FEOL - Az élet teljessége és a búcsú szavai - Emlékezés Németh Lászlóra Németh László, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, nem csupán szavakat írt, hanem életérzéseket, mély gondolatokat és érzelmeket közvetített. Az ő munkássága révén sokan megtapaszta

Ötven évvel ezelőtt, 1975. március 4-én a Fejér Megyei Hírlap fájdalmas hangon tudósított a Kossuth-díjas író elhunytáról. A cikk hangsúlyozta Németh László szoros kapcsolatát Fejér megyével és Mezőszilassal, valamint azt a mély elkötelezettséget, amellyel az élet értelmének keresésére összpontosította munkásságát.

"Most az élet teljessége helyett az elmúlásról kell beszélnünk, búcsúzva" – írta ötven évvel ezelőtt, 1975. március 4-én a Fejér Megyei Hírlap, amikor Németh László távozásáról számolt be. A Kossuth-díjas író nem a Fejér megyei születésűek sorát gazdagította, de a lap szerzője hangsúlyozta, hogy "mi, fehérváriak, mindig is közel éreztük magunkat hozzá, és ő is közénk tartozott" – fogalmaztak, kiemelve, hogy ifjúkorának, valamint a magyar falu és az élet mélységeinek felfedezése Mezőszilashoz fűzte.

Az 1975-ös tudósítás hangsúlyozta: "Nem egy műve született abból a tapasztalatból, 'töltésből', amelyet megyénk, az itt élő nép élete nyújtott számára." Az író olyan regényei, mint A Bűn, az Iszony, az Égető Eszter, e vidéki élmények művészi megformálásai voltak.

A cikk felidézte Németh László mezőszilasi látogatásainak emlékét: "Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a szeretetet és tiszteletet, amellyel a régi paraszti gyökereikből felnőtt, úri életet élő szilasiak fogadták messze jutott, nagy utat bejárt falubelijüket." A Fejér Megyei Hírlap végül így köszönt el: "Az élet nevében – amelynek teljességéhez az elmúlás is elengedhetetlenül hozzátartozik – búcsúzunk az elhunyt Németh Lászlótól."