Tudósok 164 gorilla viselkedését tanulmányozták, és az eredmények érdekes párhuzamokat mutatnak az emberi magatartással kapcsolatban.

Egy nemrégiben készült tanulmány rávilágított, hogy a gorillák társas kapcsolatai nem egyformák, és ez a tényező jelentős hatással van az egészségükre is. A kutatás során a tudósok 164 ruandai gorilla viselkedését és adatainak részletes elemzését végezték el, hogy jobban megértsék ezt a komplex interakciós rendszert.

Az emberi kapcsolatok bonyolultsága jól ismert, de érdekes módon a gorillák társas élete sem kevésbé összetett. A Zürichi és Exeteri Egyetem kutatói 164 ruandai gorilla adatait elemezték, amelyeket két évtizeden át gyűjtöttek szakértők. Az adatokból világosan kiderült, hogy a gorillák esetében is léteznek a társas kapcsolatoknak előnyei és hátrányai, amelyeket érdemes alaposan megvizsgálni.

A tanulmány középpontjában a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkban élő gorillák viselkedése áll, ahol ezek az emberszabású majmok jellemzően 12 fős csoportokban élnek, élükön egy domináns hímmel – számolt be erről a The Guardian. A kutatás során a tudósok felfedezték, hogy a társas kapcsolatok előnyei és hátrányai a csoportok méretétől függően eltérő mintázatokat mutattak, ráadásul a hímek és nőstények esetében is különböző dinamikák figyelhetők meg.

A kisebb közösségekben élő barátságos nőstények ritkábban szenvedtek betegségektől, azonban kevesebb utódot hoztak világra. Ezzel szemben a nagyobb csoportok tagjai gyakrabban tapasztaltak egészségügyi problémákat, viszont ők magasabb születési arányt mutattak. Ugyanakkor a szoros társas kapcsolatokat ápoló hímeknél megfigyelhető, hogy hajlamosabbak voltak a megbetegedésre, de a verekedések során kisebb eséllyel szenvedtek sérüléseket.

Robin Morrison, a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban közzétett kutatás vezető szerzője és a Zürichi Egyetem kiemelkedő kutatója hangsúlyozza, hogy az erős és stabil társas kapcsolatok hímekre gyakorolt hatása, amely több megbetegedéshez vezet, míg a nőstények esetében ennek ellenkezője figyelhető meg, nem magyarázható csupán azzal, hogy a társas interakciók magukban hordozzák a betegség kockázatát.

A szakember szerint lehetséges, hogy a hímek azért fordítanak több energiát a szoros társas kapcsolatokra, mert meg kell védeniük a nőstényeket és az utódokat, az ebből fakadó stressz azonban gyengítheti az immunrendszerüket.

Morrison megjegyzése szerint az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy a csoporton belül milyen sokszínű karakterek találhatóak. "Léteznek olyan gorillák, akik kifejezetten békések, és alig-alig kerülnek konfliktusba, mégis jelentős tekintélyt képviselnek a közösségben" – osztotta meg gondolatait a The Guardianban.

Az egyik ilyen vizsgált Gorilla a Titus nevű példány volt. Ő egy ezüsthátú felnőtt hím gorilla, akinek apját és sok más csoporttagját orvvadászok ölték meg, és csupán négyéves volt, amikor az anyja meghalt. Titus már 15 éves korában csoportja domináns hímjévé vált, és szokatlan vezetői "stílussal" rendelkezett: kivételesen gyengéd és nyugodt volt. Ez a tulajdonsága vonzóvá tette őt a nőstények számára, és hozzájárult ahhoz, hogy 20 évig domináns hím volt a csoportjában.

Maggie, a csoport legdominánsabb nősténye, egy különleges gorilla volt. A kutatók megfigyelései alapján ő volt a leggyakoribb agresszió forrása, de emellett rendkívül szociális is, hiszen rendszeresen segített társainak a tisztálkodásban. E kettőssége tette őt igazán érdekessé a kutatók számára, hiszen a harcias természet és a baráti gesztusok egyaránt jellemezték.

A megfigyelések szerint Maggie gyakran viselkedett védelmezőként, és amikor a csoport domináns híme elpusztult, ő vette át a csoport vezetését addig, amíg egy szomszédos csoporttal nem egyesült az övé.

Morrison szerint ezek az eredmények az emberi kapcsolatokra is fényt tudnak deríteni: például arra, hogy miért kedvelik egyesek annyira a társasági életet, mások pedig miért húzódnak annyira vissza. A kutatás eredménye ugyanakkor azt mutatja: vannak, akik egyedül is nagyon jól boldogulnak.