Ez volt Bajor Imre igazi neve, amit még a legközelebbi barátai sem ismertek.
Senki sem sejtette, hogy Bajor Imre neve mögött egy rejtély húzódik meg - még a legközelebbi barátai is sötétben tapogatóztak, amikor az igazolványáról volt szó.
Bajor Imrét senkinek sem szükséges bemutatni: ő a Heti Hetes megkerülhetetlen ikonja, a Szomszédok sorozatban Oli megtestesítője, és a magyar humor világának egyik legfényesebb csillaga. Mondatai olyan mélyen gyökereztek a kollektív emlékezetben, hogy még azok is ismerik a híres "én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó" mondatot, akik soha nem hallottak rádiókabarét. Sokan a nevetésekre emlékeznek, míg mások a csendesebb, introspektívebb pillanataira is, amikor a lámpaláza ellenére, izzadó tenyérrel, de mindig kiváló profizmussal lépett újra a színpadra, akár évek távlatában is.
Az igazán nagy színészek nem csupán szerepeket öltöztetnek magukra; ők életre keltik a karaktereket, és emlékeket hagynak maguk után. Aki látta őt a Hyppolit, a lakáj című előadásban, az sosem felejti el azt az elképesztő interpretációt. Akik viszont nem voltak tanúi ennek a varázslatnak, azok is fültanúi lehettek a legendájának, amely már élete során szárnyra kapott. Jelen volt minden színpadon, filmvásznon, tévéképernyőn, sőt, még a rádió hullámain is. Ráadásul egy éttermet is alapított, amely nem csupán egy hely volt az étkezésre, hanem egy különleges élmény, amit "Kicsihuszár" néven ismertünk. Bár nem tartott sokáig, mégis megmérette magát, mert ilyen volt ő: szenvedélyes, kísérletező és mindig az emberek között, akiknek szívét megérintette.
Bajor Imrét szeretni lehetett, sőt: nem lehetett nem szeretni. Még akkor sem, ha az ember csak a Heti Hetes színes háttere mögül ismerte. Még akkor sem, ha csak egy régi kabaré CD-n hallotta először a hangját. És főleg akkor nem, ha valaha találkozott vele személyesen - baráti körben, színház után, vagy csak egy nyári estén Füle határában.
Pedig akadtak titkok, amelyeket még a legközelebbi barátai sem sejtettek róla.
Bár nyitottsága és közvetlensége mindenki számára nyilvánvaló volt, egy kis titok mégis rejtve maradt a nyilvánosság elől. Nem szándékos titkolózásról volt szó; inkább olyan részletről, amit talán ő maga sem érzett lényegesnek.
