Haumann Petra véleménye szerint előnyösebb, ha a szerepálmok csupán álmok maradnak.

Haumann Petra számára a színészet nem csupán munka, hanem egy életre szóló szenvedély. Ez a terület egyesíti benne az álom megvalósítását, a hivatás iránti elkötelezettséget és a szórakozás örömét egyaránt. Minden egyes szerepben valóban otthon érzi magát, hiszen a színpadon való jelenlét számára az élet egyik legszebb ajándéka.

Haumann Petra olyan, mint egy tökéletesre megírt szerep: sokszínű, meglepetésekkel teli és őszintén emberi. Egyszerre vidám és elgondolkodtató élmény volt vele beszélgetni; bátran mesélt életének kihívásairól, az anyaságról, és arról, hogyan lehet mindebben önazonosnak maradni. Van benne valami megnyugtató, hiszen egy olyan művésznőről van szó, aki nem fél kimondani, bármit is gondol. Exkluzív interjú.

Édesapád, Haumann Péter, a magyar színházi élet ikonikus alakja, mély hatással volt rám. Gyermekkoromban gyakran láttam őt a színpadon, ahogy életre kelti a karaktereket, és ez a varázslat azonnal megragadott. Az ő szenvedélye és elkötelezettsége a színház iránt inspiráló példaként szolgált számomra. Ahogy felnőttem, egyre inkább tudatosult bennem, hogy a színészet nem csupán egy foglalkozás, hanem egy életforma, amely lehetőséget ad az érzelmek kifejezésére és másokkal való kapcsolatépítésre. Az ő munkássága és a színház iránti szeretete arra ösztönzött, hogy én is e művészeti ágon keressem a helyemet. Így hát, amikor eljött az idő, hogy döntést hozzak a jövőmről, a színészi pálya választása természetes lépésnek tűnt. Az ő öröksége és a színház iránti elkötelezettsége adta meg azt a bátorságot, hogy én is merjek álmodni és harcolni a saját művészi utamért.

Ez sosem fog kiderülni, hiszen ebben nőttem fel, nem volt összehasonlítási alapom. Hárman vagyunk testvérek, és míg az öcsémmel mindketten természetesnek vettük, hogy a színészet felé fordulunk, a bátyám sosem gondolkodott ezen a pályán. Szóval ez talán örök rejtély marad. Számomra, és Máté számára is egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy ezt szeretnénk csinálni.

Valóban, ugyanaz a szülőpár, ugyanazok a körülmények - mégis elképesztő, hogy milyen különböző utakon haladunk.

Az évek alatt számos karaktert keltettem életre, mindegyik egyedi történettel és személyiséggel. Viszont van egy szerep, amely különösen különleges helyet foglal el a szívemben. Ez a karakter nem csupán egy szerep volt számomra, hanem egy igazi kihívás, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyebben megértsem az emberi érzelmeket és tapasztalatokat. Az ő története és fejlődése valósággal magával ragadott, és minden egyes előadás során újra és újra felfedeztem a lényegét. Kiemelkedő élmény volt, amely örökre velem marad.

Természetesen, íme a szöveg egyedi változata: Igen, a "Karinthyráda" című önálló estem még mindig nagy népszerűségnek örvend országszerte. Az előadás Karinthy Frigyes írásain alapul, és a legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy hogyan tudok egy ilyen markáns férfi író hangján női perspektívából megszólalni. Gyulai Eszter dramaturg barátnőmmel közösen fedeztük fel Harmos Ilona - Kosztolányi Dezsőné - könyvét, amely Karinthy életéről és munkásságáról szól, és ez inspirálóan hatott ránk.

Egyedi stílusban megfogalmazva: Az este különleges atmoszféráját a két kiváló író, Karinthy és Kosztolányi barátsága adja, amelyen keresztül Frici és Didus kalandjait női perspektívából ismerhetjük meg. A részletek gazdagsága lehetővé teszi, hogy a történetek mélyebb rétegeit is felfedezzük, elmerülve a személyes élmények tengerében.

