A Wizz Air kiderítette, miért tapsolnak az utasok a leszállás után.
A Wizz Air egy átfogó, több ezer főt érintő kutatást végzett, hogy feltérképezze, vajon a leszállás utáni taps valóban a személyzet munkájának elismerése, vagy csupán egy felesleges gesztus. Az eredmények azt mutatják, hogy a közép-kelet-európai járatokon a tapsoló utasok aránya megközelíti a felét, ami figyelemre méltó jelenség. A kutatás során kiderült, hogy az utasok repülési gyakoriságának növekedésével csökken a tapsolási hajlandóságuk. Érdekes különbség figyelhető meg a kontinens különböző részein is: míg a keleti államokban leginkább a biztonságos landolás öröme váltja ki a tapsot, addig a nyugati országokban a légijármű személyzetének erőfeszítéseit ismerik el ezzel a gesztussal.
Szinte mindenki, aki már átélt egy repülést, valószínűleg kíváncsi volt arra, hogy miért tapsolnak sokan a landolás után (vagy éppen miért nem). Ezzel kapcsolatban számos elmélet kering a köztudatban. Míg egyesek ezt a gesztust a személyzet munkájának elismeréseként értelmezik, mások feleslegesnek tartják ezt a reakciót. A Wizz Air nemrégiben egy átfogó nemzetközi kutatást végzett, amelyben 4500 utast és 150 légiutaskísérőt vontak be, és amely a légitársaság teljes hálózatát érintette. Az eredmények rávilágítottak a tapsoló és nem tapsoló utasok közötti kulturális különbségekre, valamint a különböző motivációkra, amelyek ezt a szokást befolyásolják - áll a légitársaság közleményében.
A válaszok elemzése alapján megállapítható, hogy a tapsolás szokása leginkább a közép-kelet-európai térségből induló nyaralójáratokra jellemző. A magyar, bolgár és román piacokon a tapsolók aránya körülbelül 45-48 százalék között mozog, míg a brit, svájci és szerb utasok körében ez az arány alig haladja meg a 30 százalékot. Ennek magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a kontinens keleti részéről érkező utasok között többen vannak, akik ritkán, vagy először repülnek. A kutatások szerint közöttük a tapsolás sokkal gyakoribb jelenség. Azok, akik évente legfeljebb egyszer repülnek, 70 százalékban tapsolnak, míg az évente többször utazók körében ez az arány már 59 százalékra csökken. A tapasztaltabb utasok, akik több mint tíz alkalommal repülnek egy évben, csupán 40 százaléka tapsol a landolást követően. Ők általában azért tapsolnak, mert megkönnyebbültek, hogy biztonságosan megérkeztek, és szeretnék kifejezni elégedettségüket, elismerésüket a személyzet munkája iránt.
A tapsolás okai régiónként eltérőek, ami érdekes mintázatokat mutat. Kelet-Közép-Európában az utasok 38%-a a biztonságos landolás örömét fejezi ki a tapsával, míg Nyugat-Európában ez a szám csupán 31%. A nyugat-európai utasok körében sokan inkább a személyzet teljesítményét szeretnék elismerni, hiszen 28%-uk emiatt tapsol, míg Kelet-Közép-Európában ez az arány 23%. A taps másik gyakori indoka a konformizmus: sokan csak azért csatlakoznak a tapsolókhoz, mert látják, hogy mások is ezt teszik – ez a jelenség minden ötödik válaszadónál megfigyelhető, függetlenül attól, hogy melyik országból származik.
Az adatok alapos elemzése során megfigyelhető, hogy a válaszadók kicsivel több mint fele, körülbelül 55 százalék, tapsolással fejezi ki háláját a pilóta és a személyzet munkájáért. Különösen a legfiatalabb korosztály, a 18-24 évesek tűnik aktívnak ezen a téren: körükben a válaszadók 64 százaléka szokott tapsolni a landolás után. Ezt követik a 45-64 évesek 57 százalékkal, illetve a 35-44 évesek 54 százalékkal. Így tehát nem állítható határozottan, hogy a tapsolási szokások szorosan összefüggnének az életkorral.
A légiutas-kísérők körében végzett kutatás megerősítette ezt a megfigyelést: ők is úgy vélik, hogy a tapsolás mögött leginkább a konformitás húzódik meg. Tapasztalataik szerint különösen rendkívüli események után gyakrabban tapsolnak az utasok. Ugyanakkor figyelmeztettek arra is, hogy a jelenség - valószínűleg a repülés mint utazási forma egyre szélesebb körű elterjedése miatt - csökkenő tendenciát mutat: majdnem kétharmaduk azt nyilatkozta, hogy a tetszésnyilvánítás e formája egyre ritkább az utasok körében. A legtöbben úgy érzik, hogy bár többen tapsolnak, az utasoknak kevesebb mint fele hajlandó ezt megtenni. Ezen kívül a fedélzeten dolgozók megfigyelései szerint a tapsolás leginkább a román, albán és olasz nemzetiségű utasok körében népszerű.
A Mélylevegő Projekt pszichológusai a jelenséget elemezve arról beszélnek: "A landolás utáni taps sokak számára egy közös megkönnyebbülés szimbóluma, amely egyszerre tükrözi a hála érzését és a kontroll visszanyerését egy olyan helyzet után, amikor más irányította a dolgokat. Pszichénk különösen kedveli az apró rituálékat, hiszen ezek gyakran biztonságérzetet nyújtanak, valamint közösségi élményt teremtenek – és néha egy egyszerű taps pontosan ilyen kis mikroünneppé válik."
