Előrehozott választások? - PestiSrácok A politikai tájképen gyakran felmerülő téma, hogy szükség van-e előrehozott választásokra. A kérdés sokakat foglalkoztat, hiszen a politikai helyzet gyorsan változhat, és a választók véleménye is formálódik. A Pesti
Egy lehetséges alternatíva a szöveg egyedivé tételére: "Összegyűltek a kérdések az előrehozott választások kapcsán. Stefka István gondolatai 2025. január 12-én." Így a tartalom megmarad, de a megfogalmazás friss és egyedi.
Előrehozott választás? A káosz, az anarchia, a szabadrablás előszobája. Magyar Péter és balliberális társai, Gyurcsány Ferenccel az élen, például a parizeres Jakab Péter ezt akarják. Egy rendezett, jól működő jogállamban, ahol a közelben dúló háború ellenére a kormányzat biztosítja a béke, a megélhetés feltételeit, ott katasztrofális következményei lehetnek egy előrehozott választásnak.
Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egy ideológiai csata zajlik, ahol a neoliberalizmus, a neomarxizmus és a wokeizmus támogatói jelentős befolyásra tettek szert, hátsó szándékú erők támogatásával. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerülnek olyan politikai mozgalmak, amelyek a patrióta és nemzeti értékeket képviselik. Emellett számos európai ország tapasztalja, hogy ha a demokratikus választások nem biztosítják a globalista baloldal térnyerését, akkor a hatalom megszerzésére más módszereket alkalmaznak: pénzügyi manipulációt, erőszakot, megfélemlítést, megtévesztést és a sajtó manipulálását.
Most ebbe a fázisba kerültünk. Miért mondom ezt? Mert átéltem a kelet-európai, pontosabban a magyar rablóprivatizáció korszakát. Még nem jutottunk el 1990-ig, az első szabad választásokig, amikor a kommunista diktatúra gyors kormányváltásai - Grósz Károly, Németh Miklós- lehetőséget adtak az átalakulási törvénnyel Magyarország kirablására. Gomba módra létesültek különböző gazdasági társaságok mindenfajta felelősségvállalás nélkül. Ez egyfajta bizonytalanságot, ellenőrizetlenséget, törvényen kívüliséget, a pénzpiacon anarchiát okozott. Minden tőke nélkül, jelképesen egy forintért is lehetett jelentős vagyonhoz jutni.
Természetesen, íme egy egyedi átfogalmazás: Csak a kiváltságosoknak: a párt- és KISZ-titkároknak, szakszervezeti vezetőknek, vállalatigazgatóknak, valamint az ügyeskedő, a háttérből irányító maffiózóknak jutott szerep a nagy játszmában. Mielőtt negyven év várakozás után végre megalakult az első szabadon választott parlament, addigra már a külföldi média konszernek kezébe került az állami és az MSZMP pártsajtó, ezzel biztosítva a kommunista elit befolyását, valamint a tájékoztatás monopóliumát. De ez még nem volt elegendő. Mire az ellenzéki és a nemzeti kerekasztal közötti megegyezés létrejöhetett volna a jövő formálásáról, 1989-re már több állami tulajdonú gyár, például a Csepel Vas- és Fémművek, a Láng Gépgyár, valamint a Kismotor- és Gépgyár darabjait eladták, s ezzel a magyar ipar fontos bástyáit különböző, később vissza nem térítendőnek bizonyuló banki hitelek terhe alatt hagyták.
Az említett hitelosztások során kiemelkedő szerepet játszott a Budapest Bank, melynek élén Bokros Lajos állt, míg a Magyar Hitelbank Rt. igazgatótanácsának elnöki posztját Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc anyósa töltötte be. A rendszerváltás utáni időszakban a helyzet még drámaibbá vált, hiszen az Antal-kormány idején Csepi Lajos, a KISZ KB egykori gazdaságpolitikai vezetője lett az Állami Vagyonügynökség (AVÜ) elnök-vezérigazgatója. Olyan döntések születtek, amelyek a gazdasági és ipari vállalkozások tönkretételéhez vezettek, miközben a volt kommunista nomenklatúra tagjaiban bíztak meg a feladatokkal. A hazai cukorgyárakat felszámolták, és fillérekért privatizálták külföldi befektetőknek. Ezek a lépések tízezrek számára jelentettek munkanélküliséget, hiszen a cukorrépa-termelés gyakorlatilag megszűnt, és vidéken sokan maradtak megélhetés nélkül.
