Jeanne Calment lenyűgöző élete: 100 éves korában még aktívan biciklizett, 114 évesen filmes szereplővé vált, és 122 éves korában távozott az élők sorából.
A francia Jeanne Louise Calment volt az, aki megdöntötte a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. Érdekes módon 85 éves korában kezdett el vívni, és 117 évesen végleg letette a cigarettát. Amikor pedig a 120. születésnapján arról faggatták, mit tartogat számára a jövő, egy szellemes válasszal reagált: "egy nagyon rövidtávú jövőre számítok".
Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy "az én koromban ezt már nem kéne", gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le - igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.
Madame Calment egy lenyűgöző időszakban látta meg a napvilágot Franciaországban, hiszen 14 éves korában avatták fel az ikonikus Eiffel-tornyot. Ekkoriban találkozott Vincent van Goghhál is, aki a nagybátyja boltjában vásárolt festéket. Calment emlékei szerint a híres festő "koszosnak, rosszul öltözöttnek és ellenszenvesnek" tűnt számára.
A munkahelyi stressz messze elkerülte őt, hiszen 21 éves korában feleségül ment dúsgazdag másod-unokatestvéréhez, Fernand Calment-hoz, aki sikeres üzlettulajdonos volt. Életével szinte csak a pihenésnek és a szórakozásnak élt, sosem dolgozott egyetlen percet sem. Szabadidejét teniszezéssel, kerékpározással, úszással, görkorcsolyázással, zongorázással és operalátogatásokkal töltötte. Filozófiája egyszerű volt: amihez nem tud hozzátenni, azon ne stresszeljen. Szempillaspirált sosem használt, mivel gyakran annyira nevetett, hogy a könnyei folytak. Híres volt életvidámságáról és hatalmas étvágyáról, különösen az édességek iránt, amelyeket sosem tudott megállni.
Jeanne éleslátása végigkísérte életét, ám sorsa tragikus árnyékot vetett a boldogságára: hosszú évtizedeinek során mind a lánya, mind az unokája távozott az élők sorából. Mindez különösen fájdalmasan hatott, hiszen közvetlen családtagjai között sokan megélték a szép kort: idősebb bátyja, François 97 éves koráig élt, édesapja 93 évet, míg édesanyja 86 évet tudhatott magáénak. Jeanne számára a hosszú élet nem csupán áldás volt, hanem egyben fájdalmas emlékek sorát is magával hozta.
Jeanne olyan felejthetetlen mondásokat hagyott az utókorra, mint például: "A fiatalság nem csupán a külsőről szól, hanem egy lelki állapot. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az utolsó 70 évben nem voltam éppen a legjobb formámban." Vagy éppen azt mondta: "Úgy tűnik, Istenünk kissé megfeledkezett rólam." Egy interjú végén, amikor az újságíró megjegyezte: "Asszonyom, remélem, jövőre újra találkozunk," Jeanne mosolyogva válaszolt: "Miért is ne? Nem vagy te olyan öreg, hogy ne lennél itt még mindig!"
