Maximális munkaidő, maximális kényelem – hogyan lett az irodai szék a kapitalizmus emblémája?

Bár a gördülő székek, amelyek a hatékony és kényelmes munkavégzést szolgálják, már a középkorban is megjelentek, az irodai székek aranykora csak az ipari forradalom idején vette kezdetét, és azóta is töretlenül tart.
Az irodai szék vagy íróasztali szék - és ezen a valószínűleg senki nem fog meglepődni - egy olyan széktípus, amelyet irodai íróasztal melletti használatra terveztek. Általában forgószék, a mobilitás érdekében kerekekkel és állítható magassággal. A modern irodai székek jellemzően egyetlen teherhordó lábon (gyakran gázliftnek nevezik, mármint hivatalosan, de ezt a szót aligha használják túl sokan a mindennapokban) állnak, amely a szék ülése alatt helyezkedik el. A padló közelében ez a láb több kisebb lábra oszlik szét, amelyek többnyire görgőkkel vannak ellátva. Az irodai székeket a 19. század közepe táján fejlesztették ki, mivel egyre több dolgozó töltötte a műszakját íróasztal mellett ülve.
A görgőkkel ellátott forgószék koncepciója egyébként megdöbbentően régi: először egy nürnbergi patrícius, bizonyos Martin Löffelholz von Kolberg tervezett hasonlót, amelynek illusztrációja aztán egy 1505-ben kiadott kódexben is megjelent. Persze a valódi irodai székekre még több száz évet kellett várni. Az ülőalkalmatosság egyik legkorábbi ismert innovátora - némileg meglepő módon - a nagy természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója, vagyis maga Charles Darwin volt, aki kerekeket szerelt a székére, hogy a dolgozószobájában minél gyorsabban tudjon eljutni az egyik munkaasztalától a másikig.
A 19. század közepén, a vasúti közlekedés megjelenésével, a kereskedelmi szektorban elkezdődött egy jelentős átalakulás. A hagyományos családi vállalkozások, melyek korábban a személyes kapcsolatokra és a minimális adminisztrációra építettek, már nem tudtak lépést tartani a növekvő igényekkel. A megrendelések, könyvelések és levelezések sokasodásával elkerülhetetlenné vált, hogy új, adminisztratív munkatársakat alkalmazzanak. Ahogy a vállalkozások szolgáltatási területeik bővítéséhez fogtak, úgy az irodai munka szerepe is egyre fontosabbá vált. E fejlődés természetes következményeként jelent meg az irodai szék, amely nem csupán a kényelem, hanem a hatékonyság szimbólumává is vált az új, modern munkahelyeken.
Thomas E. Warren amerikai feltaláló 1849-ben tervezte meg a Centripetal Spring Armchairt nevezetű modellt, amelyet a New York állambeli Troyban működő American Chair Company gyártott. 1851-ben a londoni Nagy Kiállításon mutatták be először. 1850 körül mérnökök egy csoportja az Egyesült Államokban csak azt kezdte vizsgálni, hogy a székek hogyan javíthatják a hatékony munkavégzést, illetve hogyan tudnak mégis kényelmesek és - már amennyire ez lehetséges - pihentetőek lenni az alkalmazottak számára; vagyis hogy biztosítsák a egyszerre a maximális kényelmet és a maximális munkaidőt. Szóval az évek-évtizedek alatt az irodai szék a jóléti kapitalizmus egyik legikonikusabb jelképéve, illetve megtestesítőjévé vált; galériánkban röviden be is mutatjuk, hogyan.