A karácsony ünneplése körüli viták sokszínűek és mélyrehatóak, hiszen az ünnep nem csupán vallási jelentőséggel bír, hanem kulturális és társadalmi dimenziói is vannak. Az ünneplés mellett szóló érvek között említhetjük a közösségi összetartozást, a szere
A karácsony politika is, nem véletlen, hogy a diktatúrák mindenhol el akarják téríteni az ünnepet annak valós tartalmától. És nem csak a diktatúrák politikusai, hanem a kereszténységgel versenyző vallások, például iszlám hittudósai is, akik ismét be akarják bizonyítani, a karácsonyt még a keresztényeknek sem kellene megünnepelniük. De a jelek szerint a decemberi ünnep legyőzhetetlen, a több évszázados hagyományok úgy újulnak meg, hogy a változások ellenére mégis őrzik az eredeti tartalmat.
Nyugaton már véget ért a karácsonyi időszak, míg az ortodox keresztények számára az ünnep még csak most kezdődik, és még jó néhány nap áll előttük. Több mint egy évtizedet töltöttem ortodox országokban, és megfigyelhettem, hogy itt az ünneplés szelleme kissé eltér a nyugati hagyományoktól. Míg más kultúrákban különböző külsőségek övezik a karácsonyt, a lényeg szinte mindenhol azonos: az ünnep a szeretet és a család fontosságáról szól. Sajnos azonban nem mindenhol áramlik a fény és a boldogság – míg Oroszországban ragyogóan kivilágítják a városokat, Ukrajnában a légitámadások árnyékában kell megélniük az embereknek az ünnep napjait, ahol a túlélés a legfontosabb feladat.
Szingapúrban ugyan csupán a lakosság ötöde keresztény, a városállam polgárai ettől függetlenül megünneplik a karácsonyt. Az ázsiai miniállamban még egy karácsonyi tematikájú vidámpark is van, s még a nem keresztények is állítanak karácsonyfát. Igaz, a dekoráció más, mint Európában, az ágakra cukorkákat, szalagokat és medvefigurákat aggatnak. Az ünnepi menü majdnem nélkülözhetetlen része a pulykasült, a fűszerezés azonban ázsiai: gyömbérrel és chilivel bolondítják meg a húst - írja a több mint kilencven ország karácsonyi szokásait egy csokorba gyűjtő honlap, a whychristmas.com. Az oldal hitelessége - legalábbis közvetetten - megerősíthető, a Magyarországgal foglalkozó rész ugyanis pontosan írja le a hazai szokásokat.
A whychristmas.com egyik különleges aloldalán felfedezhetjük a "Boldog karácsonyt" kifejezés változatait különböző nyelveken, így külföldi ismerőseinket és családtagjainkat saját anyanyelvükön is üdvözölhetjük az ünnep alkalmával. Például Ugandában, ahol a luganda nyelvet beszélik, a "Seku Kulu" kifejezés fejezi ki a karácsonyi jókívánságokat. A gyűjtemény annyira gazdag, hogy még a Star Trek sci-fi világának klingon nyelvén is megtudhatjuk, hogyan üdvözöljük ezt a bátor népet: a "toDwI'ma' qoS yItIvqu'" kifejezés éppúgy a karácsonyi ünneplés részét képezi.
Egészen másképp ünneplik az utóbbi években a karácsonyt Oroszországban és a Putyin-rezsim által megtámadott Ukrajnában: a feldíszített orosz városokban népünnepélyeket tartanak, Ukrajnában viszont leginkább a becsapódó rakéták és drónok robbanása világítja meg az utcákat. Ha béke lenne, nagyobb figyelem kísérné azt, hogy Kijev - hogy mutassa, mindenben eltávolodik Moszkvától - december 24-ére tette át a karácsonyt, míg az oroszok maradnak a Julianus-naptárnál, amely szerint a szenteste a nyugati Gergely-kalendárium szerinti január 7-re esik. A váltás egyértelműen politikai alapon született és megosztja a társadalmat.