A Blokád című film forgatása igazán felejthetetlen élmény volt számomra. Minden egyes nap tele volt izgalommal és kihívásokkal, hiszen a történet mélyen gyökerezik a történelemben, és a karakterem megformálása különleges felelősséggel járt. A forgatás során nemcsak a színészi tudásomat kellett kamatoztatnom, hanem a csapatmunka erejét is megtapasztaltam. A stáb minden tagja elkötelezetten dolgozott, hogy a legjobbat hozzuk ki a közös munkából. A helyszínek atmoszférája és a történet súlya olyan érzelmi mélységet adott a szerepemnek, amit soha nem fogok elfelejteni. Ez a szerep nemcsak színészi kihívás volt, hanem lehetőség arra is, hogy mélyebben megismerjem a történelmet és annak hatását az emberek életére. Az általam megformált karakter révén betekintést nyertem egy olyan világba, ahol a remény és a küzdelem keveredik, és ez a tapasztalat örökre velem marad.

Ez egy viszonylag kisebb szerep volt számomra, de mégis hatalmas örömöt okozott. A film témája rendkívül izgalmas és sokoldalú volt, ilyen módon még sosem közelítették meg. Számos kiváló kollégám szerepelt a produkcióban, a magyar színházi élet legjobbjai között. Bár nem együtt forgattunk, Máté, az öcsém is alakított egy karaktert a filmben. Nagyon élveztük a korhűség megteremtését, a történet mélységét és a stáb professzionális munkáját.

A hangod valóban sok filmben és sorozatban hallható, és ez egy különleges élmény. Szinkronizálás során számomra a legizgalmasabb aspektus az, hogy életet lehelhetek a karakterekbe, és hozzáadhatom a saját értelmezésemet a szerepekhez. Minden egyes karakternek megvan a maga története és érzelmi világa, amit a hangommal tudok kifejezni. Ugyanakkor a munka során számos kihívással is szembesülök. Az egyik legnagyobb nehézség, hogy a szöveget úgy kell elmondanom, hogy az tökéletesen illeszkedjen a képi anyaghoz, miközben megőrizzük a karakterek eredeti esszenciáját. Emellett a dialógusok pontos időzítése és a különböző érzelmi állapotok megjelenítése is komoly kihívást jelent. Mindezek ellenére a szinkronizálás lehetőséget ad arra, hogy kreatívan kifejezzem magam, és egyedi módon hozzájáruljak a történetekhez, amelyekhez a közönség kapcsolódik.

A legnagyobb kihívás számomra a nyelviség: mivel beszélek angolul és németül, az ezekhez közeli nyelveket könnyebben követem. Az ázsiai nyelvek viszont már komolyabb koncentrációt igényelnek. A szinkronizálást 13-14 éves korom óta csinálom, a kedvencem a rajzfilmhősök megszólaltatása. Az egész egy nagyon összetett feladat: egyszerre kell figyelni a szöveget, a színészt, a timecode-ot, a képet és a hangot.

Két gyermek édesanyjaként a színházi élet és az anyaság összehangolása igazi kihívás, de egyben izgalmas kaland is. Az időbeosztás tervezése kulcsfontosságú; próbálom úgy alakítani a napjaimat, hogy mindkét világban helytállhassak. A gyerekekkel töltött időt mindig igyekszem minőségi pillanatokkal megtölteni, hiszen az anyai szerep számomra rendkívül fontos. A színházban eltöltött idő pedig nemcsak munkát jelent, hanem egyfajta feltöltődést is, amelyből a gyerekeknek is jótékonyan hasznot húznak. Az előadások próbái során igyekszem maximálisan jelen lenni, de amikor hazamegyek, tudatosan az anyai szerepemre koncentrálok. A legjobb, ha egyensúlyt találok a két világ között: a kreativitás és a játékosság, amit a színház ad, segít abban, hogy a gyerekekkel is szórakoztató élményeket teremtsek. Ráadásul a gyerekeim is inspirálnak – a nézők szemszögéből látva a világot, új ötletek, történetek születnek bennem. Így a két szerep nemcsak hogy kiegészíti egymást, hanem gazdagítja az életemet!

A mai napig sokkal könnyebb, hiszen a gyerekeim már nagyobbak. Emlékszem, amikor kicsik voltak, mennyire nehéz volt a helyzet - főleg azért, mert több mint egy évtizede egyedül nevelem őket. Bella éppen két éves volt, amikor az apjával elváltunk, és azóta is egyedülálló anyaként élem a mindennapjaimat. Szerencsére sok támogatást kaptam a szüleimtől, és volt egy csodás bébiszitterünk is, aki rengeteget segített. A testvéreim is mindig ott álltak mellettem, amikor szükségem volt rájuk.

