A Francia Titkosszolgálat figyelmeztetése szerint a Muszlim Testvériség tervezi a saría bevezetését Franciaországban. Ez a lépés komoly aggodalmakat vet fel a társadalmi béke és a vallási sokszínűség megőrzésével kapcsolatban. Az ilyen irányú törekvések h

A Muszlim Testvériség és a politikai iszlám Franciaországban címmel készült jelentés, amelyet a francia titkosszolgálatok állítottak össze Bruno Retailleau belügyminiszter számára, arra figyelmeztet, hogy az iszlamista csoportok aktívan dolgoznak a saria, vagyis az iszlám jogrend bevezetésén hazánkban - írja a Le Figaro keddi számában. Retailleau már korábban bejelentette, hogy szerdán Emmanuel Macron francia elnök vezetésével a védelmi tanács fogja megvitatni ezt a jelentős dokumentumot.

A 73 oldalas jelentés szerint az egyiptomi Hasszan el-Banna által 1928-ban alapított szervezet hittérítési tevékenységének "egyetlen célja van: hogy egy létrehozandó, a sarián nyugvó állam felépítéséhez toborozzon embereket", ennek érdekében pedig - a jelentésben részletesen leírt - hálózatokat igyekszik kialakítani országszerte.

A jelentés szerint a testvériség "jelentős infrastruktúrával" rendelkezik Franciaországban, kiemelve, hogy összesen 55 francia megyében 139 olyan imahelyre bukkantak, ahol a szervezet aktív és további 68-at találtak, amely "közel áll" a szervezethez.

Mint ahogyan azt megfigyelték, a Franciaország területén található 2800 muszlim imahely hét százaléka tartozik egy adott szervezethez. Emellett a becslések szerint a szervezethez kapcsolódó vagy ahhoz közel álló mecsetekben péntekenként - ami az iszlám közösségi imájának szokásos időpontja - körülbelül 91 ezer hívő látogat el.

Bár a Muszlim Testvériség hivatalosan csupán 53 egyesületet irányít, a rendelkezésre álló adatok szerint a mozgalomhoz összesen 280 csoport kapcsolódik. Ezek a csoportok a vallási élet különböző aspektusaiban aktívak, például jótékonysági tevékenységeken keresztül is hozzájárulnak a közösséghez.

A közösségi média világát vizsgálva a dokumentumban hangsúlyozzák, hogy a "prédikálás 2.0" jelenség keretein belül egyre nagyobb számban jelennek meg olyan "influenszerek", akik az iszlamista eszméket próbálják eljuttatni a fiatal, franciául beszélő európai közönséghez.

A jelentés alapján a Muszlim Testvériség folyamatosan törekszik arra, hogy megszilárdítsa a saját legitimitását, ennek érdekében különféle szervezeteket és hálózatokat alakít ki. Különösen az 1980-as évektől kezdődően a mozgalom Franciaországban az UOIF - Iszlám Szervezetek Szövetsége - keretein belül próbálta érvényesíteni magát, jogi keretek között tevékenykedve.

Ezek, a dokumentum szerint úgynevezett "kettős szerveztek", amelyek hivatalos struktúrája mögött egy, csak a tagok által ismert iszlám vezetőségi tanács áll, és ez a felelős a szervezet valódi stratégiájának meghatározásáért.

A kettős diskurzus kérdéskörében Chakib Benmakhlouf, aki jelenleg az Európai Iszlám Szervezetek Szövetségének elnöke, illetve korábban az Európai Muszlimok Tanácsának vezetője volt, figyelemre méltó megállapítást tesz. Rávilágít arra, hogy az európai jogi környezet olyan lehetőségeket teremt, amelyek...

pozitív módon mutassuk be a tisztességes muszlim modelljét, akit az iszlám terjesztésének jó példájaként tekintenek, anélkül, hogy felhívnánk a figyelmet (...) arra a tényre, hogy iszlamizáljuk a Nyugatot.

A testvériség fogalma olyan összetett struktúrákat alkot, amelyek az egyes mecsetek köré szerveződnek. E hálózatok célja a Korán oktatása, de tevékenységeik nem merülnek ki ennyiben: sportegyesületeket működtetnek, iszlám társkeresési szolgáltatásokat kínálnak, valamint közösségi boltok üzemeltetésével is foglalkoznak. Emellett fontos szerepet játszanak a munkavállalás elősegítésében is, ezzel támogatva a közösség tagjait.

Ezen kívül arra is törekednek, hogy hangsúlyt fektessenek a humanitárius munkára, miközben az iszlamofóbia ellen folytatott harcot is kiemelik.

A hálózatok általában a szegényebb, muszlim többségű városrészekben találhatóak, és leginkább a kiemelt várospolitikai övezetekben tevékenykednek. Céljuk, hogy a lakosság igényeire válaszoljanak, miközben vezetőik tapasztalt aktivisták, akik elkötelezettek a hálózat sikerének érdekében. Ezen aktivisták nemcsak a közösséggel, hanem a helyi hatóságokkal is baráti kapcsolatokat igyekeznek kialakítani, hogy erősítsék a kezdeményezéseiket.

A testvériség kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy válaszokat nyújtson a fiatal muszlimok identitáskeresésével kapcsolatos kihívásaira. Elemzők véleménye szerint a megoldások között a szalafista eszmék mellett a hagyományos szunnita iszlám jogi iskolák, különösen a máliki irányzat tanításai is fontos szerepet játszanak.

A jelentés rámutat, hogy a testvériség eszméjének elterjedése körülbelül 70 évvel ezelőtt vette kezdetét Európában, különösen Franciaországban. Ennek a folyamatnak jelentős szereplője volt az ötvenes években elindult migráció, amely lehetőséget teremtett az első olyan szervezetek létrejöttére, amelyek a testvériség értékeit képviselték. E szervezetek először Nagy-Britanniában, Németországban és Svájcban alakultak meg, ezt követően pedig Belgium és Franciaország is csatlakozott ehhez az irányzathoz.

A testvériség retorikájában és szerepvállalásában meghatározó elemet játszik a dokumentum szerint az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos felszólalás, kiemelve, hogy

Franciaországban az antiszemitizmus sajnos továbbra is megjelenik a mozgalom résztvevőinek beszélgetéseiben.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a gázai háború kirobbanása óta a mecseteken belül megnőtt az anticionista tevékenység és több, "anticionista prédikátort" is meghívtak előadni.

A jelentés szerzői hangsúlyozzák, hogy az iszlamista narratíva szerint "a köztársaság által felkínált értékek már nem elegendőek", ennek következtében pedig új, nyílt párbeszédet szorgalmaznak.

A jelentés kitér a testvériség közel-keleti támogatóira is, kiemelve Katart és Törökországot, hozzátéve, hogy ezzel szemben Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben igyekeznek ellehetetleníteni a mozgalmat.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy Ankara jelentős támogatást nyújtott az iszlamista kampányokhoz, például a francia termékek bojkottjához, amely Emmanuel Macron francia elnök 2020-ban tett, az iszlám szeparatizmus veszélyeire figyelmeztető beszéde után indult el.