Az orosz gazdaság csendes, de megdöbbentő hanyatlása: vajon képesek lesznek a háború folytatására Ukrajnában, még akkor is, ha súlyos csapások érik őket? - Pénzcentrum
Az orosz gazdaság a háború súlyos árnyékában lényegében hadigazdasági irányba terelődött: a bruttó hazai termék (GDP) növekedésének jelentős része a katonai szektor tevékenységeiből ered, míg a költségvetés militarizálódott, a magánszektor pedig fokozatosan kiszorul a piaci körforgásból. Szabó Dániel, a Portfolio makrogazdasági szakértője rámutatott, hogy a tartós katonai összpontosítás hosszú távon kedvezőtlen hatással van a termelékenységre, gátolja az innovációt, és komoly veszélyt jelent a társadalmi jólétre. E közben Bendarzsevszkij Anton arról beszélt, hogy Moszkva abban bízik, hogy legalább a Donbasz teljes elfoglalását elérheti, és az olajból származó bevételekből felhalmozott tartalékok elegendő anyagi hátteret biztosítanak ahhoz, hogy a lakosság terhei ellenére is folytathassák a háborús törekvéseiket.
Oroszország gazdasága 2025 végére komoly megpróbáltatásokkal kell, hogy szembenézzen, amelyek fő forrása az Európai Unió által életbe léptetett gazdasági szankciók. Ezek a korlátozó intézkedések arra irányulnak, hogy mérsékeljék Oroszország háborús erőfeszítéseinek finanszírozási lehetőségeit, egyben gyengítve a politikai, katonai és gazdasági elit befolyását.
A nyugati szankciók következményeként Oroszország gazdasága drámai visszaesést tapasztalt. A reál GDP körülbelül 12%-kal csökkent, míg a dollárban kifejezett GDP-veszteség már meghaladja az 1,6 billió dollárt. A szankciók nyomán a rubel árfolyama széles ingadozásokon ment keresztül, miközben az infláció is emelkedett, ami tovább bonyolította a gazdasági helyzetet.
Az energiaexport Oroszország gazdasági struktúrájában továbbra is meghatározó szerepet játszik. Noha az Európai Unió 2025 júliusában életbe léptette a 18. szankciós csomagot, amely a kőolaj és földgáz importját szigorította, bizonyos tagállamok, mint például Franciaország, Hollandia, Románia és Portugália, továbbra is folytatták az orosz energiaforrások vásárlását. Ezzel Oroszország számára a bevételek folyamatosan áramlottak az energiaexport révén, amely így megőrzi stratégiai jelentőségét a gazdasági színtéren.
A széniparban Oroszország súlyos válsággal küzd. A szankciók, a globális szénárak csökkenése és a logisztikai költségek növekedése miatt a szénipari veszteségek 2025 első hét hónapjában 225 milliárd rubelt tettek ki, szemben a 2023-as 375 milliárd rubeles nyereséggel. Ez különösen a Donbasz régióban érezteti hatását, ahol az ipari infrastruktúra elavult, és az ukrán támogatások megszűntek.
Szabó Dániel, a Portfolio makrogazdasági elemzője rámutatott, hogy az orosz gazdaság 2025-ben egy kettős pályán halad. Miközben a hivatalos statisztikák 2,2%-os GDP-növekedést mutatnak, a valóság ennél árnyaltabb: a hadiipari termelés mesterséges növekedése mellett a civil gazdaság több területe stagnál vagy éppen ellenkezőleg, visszaesik.
A Világbank és más független szakértők véleménye szerint az orosz gazdaság növekedése nem fenntartható, mivel főként a hadiipari termelés mesterséges felfutására támaszkodik. A civil szektor több területe, például a szolgáltatások, az autóipar és a fogyasztási cikkek előállítása stagnál vagy éppen visszaesésnek indult. A termelékenység alacsony, és a beruházások szerkezete is torz: a tőkejavak és a high-tech technológiák importjának csökkenése miatt a termelési struktúra az alacsony hozzáadott értéket képviselő, állami megrendelésekre építő iparágak felé tolódott el. A középtávú kilátások nem túl biztatóak, a potenciális növekedés évi 1% alá csökkenhet, mivel a munkaerőhiány, a tőkekivonás és a technológiai elszigetelődés folyamatosan gátolja a gazdasági fejlődést.
Hozzátette, ez a gazdasági torzulás a civil szektorban csak lassan válik érzékelhetővé. Oroszországban jelenleg félig szabad piac működik, mivel Vlagyimir Putyin félig autoriter rezsimet tart fenn.
Ebben a rendszerben az állam bármikor képes úgy beavatkozni a piac működésébe, hogy a hadiipari termelés zavartalanul folyjon, miközben a lakosság csupán enyhébb hiánygazdasági hatásokat tapasztalhat.
Az elemző véleménye szerint a Kreml jelenlegi gazdasági stabilizációs lépései három alapvető pillérre támaszkodnak: egyrészt a költségvetési expanzió fenntartására, másrészt a szigorú tőkekorlátozások szigorú betartására, harmadrészt pedig a hadiipari megrendelések mesterséges fenntartására. A 2026-os költségvetésben a katonai és biztonsági kiadások a teljes büdzsé közel 40%-át fogják kitenni, míg a szociális juttatások és az infrastruktúra fejlesztésére fordított források aránya csökkenő tendenciát mutat.
A kormány új adóintézkedéseket jelentett be: a vállalati nyereségadó kulcsa 20%-ról 25%-ra nő, emellett a bányászati adók és az exportvámok kiterjesztése is a terv része. Ezek a lépések rövid távon növelhetik az állami bevételeket, viszont hosszabb távon esetleg gátat vethetnek a magánszektor fejlődésének.
