Hegyi betegség: Az egészséges emberek számára is rejtett kockázatokat hordoz - Házipatika A hegyek varázsa sokakat vonz, de a magaslati környezet nem csupán lenyűgöző tájakat kínál; komoly kihívásokkal is szembesíthet minket. A hegyi betegség, amely a ma

Különösen a szív- és tüdőbetegekre veszélyes a hegyi betegség, de bárkit érinthet a probléma.

A hegyi betegség kialakulásának hátterében az áll, hogy a magaslatokba emelkedve a levegő oxigén- és szén-dioxid-szintje csökken. Ez az oxigénhiány különösen a szív- vagy tüdőproblémákkal küzdők számára jelent komoly kihívást, ezért nekik elengedhetetlen, hogy orvosi tanácsot kérjenek, mielőtt nekiindulnának a hegyeknek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy 2500 méter felett még az egészségesek is tapasztalhatják a hegyi betegség tüneteit, így mindenkinek érdemes óvatosan megközelítenie a magaslatokat.

Az NHS szerint a tünetek általában 6-10 órával később jelentkeznek, miután átléptük a 2500 méteres magasságot.

Leggyakrabban az alábbi panaszokat tapaszthatjuk:

Súlyosabb esetben olyan életveszélyes problémákhoz vezethet, mint a tüdő- vagy az agyi ödéma. Tüdőödémára akkor kell gyanakodna, hogy szapora pulzus, kapkodó, felületes légzés, véres-habos köpet, nyugalmi légszomj, fekvő helyzetben fokozódó fulladás, verítékezés, köhögés jelentkezik.

Agyi ödémára hányinger, hányás, szemfenéki bevérzés, fájdalomcsillapítókra sem szűnő fejfájás, ataxia, epilepsziás roham, Cheyne-Stokes légzés, fokozatosan kialakuló öntudat-, eszméletvesztés, amely végül kómába megy át.

Ezek a körülmények akár 24 órán belül is végzetes kimenetelűek lehetnek, ezért rendkívül fontos, hogy a betegeket a lehető leghamarabb szakszerű ellátásban részesítsük, amint észleljük a fenti tüneteket!

A hegyi betegség jellemzően magától visszahúzódik, amennyiben az első enyhe tünetek, mint például a fejfájás, megjelenése után néhány napig pihenést biztosítunk magunknak az adott magasságban, ahelyett, hogy tovább emelkednénk. Ha azonban egy nap leforgása alatt nem tapasztalunk javulást a panaszainkban, érdemes lejjebb ereszkedni 300-1000 méterrel.

A problémát általában megelőzhetjük azzal, ha nem sietünk. 2500 méternél érdemes legalább egy napot pihenni, hogy megszokja a szervezetünk a kevesebb oxigént. Utána maximum 300-500 métert haladjunk tovább felfelé egy nap alatt, és minden harmadik nap pihenjünk. Ha tehetjük, napközben másszunk feljebb, és aludni térjünk vissza egy alacsonyabb helyre. Így a magassági betegség kevésbé lesz súlyos, és könnyebb lesz az akklimatizálódás - javasolja a Cleveland Clinic.