a véleményünket? - tette fel a kérdést L. Simon László a kormánypárti közösség tagjainak.
Gloviczki Zoltán az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, Dömötör Csaba európai parlamenti képviselő, Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakember, L. Simon László író, kultúrpolitikus, és a moderátor, Győri Enikő európai parlamenti képviselő Tusványoson - Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
"Aki szarral birkózik, az maga is szaros lesz" - jegyezte meg L. Simon László kultúrpolitikus, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója a tusványosi szabadegyetem szerdai panelbeszélgetésében, amikor Dömötör Csaba fideszes EP-képviselő épp azon dilemmázott, hogy hol kell meghúzni a stílushatárt olyan esetekben, amikor egy ellenzéki politikus odamegy egy gyerekotthon elé, "válogatott hazugságokat mond", majd leüvölti az államtitkár fejét, ha ő észérvekkel, tényekkel, adatokkal próbálja bebizonyítani, nincs igaza a másiknak.
A fideszes EP-képviselő nyilvánvalóan utalt két vitázó politikusra, de említést nyert egy másik eset is, amikor a kormánypárt kommunikációs igazgatója a pécsi gyerekotthon előtt lépett fel, hogy hangosan kritizáljon egy ellenzéki vezetőt. "Előfordulhat, hogy egy adott stratégia nem hozza meg a kívánt eredményt, de cserébe egy alternatív reakciót válthat ki. Talán ebből tanulni fog," tette hozzá.
L. Simon László véleménye szerint a valódi bátorság nem az, ha egy nehéz helyzetben az ember ugyanúgy reagál, mint a másik fél. "Fontos, hogy különbnek mutatkozzunk. Ha nem emelkedünk ki a tömegből, akkor nehezen tudjuk hitelesen képviselni a saját értékrendünket" - fejtette ki a korábbi kulturális államtitkár. Ő úgy látja, hogy hosszú távon a leghatékonyabb módszer az, ha az ember a keresztény tanítások szellemében reagál, és a viták során is képes a másik orcáját odatartani, még akkor is, ha kritikát kap.
A politikai diskurzus állapota véleménye szerint nem csupán az ellenzékre háruló felelősség. Éppen ellenkezőleg, a hatalom birtokosain múlik elsősorban a közbeszéd színvonala.
"Ha csupán az ellenzék vállát nyomná a felelősség terhe, akkor már régen működött volna az, amit hangoztatok: hogy mi valóban különbök vagyunk. A változást saját magunkon kell elkezdenünk. Példát kell állítanunk."
„Azt mondta, hogy bár rövid távon talán hatékonyabb, ha keményen visszaütnek az ellenfélnek, fontos, hogy a választási győzelem milyen áron valósul meg. A stílusról lehet vitázni, de elvárható, hogy mindenki számára legyen egyenlő mérce, és hogy legyenek következményei annak, ha egy politikus olyan kijelentéseket tesz, mint például, hogy a Dunába lökné az újságírókat, vagy ha egy zenész lealacsonyítja a Fidesz szavazóit” – fejtette ki véleményét Dömötör.
L. Simon visszaemlékezett Orbán tavaly Kötcsén, zárt körben elmondott szavaira, amelyekben a megváltozott politikai tájra utalva hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen a szakpolitikai vitákban való aktív részvétel. "Ám azóta nem tapasztaltam ilyen vitákat. Hol vannak ezek? Miért hiányoznak? Miért nem mernek politikusaink beleállni a diskurzusokba? (...) Miért van az, hogy a jobboldalon lemondtunk arról, hogy nyíltan és bátran kifejezzük a véleményünket? Miért alkalmazunk öncenzúrát? Ezen kérdéseken érdemes lenne elgondolkodni!"
Dömötör véleménye szerint, ha sokak szerint a magyar közéletben nincs elegendő vita, az nem csupán véletlen, hanem fontos kérdés, hogy miért alakult ez így. A fideszes EP-képviselő határozottan kijelentette, hogy a Tisza tagjait Magyar Péter gyakorlatilag kizárta a vitákból. "Amikor végre lehetőséget ad nekik a vitára, az eredmények magukért beszélnek. Emlékezzünk Kulja András és Takács államtitkár úr összecsapására." Dömötör úgy látja, hogy a nyári időszakban számos meghívást küldtek a Tisza tagjainak vitákra, de ezekre a felkérésekre nem érkezett válasz. "A vita két ember játéka. Ha valaki nem hajlandó részt venni, az nem a mi felelősségünk." Az EP-képviselő megjegyezte, hogy a tiszai politikai szereplők népszerűségét jól mutatja, amikor Magyar Péter nyilvánosan követeli, hogy őt is hívják meg a diskurzusokra.
L. Simon a társadalmi és politikai közbeszédről szóló panelbeszélgetés során azt is mondta, hogy a kommunikációs hatékonyság és a minőség a politikában szembe állítható egymással. Igaz, hogy a választást a kommunikációs hatékonysággal lehet megnyerni, de a hatalmon lévők felelőssége, hogy a hatékonyság oltárán, a pillanatnyi haszonszerzés, a többségi és társadalmi elvárások mentén ne áldozzák fel a minőséget és az értékeket.
"Amikor a saját kormányunk kommunikációjára tekintek, számomra elengedhetetlen, hogy az a sokszínűség és a különböző szintek harmonikus egyensúlya jellemezze."
Ez alatt azt értette, hogy fontos eljutni a kisebb, specifikus csoportokhoz is, hiszen ez tükrözi a politikai közösség hitelességét. "Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, és továbbra is ugyanazzal a sablonos viselkedéssel, megfogalmazással és a megszokott, sekélyes kommunikációs eszközökkel operálunk, mint mások, akkor lényegében a valódi tartalmat dobjuk ki az ablakon."