A rubel jelenlegi gyenge állapota tudatosan van fenntartva, hogy a költségvetési bevételeket rubelben maximalizálják, miközben a jegybank 16%-os alapkamatot alkalmaz az infláció mérséklésére. Szabó Dániel véleménye szerint ezek a lépések inkább átmeneti megoldások, amelyek bár segítik a gazdasági működést, de egyben tovább fokozzák a szerkezeti torzulásokat, így hosszú távon nem teremtenek stabil növekedési alapot.
Szabó Dániel, a Portfolio makrogazdasági elemzője szerint egyes területeken az orosz háztartások már egyértelműen érzik a gazdasági nehézségeket. A hivatalos infláció 8-9 százalék körül alakul, de az élelmiszerek és a háztartási cikkek ára gyakran 15-20 százalékkal emelkedett az elmúlt egy év során. A rubel gyengülése miatt az importtermékek drágák, a szankciók következtében pedig számos nyugati árucikk hiányzik, vagy gyengébb minőségű helyettesítőkkel pótolják azokat.
A reálbérek 2025 első felében 2-3%-kal csökkentek, ami meglehetősen aggasztó trend. Eközben a munkaerőpiac egy paradox helyzetben van: miközben a hadiipar és a logisztika munkaerőt von el, más területeken, mint például az IT, az oktatás és a kereskedelem, leépítések válnak egyre gyakoribbá. A helyzet tehát ellentmondásos, hiszen a munkaerőpiac egyszerre tűnik feszesnek és stagnálónak.
- nyilatkozta az elemző.
A közelmúltban elhangzott információk szerint számos jelentős ipari óriás, mint például a Rosztec és az Uralvagonzavod, részleges működésleállásokra és kényszerszabadságok bevezetésére kényszerült, mivel a hadipari megrendelések volumene már nem elegendő a teljes kapacitásuk fenntartásához. Ezen kívül más nehézipari és bányászati cégek is elbocsátásokra készülnek. Szabó Dániel megjegyezte, hogy ennek következtében a háztartások egyre inkább a megtakarításaikhoz folyamodnak, ami tovább csökkenti a belső fogyasztás szintjét.
Azzal kapcsolatban, hogy a háború mennyire terheli meg a gazdaságot a Portfolio elemzője úgy fogalmazott: a 2026-os büdzsé 36 ezer milliárd rubeles kiadásából mintegy 14,3 ezer milliárd rubel jut katonai és biztonsági célokra, ami a GDP több mint 7 százalékát jelenti.
Ez az arány a hidegháború vége óta nem látott szint, és az olajbevételekhez képest is túlzott. A Kreml egyre inkább rendkívüli bevételekre támaszkodik - például a Nemzeti Jóléti Alap felélésére és speciális hadiadókra -, de a Világbank szerint a jelenlegi ütemű katonai kiadás legfeljebb 2-3 évig fenntartható, hacsak nem növekednek tovább az energiahordozók exportbevételei.
A várakozások szerint 2025-re a költségvetési hiány a bruttó hazai termék 3,5 százalékát fogja kitenni. Ezt a pénzügyminisztérium jellemzően rubelalapú államkötvények forgalmazásával kívánja fedezni, amelyek túlnyomórészt hazai bankok és állami alapok portfólióját gyarapítják. Azonban ez a megközelítés hosszú távon inflációs nyomás és pénzügyi kockázatok kockázatát rejti magában.
A hadiipar dominanciája jelentős szerkezeti kockázatokat hordoz magában. Szabó Dániel megállapítása szerint a gazdaság militarizálódása a források és munkaerő elosztásának torzulásához vezet: a növekedés forrása egyre inkább nem a fogyasztás vagy az innováció, hanem az állami megrendelések és a katonai ipar. A magánszektor fokozatosan kiszorul a hitelezési piacról, míg a technológiai fejlesztések egyre inkább hadicélokat szolgálnak. A Reuters elemzése rámutat, hogy azok az ipari óriások, amelyek az utóbbi években a hadi termelésre álltak át, most kezdenek ráébredni, hogy a kereslet nem korlátlan, és beruházásaik nehezen alakíthatók át civil felhasználású termékekké.
Szabó Dániel hangsúlyozza, hogy elméletileg a helyzet visszafordítható lenne, de ehhez jelentős politikai és gazdasági változásokra lenne szükség, mint például a háború befejezése és a szankciók mérséklése. Jelenleg Oroszország gyakorlatilag hadigazdasági úton halad: a bruttó hazai termék (GDP) növekedésének több mint fele a katonai szektorból származik, a költségvetési kiadások struktúrája pedig egyre inkább militarizálódik. A humán tőke a civil gazdaság kárára a védelmi iparban összpontosul. Ha ez a tendencia folytatódik, hosszú távon a termelékenység, a technológiai innováció és a társadalmi jólét csökkenéséhez vezethet.
Bendarzsevszkij Anton a Péncentrumnak korábban elmondta, hogy az orosz gazdaság a hadigazdaság átmeneti lökete után kifulladt: a GDP csökken, magas az infláció, megugrott a költségvetési hiány, az exportbevételek esnek, a kamatok az egekben vannak, a munkaerőpiacot pedig a hadsereg és a védelmi ipar szívja fel kiugró bérekkel. Az ukrán csapások az energiaszektort is sebezhetővé tették, néhol üzemanyaghiány alakult ki.
Mindez azonban önmagában nem kényszeríti ki a háború lezárását. Moszkva katonailag most előnyben érzi magát, a Donbasz elfoglalását elérhető célnak tartja, ezért Putyin nem akar megállni. Az olajbevételekből felhalmozott tartalékok még évekre mozgásteret adnak, és az orosz vezetés kész elviselni a lakossági nehézségeket is - ahogy tette a szovjet időkben.
