Az ÚjDudvák és galagonya világa egy varázslatos tájat idéz elő, ahol a természet csodái és a titokzatos növények egyedülálló harmóniában élnek egymással. Az ÚjDudvák fűszálai között megbújó galagonya bokrok édes illatukkal és lenyűgöző virágaikkal hívják
Ez az ősz igencsak drága lesz a kertem számára (de nem csak abból a szempontból, ez már egy másik sztori), mivel elhatároztam, hogy beszerezem az összes tervezett, nagyobb méretű növényt. Szeretném, ha megnőnének, hiszen még látni akarom őket, ahogyan felnőnek és virágba borulnak.
Ha az ember kertészkedik, óhatatlanul gondolnia kell az évekkel, mert a kert nem olyan, mint a kaja vagy a süti, amit beteszek főni/sülni és pár óra alatt készen is van, láthatom a végeredményt.
A kert kialakítása hosszú időt igényel, és számos arccal rendelkezik, amíg a növények teljes pompájukban megmutatkoznak. Nem minden növény igényel ugyanannyi időt, ezért választottam annyi évelő virágot a kezdetekor, hiszen ők hamarabb hozzák el a színt és az életet. Miközben a „csontváz”, azaz a fák és bokrok fokozatosan növekednek, a kert mégsem tűnik üresnek; minden egyes nap új részletekkel gazdagodik, és a várakozás izgalma csak még szebbé teszi a folyamatot.
Azon töprengtem, milyen fák illenének legjobban az új területhez. Végül arra a döntésre jutottam, hogy nem díszfákat választok, hanem inkább gyümölcsfákat szeretnék ültetni.
A nashi körte ügyét már szinte véglegesen elhatároztam, de a málnafával (Cudrania tricuspidata) még kicsit vacillálok. Az egyetlen problémám az, hogy ezeket a fák nem önporzók, így párban kell őket ültetni, és ez némi fejtörést okoz számomra. Ráadásul a málnafák viszonylag aprók, mindössze 20-40 centiméteresek, és mostanában rengeteg ilyen kis növény gyűlt össze a kertemben. Ez pedig nemcsak a helyhiány miatt aggaszt, hanem az öntözés szempontjából is komoly kihívás elé állít.
Elhatároztam, hogy türelemmel várom, míg végre megérkeznek a kis növények a kertészetbe. Amikor elmegyek körülnézni – és persze a körtékért – akkor meglátom, mi mást érdemes még beszereznem.
A diófa, különösen a juglon nevű anyaga révén, nemcsak a körték (Pyrus) növekedését befolyásolja, hanem állítólag a szilvák (Prunus) és a kései meggyek, sőt még az őszibarack fejlődését is érinti. Érdekes, hogy ezen gyümölcsfák érzékenyek lehetnek a diófa környezeti hatásaira, ami különös figyelmet érdemel a kertészek részéről.
Most már nem vágyom őszibarackra, mert van egy hatalmas fámban fehér őszibarack is, ami szépen fejlődik. Viszont meggyfám sajnos nincs. Hát majd kiderül, mi sül ki ebből.
Pénteken hoztam pár növényt az új játszóteremre a kertészetből, pontosabban oda csak kettőt, a kecskerágót és a terülő borókát.
Az új területre a fák mellett nem tervezek más beszerzést (bár biztosan fogok), inkább a meglévő növényeimet fogom szaporítani, mivel már bizonyították, hogy jól bírják a száraz időszakokat.
Az új törpe Asteremet egy olyan helyre ültettem, ahol legutóbb egy kicsit turkáltam, miközben a virághagymákat helyeztem el. Akkor végül nem került oda egyetlen hagyma sem, de most, úgy érzem, a törpe Aster tökéletesen beleillik ebbe a kis zugba.
Mellette a léggömbvirág szárát már megcsonkítottam, mögötte pedig egy mélyvörös sásliliom várakozik. Amikor az Aster virágba borul, ezek a növények már letudták feladatukat, de a hely mégsem marad üresen.
Rengeteg üres terület található a kertemben, és egyre inkább úgy érzem, hogy ideje lenne ezeket is beültetni.
Itt, ezen a szakaszon, a magas Aster mellett, felfedeztem egy galagonyát is, ami igazán lassan növekszik. Jelenleg körülbelül 30 centiméteres, és elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e megtartanom. A minap autóztam egy kicsit, és rábukkantam egy gyönyörű galagonyás ligetre, ahol a fák tele voltak gyümölcsökkel. Ekkor döntöttem el, hogy a galagonya marad! Persze, nem tudom, mikor éri el a megfelelő méretet, idén körülbelül 10 centit nőtt, de az igazság az, hogy ezen a furcsa nyáron nem kapott öntözést.
A kertészetbe lépve ez a tábla fogadott, imádom! :) Legközelebb viszek a zsebemben egy kis száraz macskakaját. :)
Rögtön elültettem a terülő borókát (Juniperus media 'Pfitzeriana Compacta'), és hogy megakadályozzam a fű burjánzását a közvetlen közelében, körbeöleltem egy talajra helyezett papírdobozzal.
Kiástam a Sárgatarka japán kecskerágó (Euonymus japonicus Aerovariegatus) helyét is (már van egy ilyenem a kertben), de nem ültettem be, arra gondolván, hogy nagyon kicsi és amikor lehullanak a diólevelek, akkor nem fogom tudni őket összeszedni tőle.
Eltakartam a helyét egy dobozzal, és a trágyát is belekevertem a földbe... Aztán, mikor visszatértem, eszembe jutott, hogy jövőre még mindig kicsi lesz, és akkor is hullani fognak a levelek.
Illetve tavaly is hullottak, akkor még ott volt a (fél) nagy diófa is, arról is lehullott a levél és most nyoma sincs a talajon dióleveleknek. Szóval ők diófa közelében fognak élni, vagy megszoknak, vagy kipusztulnak. A juglon úgyis a gyökereknél van főleg. Nem csinálok magamnak további plusz melót azzal is, hogy még a leveleket is összeszedem. Így aztán végül a kecskerágót is kiültettem.
Ha minden más lehetőség kimerült, beruházok egy lombfúvóra... Most már végre értem, miért van szükség erre az eszközre, és milyen hasznos tud lenni. Korábban nem igazán értettem, hogy minek is találták ki. :)))
Izgatottan várom, hogy mit hagy hátra a diófa alatt az idő, és milyen titkokat rejteget majd a föld.
