"Amikor felébredsz, és újra 1990-et írunk, milyen első lépést tennél? A válaszok igazán meglepőek lehetnek!"

Cikkünket egy népszerű Reddit-kérdés ihlette, ahol a közösségi média platformon egy felhasználó arra volt kíváncsi, hogyan reagálnánk, ha hirtelen a 90-es években találnánk magunkat. Milyen helyszínekre látogatnánk el? Melyik emlékezetes pillanatot élnénk át újra abból az évtizedből?

Megdöbbentő, hogy 1990 már 35 évvel ezelőtt zajlott, és a szerkesztőségünk tagjai közül sokan akkor még csak kiskamaszok vagy gimnazisták voltak. Érdekes észrevenni, hogy az akkori hétköznapok emlékei teljesen eltérnek a mai fiatalok tapasztalataitól. Néhány napja a Redditen egy felhasználó pontosan ezt a gondolatot vetette fel: "Felébredsz, és hirtelen újra a 90-es évek világában találod magad. Nincs wifi, nincs okostelefon. Mi az első lépésed?" Az ilyen kérdések remek alkalmat adnak arra, hogy nosztalgiával idézzük fel a múltat, és elgondolkodjunk azon, milyen más világban éltünk akkoriban.

Természetesen érdemes elgondolkodni azon, hogy ha a mai tudásunkkal és tapasztalatainkkal a hátunk mögött visszautaznánk 35 évvel ezelőtt, vagy fiatal éveinkbe, és csak egyetlen napot tölthetnénk el abban az időszakban, az milyen élmény lenne. De először nézzük meg, mi mindent nem tapasztalhattunk meg a 90-es években!

Az ezerféle funkcióval felszerelt okostelefon nem volt a zsebünkben, az okosóra pedig nem figyelte minden egyes lépésünket, ahogy a testünk értékeit mérte. Budapest utcáin – vagy akárhol a világban – nem volt olyan egyszerű a közlekedés, mint ma, amikor a Google Maps szinte az ujjaink hegyén van. Az éjszakai buszok érkezését sem tudtuk előre, de ez egy cseppet sem zavart minket a végigbulizott éjszaka után.

"Arra jól emlékszem, hogy volt egy kicsi, de rendkívül részletes spirálos térképem Budapestről, amit nagy gondossággal választottam ki, hogy eligibilis legyek a város felfedezésére" - meséli Orsi, aki Győrben született. Hozzáteszi: "Miután elintéztem a jövőbeli, kedvező hozamú befektetéseimet, és találkoztam a családommal, bármilyen helyre szívesen vennék repülőjegyet. Már nem is tudom, milyen érzés volt repülni a rengeteg biztonsági szabály nélkül. És alig várom, hogy újra élvezhessem a telet, ami még megadatott."

Egy Reddit-felhasználó hasonló gondolatokat osztott meg, miszerint azonnal vásárolna jelentős mennyiségű Apple-részvényt, hogy ezzel stabil jövedelemforrást teremtsen magának a jövőre nézve.

Ma reggel, az ébredés utáni első lépésünk - még a kávéfőzés előtt - az, hogy rápillantunk a mobilunkra, vajon érkezett-e valamilyen üzenet, e-mail vagy friss hír. Ennek a szokásnak számos előnye van: például, még a félálomban ráébredhetünk, hogy a telefonszámlánk kifizetése elmaradt, de szerencsére a Netflix-előfizetésünk havi díját már hajnali négykor levonták a bankkártyánkról...

Egy Reddit-kommentben valaki arról beszélt, mennyire kellemes élmény volt, hogy az emberek a kazettás üzenetrögzítőre hagyták üzeneteiket, és hogy nem volt semmi sürgős visszahívás kényszere. Ez a laza és nyugodt kommunikációs stílus teljesen más volt, mint a mai azonnali válaszok világa.

