Karafiáth Orsolya: Akinek a szavai csupán paravánok az elszabaduló indulatok mögött A szavak néha csak üres héjak, amelyek elrejtik a mélyben lüktető érzelmeket. Azok, akik ilyen módon kommunikálnak, gyakran próbálják palástolni a belső viharokat, miközb
Az én hetem című sorozatunkban négy tehetséges írót kérdeztünk meg arról, hogyan élték meg az elmúlt hetet, öt kulcsszó segítségével. Karafiáth Orsolya most a következő szavakra építette írását: politikátlan, csapatépítő, elégtelen, színjáték és láncfűrész. Ismerd meg, hogyan formálódott a gondolatai e szavak körül, és merülj el a hét eseményeinek izgalmas világában!
Nem jutok szóhoz, mert nem jutok túl a szavakon. Lehet, hogy nem vagyok normális, de teljesen rákattantam a miniszterelnöki Facebook-oldalra, nem bírok lejönni, többször is megnézek egy-egy megnyilatkozást, vizsgálom minden oldalról a titkot. Úgy nézem, mint valami tiltott, korhatáros tartalmat, amit roppant kínos, egyenesen vállalhatatlan bevallani is. De nem szórakozásból teszem, durva lenne szórakozásnak nevezni, amit átélek. Úgy érzem, ha megérteném azt, ami miatt ez a fajta tébolyda mégis csatasorba tudja még mindig állítani a híveket, akkor meglenne az ellenszer.
Aztán összerándulok: úgy tűnik, van, akik megértették, és ugyanabból főznek. És azt is tudom, lassan nem is lehet nyilvánosan artikulálnom a félelmeimet, aggályaimat, mert úgy több fronton árulóvá válok. Nemcsak Orbán vetette le a láncait, tapasztalom. Sosem bíztam a tömegben, ami most a legnagyobb érvnek tűnik, mert a tömegnek tudjuk mi kell, és mit tép szét, ha elé vetik. Megvannak a csapatépítő eszközök, ezek kipróbáltak, mindig működnek, ismerősek a dinamikák. De ettől függetlenül az, hogy az orrunk előtt vet el minden normalitást, emberséget és erkölcsi gátat valaki, akire egyelőre az ország bízva van, már túlmegy holmi értelmiségi szalonreszketésen.