De ez történt az óriási szakszervezeti vagyonnal és az MSZMP párt vagyonával is. Rövid idő alatt az állami szakszervezeti-és pártvagyon fillérekért a volt vezető tisztségviselők kezébe került. Ez a gazdaságban káoszt, anarchiát, mélyszegénységet idézett elő, nem véletlen, hogy 1994-ben az Antall-Boross féle kamikáze kormány megbukott. Az utána jövő MSZP-SZDSZ, kommunista-liberális koalíció folytatta a szabadrablást Horn Gyula, Kuncze Gábor, Pető Íván vezetésével és az ország stratégiai ágazatait külföldieknek áron alul eladták. Természetesen a számukra járó sok milliárdos jutalékokat leszedték.
A Kelet-Közép-Európai rablóprivatizáció sötét árnyékot vetett Magyarország jövőjére. Riporterként tanúja voltam az Apajpusztai Állami Gazdaság tragikus sorsának. E történet nem csupán egy helyi gazdaság leépülését mutatja, hanem a balliberális hatalom aljas magatartását is. Az apajpusztai ménes nemcsak országos, hanem nemzetközi hírnévnek is örvendett, mezőgazdasági tevékenysége példaértékű volt: a búza, napraforgó és kukorica termesztése, valamint az állattenyésztés kiemelkedő eredményeket hozott. Apaj községének, valamint a környék több ezer családjának biztos megélhetést nyújtott. Aztán jött az AVÜ és annak kapcsolódó szervei, akik eladták az állami gazdaságot egy mezőgazdasággal nem foglalkozó angol vállalatnak. A Budapest Bank 500 millió forint kölcsönt nyújtott a tranzakcióhoz, ám az ígért fejlesztések sosem valósultak meg. Ezzel szemben az angolok csontra kínozták az apaji gazdaságot: értékes mezőgazdasági gépeket és a híres lovak jelentős részét értékesítették. Az apajiak, akik addig biztos munkahellyel rendelkeztek, egyik napról a másikra munkanélkülivé váltak. Mindez másfél évig tartott, míg az angolok végül csődöt jelentettek. A törvényes felelősség itt is elmaradt, büntetőeljárás nem indult ellenük. A két angol búcsúzóul egy fényűző vacsorát szervezett az apaji Hajós Alfréd kastélyban, ahol a helyi asszonyok készítették a fogásokat. Az első úszó olimpiai bajnokunk tervezte klasszikus kastély felső emeletén mulattak, bor, sör és pálinka társaságában, miközben a gyönyörű mennyezeti freskók és drága festmények díszítették a termet. Ám az ünneplés végül káoszba torkollott: a vendégek annyira ittasak lettek, hogy töltött káposztával kezdték dobálózni egymást. A zaftos gombócok bőségesen jutottak a freskókra és festményekre is. Mint akik jól végezték dolgukat, másnap reggel csendben összepakoltak, és elutaztak a ködös Albionba. Eltűntek Nagy-Brittaniában, magukkal vittek 500 millió forintot és a több milliárdos kárt, amit hátrahagytak. Mindeközben a külföldi befektetők és politikai elit, akik soha nem értették meg a több mint ezer éves magyar kultúra értékeit, ismét csak lenézően tekintettek ránk. Az apajpusztai történet pedig nem csupán egy gazdaság, hanem egy egész közösség tragédiája, amelynek tanulságait nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Ezt a történetet azért osztom meg, mert az itt maradt kommunisták és liberálisok "jó gazda" módjára bántak a nemzeti vagyonnal. Számtalan apaji családot tettek földönfutóvá, szegénnyé. És hány hasonló eset történt még az országban, mindenféle következmény nélkül? A nemzeti kormány 2010-ben, a választások során aratott kétharmados győzelmével éppen ettől a belső káosztól, a pénzügyi és gazdasági anarchiától szabadította meg a magyarságot.
