Haláláig rejtve tartotta: ő volt Psota Irén gyermeke.
Ha már letöltötted ezt az alkalmazást, akkor fontos tudnod, hogy bárki hozzáférhet a telefonod adataihoz. Javaslom, hogy azonnal távolítsd el!
A magyar színjátszás kiemelkedő személyisége, Psota Irén, már több éve elhagyta e világot. Élete egy igazi érzelmekkel teli kaland volt, tele szenvedéllyel, fájdalommal és olyan különleges kapcsolatokkal, amelyek továbbra is mély nyomot hagynak mindazok szívében, akiknek volt szerencséjük ismerni őt és szeretettel gondolni rá.
Psota Irén, a kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, egész életében mély vágyat érzett az anyaság iránt, de a sors egy másik irányt szabott neki. Második nagy szerelme, Makk Károly rendező oldalán több alkalommal is felmerült a családalapítás lehetősége, azonban a végső döntés mindig az abortusz mellett született. Az ötvenes évek szigorú társadalmi normái és párja kérésére hozott választások végül maradandó hatást gyakoroltak Psota életére: az anyaság álma örökre távol maradt tőle.
"Minden férfitól, akivel valaha találkoztam, gyermeket szerettem volna, de mindegyik más nő mellett találta meg a boldogságát. Így hát úgy döntöttem, hogy egy hűséges kutyát szerzek magamnak, egy afgán agarat. Psota önéletrajzi könyvében így mesél a gyermektelenség fájdalmáról, amelyet négylábú barátokkal próbált csillapítani. Kutyái, akiket először Fiúnak, majd később Zsuzsinak nevezték el, szinte a család tagjaivá váltak. Az utolsó kis kedvence, egy yorkshire terrier, akit "Cicának" hívtak, haláláig hű társa volt."
Bár vér szerinti gyermeke sosem született, Psota Irén életében egy különleges kapcsolat bontakozott ki, amely pótolni tudta a hiányt. K. István, egy elkötelezett rajongó, éveken át tartó barátságuk során a színésznő bizalmasává vált. Psota Irén őt "fiának" nevezte, és gyermeki szeretetteljes viselkedéssel fordult hozzá. Kapcsolatuk mélysége a külvilág számára rejtve maradt, de a színésznő számára ez a kötelék némiképp enyhítette a gyermektelenségből fakadó ürességet.
"Megmagyarázhatatlanul furcsa kapcsolat volt a mienk, én a csodát láttam benne, ő pedig ki tudja mit látott bennem. Folyamatosan vibrált körülötte minden, állandóan izzott a levegő, és még akkor is játszott, amikor kettesben voltunk..." - emlékezett vissza K. István, aki számára Psota nemcsak egy művész, hanem egy pótanya is volt.
Psota Irén számára a színház volt az a tér, ahol kiteljesedhetett. Bár saját bevallása szerint "majomanya" lett volna, ha gyermeke születik, a szeretetet más formában élte meg. Rajongói, tanítványai és közeli ismerősei szerint Psota Irén hatása generációkon átível. Nemcsak a színpadon, hanem az emberi kapcsolatokban is maradandót alkotott.
"Öt évig éltem együtt a kutyámmal, és ez alatt megéreztem, hogy talán nem lettem volna jó anya - majomanya lettem volna..." - vallotta be őszintén a színésznő, aki a gyermektelenség ellenére is sokak életében betöltötte az anyai szerepet.
Psota Irén öröksége ma is él. Bár gyermeke nem született, művészete és emberi nagysága generációkon átívelő hatással bír. Egy asszony, aki a színpadon és az életben is példát mutatott, és akinek emléke örökké velünk marad.