A szerkesztőségi chatüzenetekből, amelyek a Messenger platformján folytak (ami értelemszerűen a 90-es években elképzelhetetlen lett volna), világossá vált, hogy többen is szívesen ellátogatnánk a nagyszüleinkhez. Megkérnénk őket, hogy osszanak meg velünk sokkal részletesebb történeteket magukról és a családunk múltjáról.

"Elsőként a nagyszüleimhez látogatnék el, hogy sok érdekes dolgot kérdezzek tőlük olyan kérdésekben, amelyek most már igazán fontosak számomra, de akkoriban, amikor ők még éltek, nem voltak a radaromon. Ezt követően pedig felfrissíteném magam egy kis Spice Girls Impulse spray-vel."

Zsófi, a munkahelyi társunk, szívesen utazna vissza a múltba, hogy enyhítse gyermekkori traumáit, de nem feledkezne meg a boldog nyarak élményeiről sem. Más szemmel nézné a 90-es évek ikonikus sztárjait is: "Ha visszautazhatnék, igazán örülnék, mert végre egy igazi nyár várna rám, nem pedig a mostani 40 fokos hőség... Ráadásul sürgősen eltüntetném a falamról a David Hasselhoff és Dr. Alban posztereket!"

Ezúttal nem a köztévé hatására gondolunk (bár az is formálta az ízlésünket, néha egészen brutális módon, gondoljunk csak a Dallasra vagy az Esmeraldára), hanem a Music Televisionra! Nem meglepő, hogy a mai napig nosztalgiával gondolunk azokra a slágerekre, amelyek videóklipjeit kamaszként tátott szájjal néztük a parabolaantenna által varázsolt képernyőn.

Zsuzsi például azt mondta: "Ha a 90-es években ébrednék, akkor az első dolgom az lenne, hogy bekapcsolanám az MTV-t háttérzajnak." A maga módján az is egy közösségépítés volt, hogy megbeszéltük, ki milyen új klipet látott a zenei csatornán, csak

A párbeszéd nem a Facebook, Instagram vagy TikTok világában zajlott, hanem az iskola büféjében, ahol a sorban állás közben cserélődtek a gondolatok.

A 90-es évek végére sokunk büszkén mutogathatta CD- és DVD-gyűjteményét, de érdemes elgondolkodni azon, mennyire megváltozott a világ azóta. Ma már egyetlen gombnyomással hozzáférhetünk több ezer filmhez és zeneszámhoz, köszönhetően a streaming-szolgáltatások robbanásszerű terjedésének. Míg annak idején a filmpremiereken való részvételhez türelem és kitartás kellett – hiszen órákat kellett várni a mozi előtt – mostanra szinte lehetetlenné vált a választás, amikor a Netflix vagy a Spotify kínálatát böngészve próbáljuk eldönteni, mivel töltsük el az időnket.

Amikor már lett nyomógombos mobilunk, az olyan menőnek számított, hogy nem is érdekelt bennünket, hogy milyen macerás SMS-t írni, főleg, hogy karakterszámon belül akartunk maradni, hogy csak egy üzenet árát fizessük ki - ezerszer meggondoltunk, kivel kezdünk hosszabb üzengetésbe.

A 90-es években bár már volt kezdetleges internet, webshopok még nem léteztek. Heteket, hónapokat vártunk, hogy Magyarországra is megérkezzen a legújabb sportcipő, limitált kosárlabda vagy parfüm. És nem is volt rajtunk a kényszer, hogy állandóan vásároljunk, sokáig spóroltunk egy-egy drágább, vágyott darabra.

Sok szempontból életünket sosem jellemezte még ennyire a gyorsaság, a feszültség és a túlterheltség. Éppen ezért nem meglepő, hogy sokan válaszolták azt egy Reddit-kérdésre, hogy ha lehetőségük nyílna visszautazni a 90-es évekbe, szívesen bújnának vissza az ágyba egy kis nyugalomért. Élveznék a kötelességektől mentes, technológiától mentes szabad életet, amikor még nem kellett szembenézni a modern világ zűrzavarával és a folyamatosan érkező hírek nyomasztó áradatával.