Még a legközelebbi rokonait és hűséges követőit is hátrahagyva menekült el a bukott szír elnök Damaszkusz városából.

Bassár al-Aszad úgy szökött meg a damaszkuszi elnöki palotából múlt vasárnap hajnalban, hogy néhány közeli munkatársán, feleségén és három gyerekén kívül senki sem tudott arról, hogy menekülni készül. Környezetét abban a hitben ringatta, hogy az orosz segítség már úton van, ki kell tartani, és minden jóra fordul.

Eközben már úton volt a repülőgépe a tengerparti Latakia mellett található Hmeimim orosz légibázisra, ahonnan az átszállást követően egy orosz katonai repülőgép Moszkvába menekítette.

A Reuters brit hírügynökség egyhetes, alapos nyomozással, valamint névtelenséget kérő szíriai állami hivatalnokok és moszkvai források adataira támaszkodva, meglepően pontosan rekonstruálta a szír elnök utolsó óráinak eseményeit Damaszkuszban.

Az 59 éves szír elnök, aki már 24 éve irányítja az országot, szombat este egy sürgős tanácskozást hívott össze a damaszkuszi elnöki palotában, mindössze néhány órával azelőtt, hogy Moszkvába menekült volna. A találkozón, amelyen a hadügyminiszter és körülbelül harminc magas rangú katonai és biztonsági tiszt is jelen volt, az elnök azt állította, hogy a katonai segítség már úton van Oroszországból. Ezen túlmenően arra kérte a szír szárazföldi csapatokat, hogy tartsanak ki a lázadókkal szemben, mivel hamarosan kedvező fordulat várható a helyzetben. Az információt egy névtelenséget kérő katonai vezető osztotta meg a Reuters hírügynökséggel.

Aszad hivatalvezetője szombat este arról tájékoztatta a közönséget, hogy munkaidő után hazatér. Ám a valóságban a repülőtér irányába indult, ahol szűk családi körben, három gyermekével és feleségével töltötte az estét. A dezinformációs kampány részeként médiatanácsadóját, Buthaina Sábant is meghívta a lakásába, hogy ott készítse el számára a következő napra szánt beszédet. Amikor a nő az elnöki rezidenciához érkezett, azonban már senki nem volt ott.

Aszad egyszerűen elmenekült, otthagyva híveit a bajban. Szándékában sem volt, hogy a csapatai élére álljon. Fejvesztve távozott, sorsukra hagyva hűséges követőit - így jellemezte a kialakult helyzetet Nadim Huri, az Arab Reformkezdeményezés regionális kutatóközpont vezetője.

A Reuters megpróbálta Moszkvában felhívni Aszadot, de sikertelenül. A bukott szír elnök politikai menedékjogot kapott szövetségesétől, Vlagyimir Putyin orosz elnöktől. A tizennégy bennfentes megszólaltatásával kialakított kép arról tanúskodik, hogy

Miután ráébredt, hogy senki sem hajlandó a legkisebb erőfeszítést sem tenni érte, elhatározta, hogy egy ravasz, megtévesztésre épülő menekülési tervet dolgoz ki, amely a környezete manipulálására épül.

Az elnök annyira ügyelt arra, hogy szándékait titokban tartsa, hogy még öccse, Maher, az elit 4. páncélos hadosztály parancsnoka sem tudott a terveiről. Maher úgy döntött, hogy a saját felelősségére helikopterrel szökik Irakba, hogy aztán onnan Moszkvába folytassa útját.

Aszad anyai ágú unokatestvérei, Ehab és Ejad Makluf, Damaszkuszban ragadtak, és a lázadók fogságába estek. A testvérek megkísérelték, hogy autóval Libanonba szöktek, de útközben a felkelők elfogták őket. Ehabot sajnálatos módon lelőtték, míg Ejadot súlyosan megsebesítették. Fontos megjegyezni, hogy ezeket az információkat független források nem igazolták.

Ami Aszadot illeti, vasárnap hajnali órákban egy repülőgépen keresztül szökött el, méghozzá úgy, hogy...

A bukott elnök a Hmeimim orosz légitámaszpontra menekült, amely a Földközi-tenger partján elhelyezkedő Latakia közelében található. Ezt követően azonnal Moszkvába repült, ahol felesége, Aszma, valamint három gyermekük már türelmetlenül várták őt. A családot korábban sikeresen kimenekítette Damaszkuszból, így most együtt lehettek a nehéz idők után.