Igen, mindkettőjükre igaz ez. Nem vagyok biztos benne, hogy hagyományról vagy inkább örökségről van szó nálunk, de úgy tűnik, belülről fakadóan érzik ezt. Két rendkívül eltérő, mégis markáns karakterről beszélünk - kíváncsian várom, hogy mit fognak kihozni magukból a jövőben.

A nőiesség számomra egy sokszínű és gazdag fogalom, amely a belső erő, a kreativitás és az empátia harmonikus egyensúlyát jelenti. A nőként való kiteljesedés mindennapjaim során sokféle formát ölthet: lehet ez a gondoskodás a családomról, a szenvedélyes munka, amivel a saját álmaimat valósítom meg, vagy éppen az önkifejezés művészi formái, mint a zene vagy a festészet. A mindennapokban a nőiesség számomra a rugalmasságot is magában foglalja; képes vagyok alkalmazkodni a helyzetekhez, miközben megőrizzem saját identitásomat. A nőiesség erőssége abban rejlik, hogy a gyengédség és a határozottság kéz a kézben járhatnak, és hogy a női szolidaritásban mindig találok támogatást és inspirációt. Minden egyes pillanatban, amikor önmagamat adom, és bátran kifejezem a gondolataimat és érzéseimet, úgy érzem, hogy a nőiességem teljes mértékben megnyilvánul. A nőiség nem csupán külső megjelenés, hanem egy belső utazás is, amely során felfedezem saját határaimat és lehetőségeimet.

Az Anyád kínja című előadást már közel tíz éve játsszátok az Orfeumban Horváth Lilivel, Kisfalvi Krisztával és Oszter Alexandrával közösen. Miért különleges számodra ez a darab?

Azért, mert igazat mond. Az elsők között voltunk, akik nyíltan, őszintén szembementünk azzal a megszokott - és sokszor hazug - narratívával, hogy az anyaság csak rózsaszín, könnyű és nem illik panaszkodni.

A nyílt beszéd fontossága abban rejlik, hogy lehetőséget teremt a megértésre és az empátiára. Amikor őszintén osztjuk meg tapasztalatainkat, érzéseinket, azzal nemcsak a saját nézőpontunkat világítjuk meg, hanem mások számára is teret adunk a párbeszédre. Ez segíthet lebontani a tabukat, csökkenteni a prejudikációt és erősíteni a közösségi kapcsolatokat. Az átláthatóság lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük egymást, és együtt keressük a megoldásokat a felmerülő problémákra.

Régen nem volt szokás beszélni erről a témáról, de ma már szerencsére nyíltan kifejezhetjük magunkat. Ezen a nyáron, az Orfeum égisze alatt Paloznakon is színre visszük ezt a különleges darabot: az Anyád kínja július 12-én, míg annak férfi változata, az Apád füle július 13-án kerül bemutatásra, Adorjáni Bálint, Nagy Sándor és Fenyő Iván előadásában. Az egész esemény egy szabadtéri színházi piknik keretein belül zajlik, ahol ízletes gulyáslevessel, friss kenyérrel és finom borokkal várjuk a közönséget – és persze felejthetetlen előadásokkal is készülünk!

Egy ennyire intenzív szakmában hogyan tudsz feltöltődni, kikapcsolni? Van valami bevált módszered, tipped az olvasóink számára?

A hobbim szorosan összefonódik a szakmai életemmel. Rendkívül élvezem a színház és a mozi világát, és különösen izgalmas számomra, amikor mások is elmerülnek azokban a tevékenységekben, amiket én a munkám során végzek. Jól esik látni, ahogy mások is átadják magukat ennek a művészi élménynek.

Van olyan álomszerep, amit még nem játszottál el, de nagyon szeretnél?

Nincsenek határok. Úgy vélem, hogy a szerepálmokat óvatosan kell kezelni – néha a legjobb, ha megmaradnak a képzelet birodalmában. Ha valóra válik az álmom, azzal együtt egy különleges részét is elveszítem. Ráadásul, ha nem úgy alakul, ahogy azt megálmodtam, az csalódást okozhat. Valójában a munkám a legnagyobb álmom, hiszen imádok dolgozni.