Könnyen megfogalmazhatnánk azt a kijelentést, hogy akik december 24-én ünneplik a karácsonyt, azok az igazi ukránok, míg akik január 7-én tartják, azok Moszkva-pártiak. Azonban ez a megközelítés messze van az igazságtól. A helyzet bonyolultságát fokozza, hogy ebben az időszakban egyre inkább megerősödik a független ukrán ortodox egyház, amely levált a moszkvai pátriárka irányítása alatt álló ukrán ortodox közösségről. E változások sok vallásos ember számára nehezen emészthetők: sokan ragaszkodnak a megszokott papokhoz és templomokhoz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a hagyományok, szokások és ételek között jelentős átfedések vannak, hiszen a két nép évszázadok során egy közös államban - először az Orosz Birodalomban, majd a Szovjetunióban - élt egymás mellett. Ráadásul sokan vannak, akiknek családtagjaik között orosz és ukrán rokonság egyaránt megtalálható.
Az ideológiákon alapuló diktatúrák - például a kommunista és a fasiszta rezsimek, nem tudnak mit kezdeni a karácsonnyal: a vezetők tudják, hogy az ünnep mélyen beépült a társadalmakba, viszont zavarja őket, hogy a keresztény ünnep másról szól, mint a hivatalos állami ideológia: a kommunistáknál a vallás- és egyházellenesség a fasisztáknál a nacionalizmus és rasszizmus számít kötelező elemnek. A totalitárius rezsimek ezért megpróbálták és manapság is megpróbálják eltéríteni az ünnep lényegét: a Szovjetunióban és a szocialista tábor többi országában a vallás nélküli szeretet és ajándékozás volt a középpontban, a náciknál pedig a germán mitológia és az asszonyok védőszárnya alatt lévő tökéletes családok megtartó erejét és fontosságát hangsúlyozta a propaganda.
Az antiszemitizmust központi témává emelő hitleri Németországban különösen figyelni kellett, hiszen Jézus történetében igencsak sok a zsidó, s ezért volt szükség a kereszténység előtti pogány rituálék újra felfedezésére és a keresztény hagyományok átértelmezésére. Így történt meg az, hogy a gyertyagyújtás a fény visszatérését, a nappalok hosszabbodását jelképezte, a karácsonyi katalógusokban pedig úgy hirdették magukat a boltok, hogy azokat már a zsidóktól átvették az árja tulajdonosok. Új dalok is születtek, például a manapság is sokak által kedvelt Hohe Nacht der Klaren Sterne (A tiszta csillagok fennkölt éjszakája), amelyek úgy igyekeztek megőrizni a karácsonyi hangulatot, hogy közben a szövegből kivették az összes, vallásra emlékeztető elemet.
A történészek véleménye a mai napig megoszlik arról, hogy a zárt ajtók mögött a németek mekkora hányada hódolt be a náci propagandának és hányan voltak azok, akik nem feledték el, miről szól az ünnep. Ugyancsak nem tudni, a szovjet polgárok közül kik tartottak ki a karácsony vallásos értelmezése mellett, de az most is látszik, hogy a szovjet kultúra hatással van a mostani ünneplésre is: Oroszországban az ajándékozás napja leginkább január elseje, s a télapó - Gyed Moroz - két ruhában mutatkozik, csak úgy, mint a segítő angyalkák.
A diktatúrák többségére jellemzően a muszlim vallás is szorosan összekapcsolódik egy sajátos ideológiával, ami magyarázatot ad arra, hogy az iszlám hogyan próbálja csökkenteni a karácsony ünnepének hatását. A vallási tudósok gyakran próbálnak közvetett módon hatni erre, racionálisnak tűnő érvek hangoztatásával, amelyek azt sugallják, hogy a keresztényeknek érdemes lenne háttérbe szorítaniuk ezt az ünnepet. Azonban úgy tűnik, hogy e törekvések nem hoznak jelentős eredményt, hiszen a muszlim közösségek számos tagja, különböző formákban és mélységekben, még mindig megemlékezik a karácsonyról.