A lázadók által birtokba vett és felforgatott elnöki palota falai között készült fényképek azt mutatják, hogy Aszad olyan sürgősen távozott, hogy a konyhában még rotyogott az étel, és a családi fényképalbum is ott maradt a zűrzavarban.

Az előzmények igazán figyelemreméltóak. Aszad szinte az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy az orosz elnök újra megmenti az uralmát, ahogyan ezt már 2015-ben tette, amikor beavatkozott a polgárháborúba. Ugyanezt a támogatást várta, hű szövetségesének tartott Irántól is.

Aszad november 28-án Moszkvába látogatott, mindössze egy nappal azután, hogy a felkelők ostrom alá vetették Aleppót, Szíria legfontosabb észak-szíriai városát. Kéréseit azonban figyelmen kívül hagyták, mivel Moszkva nem küldött erősítéseket, hiszen minden katonai egységére és harckocsijára szüksége van az ukrajnai helyzet miatt. Hazatérve Aszad azt állította, hogy a tárgyalások sikeresek voltak. Dmitrij Peszkov, az orosz elnöki szóvivő szerdán megerősítette, hogy bár Moszkva a múltban jelentős támogatást nyújtott Damaszkusznak, jelenleg Ukrajna helyzete a legfontosabb prioritás számukra.

Ami Iránt illeti, december másodikán, négy nappal Aszad moszkvai látogatása után, Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter Damaszkuszba érkezett, ahol találkozott az elnökkel. Ekkorra már a felkelők kezére került Aleppo városa. Aszad soha nem kívánta iráni csapatok segítségét kérni, mivel attól félt, hogy ez Izrael támadását vonhatja maga után, veszélyeztetve ezzel országának biztonságát.

Miután Aszad hatalmának megőrzésére tett kétségbeesett kísérletei végleg kudarcot vallottak, nem maradt más lehetősége, mint a szégyenteljes megfutamodás. Ez a lépés egyben a családja 53 éves uralmának is a végét jelentette. A hírek szerint a megdöntött elnök először az Egyesült Arab Emírségekbe próbált menekülni, ám kérését elutasították. Az emírségek vezetése úgy ítélte meg, hogy egy háborús bűnös, aki állítólag mérges gázt is bevetett a lázadók ellen, nem lenne megfelelő vendég, és rossz fényt vetne a hírnevükre.

Moszkva nem hagyta cserben szövetségesét a nehéz időkben. Bár a katonai támogatás már nem állt rendelkezésre, a bukott elnök menedékjogot kapott az orosz fővárosban. A mentési műveletet Szergej Lavrov külügyminiszter irányította, aki a hétvégén Dohában egy nemzetközi fórumon vett részt. Lavrov Törökország és Katar közreműködését kérte, hogy a lázadók biztosítsanak egy biztonságos folyosót az Aszad család számára. A HTS (Hajrat Tahir as-Sam) vezetőivel léptek kapcsolatba, akik a szíriai lázadás élvonalában állnak, és akiket az Egyesült Államok és az ENSZ a terrorista szervezetek közé sorolt. Lavrov emellett megállapodásokat kötött a szomszédos országokkal, hogy garantálják: ne nyissanak tüzet az elnöki gépre, amikor az a légterükbe lép.

Aszad utolsó miniszterelnöke, Mohamed Dzsalali a Reuters hírügynökségnek megerősítette, hogy legutóbb múlt szombat este 22:30-kor folytatott telefonbeszélgetést a főnökével.

Kifejeztem az elnöknek, hogy a helyzet várakozásokon felül súlyos, Homszból tömegesen menekülnek az emberek Latakia irányába, az egész országban pánik uralkodik. Ő azonban csak azt hajtogatta, hogy holnapra kiderül, mi vár ránk. Két órával később azonban már a gépe is útnak indult az orosz légitámaszpont felé.

Dzsalali hajnalban ismételten megpróbálta felvenni a kapcsolatot az elnökkel, ám ekkorra Aszad telefonja már ki volt kapcsolva.

(Borítókép: Bassár al-Aszad etépett plakátja látható a Mezzeh légi bázis egyik épületének lépcsőházában 2024. december 12-én Damaszkuszban. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)