Tutanhamon fáraó átka: A felfedezők titkos sorsa a másvilágban A történelem során számos mítosz és legenda szőtte körül Tutanhamon fáraó nevét, de talán a legszemélyesebb és legfélelmetesebb a hírhedt átka. Amikor a régészek és felfedezők először rátalál
1922 végén Howard Carter brit régész szenzációs felfedezést tett Egyiptomban, a Királyok Völgyében: rábukkant Tutanhamon fáraó sírjára, aki Kr.e. 1323-ban, mindössze 18 éves korában hunyt el. Ez a lelet hatalmas érdeklődést keltett világszerte, és sokan úgy vélték, hogy a fáraó átka kísérti azokat, akik a sírhoz merészeltek nyúlni, s ez a hiedelem csak tovább fokozta a felfedezés körüli izgalmat.
Az ókori Egyiptom időszakában, a Királyok Völgyében fekvő sírok közül a legtöbbet már a korai években kifosztották. Érdekes módon Tutanhamon sírja volt az első, amelyet szinte érintetlenül fedeztek fel, így különleges betekintést nyújtott a fáraók korának titkaiba.
Carnarvon 5. grófja, aki szenvedélyes amatőr egyiptológusként vált ismertté, pénzügyi támogatásával bábáskodott a felfedezés mögött. Ő is csatlakozott Howard Carterhez és csapatához, hogy belépjenek a titokzatos temetkezési kamrákba, ahol rábukkantak a fiatal fáraó mumifikált testére, mely egy gyönyörű aranykoporsóba volt helyezve. A felfedezés során számos vallási relikviát, lenyűgöző falfestményeket és gazdagon díszített használati tárgyakat is találtak, melyekre az ókori Egyiptom uralkodójának a túlvilágra való utazásához lehetett szüksége.
A felfedezés világszerte nagy szenzációt keltett a sajtóban, majd olyan történetek terjedtek el, amelyek arról szólnak, hogy mindenkit átok sújt, aki be mert betörni egy fáraó sírjába. A londoni Times és a New York World magazin közzétette a bestseller-regényíró, Marie Corelli spekulációit, miszerint "a legszörnyűbb büntetés azt éri, aki behatol egy lepecsételt sírba".
Nem sokkal később, 56 éves korában Lord Carnarvon Kairóban elhunyt, és a városban hirtelen kialudtak a fények, ami számos izgalmas spekulációt indított el. Arthur Conan Doyle, a híres író, az amerikai médiának nyilatkozva azt állította, hogy a papok által a múmia védelmére létrehozott "gonosz elemi" szellem lehetett az, ami Carnarvon halálát okozta.
Valójában nem találtak átokra utaló nyomot Tutanhamon sírjában, de Carter csapatának különböző tagjai és a helyszín valós, vagy feltételezett látogatói közül többen az elkövetkező években különösen erőszakos vagy furcsa körülmények között haltak meg. Ezáltal életben tartották a történetet.
Az átok állítólagos áldozatai között említést nyer Ali Kamel Fahmy Bey, az egyiptomi herceg, akinek tragikus sorsa 1923-ban következett be, amikor felesége végzett vele. Szintén a titokzatos események sorába illeszkedik Sir Archibald Douglas Reid, akit a múmia röntgenezésével bíztak meg, de 1924-ben rejtélyes körülmények között hunyt el. A szudáni főkormányzó, Sir Lee Stack is az átok jegyében esett áldozatul, hiszen 1924-ben Kairóban gyilkolták meg. Arthur Mace, Carter ásatási csapatának tagja, 1928-ban állítólag arzénmérgezés következtében vesztette életét. Richard Bethell, Carter titkára, 1929-ben furcsa módon az ágyában fulladt meg, míg apja, aki szintén tragikus sorsú lett, 1930-ban öngyilkosságot követett el.
Viszont a legtöbb ember, aki a sír feltárásán dolgozott vagy meglátogatta, hosszú életet élt. De ez nem ásta alá azok hitét az átokban, akik hinni akartak benne. Carter maga dühösen elutasította az egész átok-ötletet, de amikor 1939 márciusában, 64 éves korában magányosan, nyomorúságosan és boldogtalanul halt meg londoni lakásában Hodgkin-kórban, a múmia átkának története újra életre kelt gyászjelentéseiben. Sokan a mai napig hisznek Tutanhamon fáraó átkában.