A muszlim hittudósok általában hat fő érvet emelnek ki a karácsony ünneplése ellen. Az egyik leglényegesebb érvük az, hogy a Korán egyértelműen kijelenti: Jézus, Mária fia csupán az egyetlen isten, Allah hírnöke volt. Ezen kívül arra is felhívják a figyelmet, hogy a karácsony nem más, mint a régebbi pogány ünnepek modernkori továbbélése, és Jézus születésnapját csak a 800-as évektől kezdték el széles körben ünnepelni. A hittudósok emlékeztetik a muszlim hívőket arra is, hogy a proféták születésnapját nem ünneplik, így Jézus születésének megemlékezése sem szükséges számukra. "A Biblia és a Korán világosan kifejezi, hogy Jézus nem karácsonykor és nem télen látta meg a napvilágot" – hangsúlyozzák, és megjegyzik, hogy kizárt, hogy Betlehemben, ahol december végén 4-6 Celsius-fokos a hőmérséklet, Mária egy jászolban helyezte volna el gyermekét. Érdekes, hogy a muszlim hittudósok racionális érvekkel érvelnek, miközben a vallások – így a muszlim hit is – nem mentes az irracionális elemektől. A muszlimok véleménye szerint a karácsony megünneplése azért sem indokolt, mert a keresztények sem értenek egyet abban, hogy Jézus valóban december 25-én született. "Mohamed proféta világosan kijelentette, hogy a muszlimoknak nem szabad utánozniuk a keresztényeket és a zsidókat. Aki ezt teszi, az nem tartozik közénk" – zárják le érvelésüket.
A muszlimok véleménye a karácsony ünnepléséről érdekes perspektívát nyújt, de érdemes megvizsgálni az ünnep történeti gyökereit és a hozzá kapcsolódó hagyományokat is. Valóban van benne igazság, hogy a keresztény karácsony előtt a pogány kultúrák is megünnepelték a téli napfordulót, amikor a nappalok elkezdtek hosszabbodni, és ezzel együtt a fény is lassan visszatért a világba. Az északi népek például a Yule ünnepét tartották, amelynek egyik jellemzője az volt, hogy az emberek örökzöld növényeket vittek be otthonaikba, szimbolizálva a természet újjászületését. De nemcsak a skandináv területeken voltak hasonló ünnepek; a római birodalom is megélte a téli ünnepi időszakot a Saturnalia keretein belül, amely szintén a fény és a termékenység ünnepe volt. A keresztény karácsony Rómában a negyedik századtól kezdett elterjedni, azonban a hivatalos munkaszüneti napokká válása csak a XIX. századra tehető. A középkori Európában az ünneplés nem volt még formális; az emberek a 12 apostolra emlékezve 12 napos fesztivál keretében ünnepelték meg a karácsonyt, gazdagítva ezzel az ünnepi időszak szokásait és hagyományait.
A decemberi születésnap egy különleges "római" örökség, hiszen a kereszténység államvallássá emelésével már 336-ban ünnepelték ezen a jeles napon, december 25-én. Ez a dátum a birodalom szívében vált a nagy ünnepély szimbólumává.
A fenyőállítás szokása valójában német gyökerekre vezethető vissza, és a történetek szerint Luther Márton volt az egyik első, aki gyertyákat helyezett el a házba bevitt fákon. Az ajándékozás tradíciója a XIX. század második felében kezdett el terjedni, ekkor bukkantak fel a fák alatt az első játékok – fából készült katonák, lovacskák és szánkók váltak a gyermekek örömére. A karácsonyi vásárok is a német nyelvterület szülöttei, és éppen innen indultak világhódító útjukra, akárcsak az adventi koszorúk.
