Dunlop a saját kertjének védelme érdekében találta ki a gumiabroncsot, így teremtve meg egy innovatív megoldást a közlekedés biztonságához.
James Watt, a gőzgép forradalmi megalkotója, büszkén elutasította a bárói címet.
A technikatörténet gazdag világában egy különös anekdota elevenedik meg: 1887 őszén, egy derűs nap reggelén, Dunlop, aki állatorvosként tevékenykedett, büszkén figyelte belfasti háza kertjében tricikliző fiát. Az apróság, akit apja a felfrissülés és egészség megőrzésének érdekében bátorított a mozgásra, örömmel pedálozott, miközben az apai szív tele volt szeretettel és büszkeséggel.
Az viszont rendkívüli módon elszomorította, hogy a nehéz vaskerekek tönkreteszik a gondosan ápolt gyepet. Ekkor szeme a kerti locsolócsőre esett, és hirtelen megfogalmazódott benne a nagyszerű ötlet: vízzel töltött gumicsöveket kellene erősíteni a kerekekre.
A megvalósítás során azonban komoly akadályokba ütköztek, és végül kiderült, hogy a merev víz nem felel meg a célnak. Ekkor Dunlop háziorvosa hívta fel a figyelmét a levegővel felfújt kórházi matracokra. Ezt követően megpróbálta az üres locsolócsövet az abroncsra illeszteni, de sajnos most sem járt sikerrel.
A századfordulóról készült felvétel a feltaláló lenyűgöző alakját örökíti meg, aki a kor tudományos és technológiai újításainak élvonalában állt. Az idő szelleme és a kreativitás találkozása érződik a képen, amely a történelem egy izgalmas pillanatát rögzíti. Az arca tele van eltökéltséggel és kíváncsisággal, miközben a háttérben a korabeli környezet felsejlik, tükrözve azt a dinamizmust, amely a fejlődést és a felfedezéseket jellemezte.
A kísérletező kedvű állatorvos végül szövetborítású gumiszalagot erősített egy fakorongra, amit egy cumisüveg szelepén át pumpával felfújt, és ezt szerelte fel fia kerékpárjára.
A próbaútját 1888. február 28-án, az éjszaka leple alatt végezte el, hogy elkerülje a közönség gúnyolódását. Mivel a mozgó szerkezet megfelelt az elvárásainak, benyújtotta a szabadalmi kérelmét, amelyet 1888. október 31-én sikeresen megkapott.
Néhány idő elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a légtömlős gumiabroncsot már 1845-ben egy Robert William Thomson nevű építészmérnök szabadalmaztatta. Azonban ez a találmány, bár forradalminak számított, a korabeli magas költségek és a nehézkes használat miatt nem nyert teret, és hamarosan a feledés homályába merült.
Dunlop szabadalmát végül érvénytelenítették, így innentől kezdve bárki elkezdhette gyártani a levegővel töltött gumiabroncsokat, anélkül, hogy ebből a találmányból egy árva fillér bevétele származott volna.
Dunlop számára a találmánya valóban jónak bizonyult, különösen miután 1889-ben Willie Hume, a kerékpáros úttörő, elsőként választotta a Dunlop-féle abroncsot a biciklijéhez. Hume azonnal sikereket aratott a versenyeken, ami még inkább felkeltette az érdeklődést a Dunlop által kifejlesztett technológia iránt.
1890-ben megnyitotta első abroncsgyárát Dublinban, három évvel később pedig első gyárát a kontinensen, a németországi Hanauban. 1896-ban már négymillió biciklista járta az utakat, az üzlet egyre jobban beindult.
A vásárlók kezdetben szinte kizárólag kerékpárosokból álltak, de 1906-tól a vállalat már autóabroncsok gyártásába is belefogott. 1898-ra a dublini központ szűknek bizonyult, így a gyártás először Coventrybe, majd 1902-ben egy négyszáz holdas birminghami telephelyre költözött, amely később Fort Dunlop néven vált világszerte ismertté.
1910-ben a vállalat gumiültetvényt hozott létre Malajziában, hogy így biztosítsa a folyamatos nyersgumiellátást. "Nem állítom, hogy én találtam fel a levegővel felfújt gumiabroncsot, de én voltam az, aki sikerre vitte" - mondta büszkén John Boyd Dunlop, aki 1921. október 23-án bekövetkezett halálakor virágzó vállalatot hagyott utódaira.
A Dunlop ma is a világ egyik vezető gumiabroncsgyártója, amely kiemelkedő újításaival meghatározó szerepet játszott az iparág történetében. Dunlop-gumikkal először 1902-ben győztek autóversenyen, az 1902-es embert és járművet is próbára tevő Párizs-Bécs viadalon.
A sikersorozat azóta is töretlen, hiszen például Jackie Stewart, a Forma-1 ikonikus világbajnoka is Dunlop gumijain száguldott a versenypályákon. 1984-ben pedig jelentős átalakulás történt, amikor a Dunlop európai és amerikai leányvállalatait a japán Sumitomo-csoport irányítása alá vonták, ezzel új korszakot nyitva a márka történetében.
1999-ben a Sumitomo és az amerikai Goodyear egy átfogó globális partnerséget alakított ki, melynek keretében a Dunlop Európában a vegyes vállalat tagjaként működik. A napjainkban forgalomban lévő gumik már csak a külső megjelenésükben idézik fel a feltaláló eredeti alkotásait; a hagyományos gumi és szövet mellett manapság fémet és műanyagot is felhasználnak az új technológiák és anyagok révén.