Most új arcok lépnek színre, új éhesek, akik balliberális és globalista színekben tetszelegnek, követelve, hogy nekik jár a pénz és a hatalom! Az előre hozott választások ügye foglalkoztatja őket, mintha a közérdek kérdése nem számítana. De mire is van szükségük? Nem volt elég a 2022-es választási vereség, amikor az ország többsége kétharmados támogatással ismét a nemzeti kormányt választotta? Az eddigi szereplők – mint a Demokratikus Koalíció, az MSZP, az SZDSZ, a Jobbik, a Momentum, a Párbeszéd, az LMP, és most a Tisza Párt – mit tudtak eddig felmutatni? Működésüket erőszak, rombolás és árulások jellemezték, és a brüsszeli Soros által irányított háttérhatalom csicskáivá váltak.
Térjünk vissza a Kossuth-tér eseményeire, ahol a rendőrökkel szembeni agresszió, a köpködések, a karácsonyfa megrongálása és a gyermekeknek szánt ajándékok elleni támadások zajlottak. Ne feledkezzünk meg a FIDESZ székházát ért többszöri rohamokról, az egyetemekbe való betörésekről, valamint az MTVA elleni atrocitásokról sem. A fizikai erőszak és a magyar történelem jelképének meggyalázása mellett a Terror Háza Múzeum kommunista áldozatainak emlékét is megsemmisítették. A Soros által támogatott demonstrációk sorozata pedig megbénította a főváros és más városok közlekedését. Legutóbb a Karmelita Kolostort támadták meg, lerombolva az építkezés kordonjait, míg a félrevezetett tömeg ismételten a rendőrökre zúdította dühét. Ezek az egyének nem a teremtés, az építkezés vagy a jólét jövőjét ígérik, hanem a pusztítást és a káoszt. Történelmük egészen 1919-ig nyúlik vissza, amikor hatalmukat a fosztogatás, gyilkosságok és mások tulajdonának elrablása jellemezte.
Ezeknek hatalmat?- na ne. Nézzünk rá erre a Magyar Péterre - bár nevezhetnénk Menczer Tamás után-, Brüsszel Péterre, aki nemhogy egy ország vagy párt vezetésére alkalmatlan, hanem egy család, volt családja vezetésére sem. Valljuk be, klinikai eset. Mélyen sértődött, frusztrált, nárcisztikus, agresszív személyiség mit tudna adni emberek millióinak? - csak a káoszt, az anarchiát és a körülményekhez képest egy jól működő állam szétverését.
Egy magáért s a hazájáért nem felelős embert nem lehet számonkérni. Magyar Péter nem tudja mit csinál. De számon lehet kérni, jobban mondva gondolkodásra lehet késztetni a rajongóit, a választóit és a ,,messiás" hátterében mozgolódó külföldről pénzelt tanácsadóit. Mert nemzettársaim, az eddigi politikai tapasztalatok alapján, hová vezet Magyar Péter útja? Hová vezet az újra-és újra hatalomra törő balliberális ellenzék útja? Óhatatlan a kérdés! Miért nem nyugodnak bele ezek a négyévente demokratikusan megrendezendő szabad országgyűlési választások eredményeibe? Polgárháborút, felesleges vérontást akarnak? A döntő többségnek, még a Magyar-Gyurcsány fanoknak sem lehet érdeke. Ehhez viszont elő kellene venni az arra érdemesnek a jobbik eszét és azt a morális magatartást, amely újabb ezer évre biztosítja a magyarság fennmaradását.
Vezető kép: Az ellenzéki pártok kezdeményezésére a munka törvénykönyvének módosítása ellen szervezett tüntetés résztvevői a Parlament előtti Kossuth téren gyűltek össze 2018. december 12-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Facebook hozzászólás
Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a megadott kulcsszavak köré: A politikai tájban egyre hangsúlyosabbá válik a balliberális ellenzék kritikája, amely a választások tisztaságára és a demokratikus folyamatokra irányul. A választásrablás vádja nemcsak a közvéleményt osztja meg, hanem komoly hatással van a társadalmi feszültségekre is. A privatizációs folyamatok során felmerülő kérdések pedig tovább bonyolítják a helyzetet, hiszen a közvagyon sorsa és a vezetők felelőssége kulcsszerepet játszik a jövő politikai tájának alakulásában. Az ilyen összefonódások és ellentétek megértése elengedhetetlen a mai politikai diskurzusban.
