Természetesen! Itt van egy egyedi változat a "Kulka János: Egy roncs vagyok" szöveg ihletésével: --- Egy töredék vagyok, egy elhagyott álmokkal teli világban. Az idő vasfoga kikezdett, és a múlt emlékei között bolyongok, mint egy elfeledett könyv lapjai

Kulka János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Nemzet Színésze a Napunk című lapnak adott interjújában többek között sztrókjáról, édesapjához, a homoszexualitáshoz és a halálhoz fűződő viszonyáról beszélt.

Kulka János 2016-ban szenvedett el sztrókot, ami komoly hatással volt a beszédképességére. Ennek ellenére a művész szelleme töretlen, hiszen továbbra is aktívan részt vesz különböző előadásokon, zenél, és emellett megírta saját színdarabját is. Filmekben is láthatjuk, és nemrégiben egy önéletrajzi könyvet is megjelentetett - számolt be róla a Napunk.

A színész megosztotta, hogy afáziával küzd, ami egy neurológiai eredetű nyelvi zavar. Ez a probléma az agy beszédközpontjainak sérülése miatt alakul ki. Ennek következtében beszéde megfontoltabbá vált, azonban a mondanivalóját teljesen jól érti.

Majdnem az életünket adtuk érte. Annyira varázslatos volt! A kék ég alatt minden olyan könnyedén zajlott, mintha a felhők között lebegtem volna. De amikor végül felébredtem, a valóság kíméletlenül csapott le rám. Sikoltottam, ordítva próbáltam elűzni a rémálom maradványait.

Kulka János 2016-os sztrókja kapcsán megosztotta tapasztalatait és érzéseit. Elmondása szerint mindez előtt öt héttel egy hasiaorta-műtéten esett át, amelyről így beszélt:

Soha nem fogjuk tudni egyértelműen megállapítani, vajon ez valóban szövődmény volt-e. Több tényező együttes hatására volt szükség. Nem csupán arról van szó, hogy kérdéses, vajon indokolt volt-e az operációm. Az is kétséges, hogy öt nappal később vissza kellett volna állnom a színpadra.

Az interjú során kiderült, hogy nemrégiben újabb műtéten kellett átesnie, amely a térdét érintette, miután egy lépcsőfokról zuhant le. A baleset következtében szégyenkezik, és önmagát egy roncsnak nevezte, de ugyanakkor megjegyezte: "Bár szerencsétlen vagyok, jól érzem magam."

Életrajzi művében alaposan feltárja életének első tíz hónapját, amelyet egy csecsemőotthon falai között élt át. Ötnapos korában került ebbe a környezetbe, édesanyja egészségügyi gondjai miatt, és nővére is itt nevelkedett körülbelül fél évig. Ez a kezdeti időszak mély hatással volt rá: a korai kötődés hiánya szeretethiányt és megfeleléskényszert generált benne, amiért édesanyja később bűntudatot érzett.

A színész édesapja az Ipolyságról származott, a mai Szlovákia területéről. Ugyanakkor saját állítása szerint magyarként határozta meg önmagát, és szeretett ott élni; nagyapja pedig fuvarosként dolgozott. Emellett elmondta, hogy vezetékneve a szlovák golyó szóból ered.

Édesapja neves mellkassebész volt, akinek emlékére február elején avattak egy emléktáblát Budapesten, a Hold utcában, 100. születésnapja tiszteletére. A színész azonban úgy érezte, hogy apját zárkózott embernek ismerte meg, és nem volt alkalma igazán közel kerülni hozzá.