Elon Musk, Trump és a milliárdosok politikai tevékenysége gyakran figyelmen kívül hagyja a társadalmi felelősségvállalást, mintha a döntéseik kizárólag a saját érdekeik szolgálatában állnának. Ez a megközelítés nemcsak a gazdasági hatalmat, hanem a társad

Igazán gazdagnak lenni egyesek szerint érdem és büszkeség, míg mások a gazdagságot privilégiumként élhetik meg, és sok esetben piszkos munka áll mögötte. Az új amerikai elnök, lévén maga is igencsak tehetős ember - azon túl, hogy féktelen hatalomvágyából gyűjt erőt, és önös érdekei szerint rombolja a világrendet - maga mellé emelte a világ leggazdagabb emberét, aki gátlástalanul veri szét az állami demokratikus intézményeket és egy ország életét fordítja a talpáról a feje tetejére. Önkényes politikát fabrikál. Ráadásul nincs ezzel egyedül, a világ számos pontján - eddig is, de ezután még inkább - lásd akár Putyint - a leggazdagabbak diktálják a társadalmak életét. Kihalóban azok a politikusok, akik a II. világháborútól kezdve az utóbbi évtizedekig többé-kevésbé szakmai profizmusra törekedtek? Tekintsük természetesnek, hogy megszerzett vagyonnal jogot formálhatsz az emberek életét irányítani?

Marlies Glasius, az Amsterdam Egyetem elismert professzora, öt hónapot töltött Budapesten a CEU Felsőfokú Tanulmányok Intézetében, ahol vezető kutatóként dolgozott. Kutatásának középpontjában 100 feltörekvő milliárdos állt, akik a modern világunkban nem mindennapi jelenségeket képviselnek.

Mire jutott Elon Musk kutatásakor?

Nem sok újdonságot tudok hozzátenni a témához, hiszen a médiában már alaposan kivesézték, de talán egy apró részlet segíthet árnyalni a róla kialakult képet. Érdekes, hogy az egyik legbeszédesebb milliárdos a világban, eddig egyértelműen kiállt amellett, hogy a gazdagoknak is helytálló részesedést kell vállalniuk az adózásban, hozzájárulva ezzel a társadalmi jóléthez. Igazi baloldali liberális nézőpontot képviselt. Azonban 2024-től mintha teljesen más irányt vett volna. Elkezdte csökkenteni az adóköteles jövedelmét, ami önmagában nem meglepő, hiszen az emberek 80%-a hasonló taktikákat alkalmaz. A milliárdosok körében elterjedt a jótékonykodás is, ami gyakran lehetőséget teremt az adóalap csökkentésére. Musknak is van egy alapítványa, az 5 milliárd dolláros Musk Foundation, de meglepő módon ennek 4,5 milliárd dollárja részvények formájában a Teslánál van. Gyakorlatilag alig adakozik, és úgy tűnik, hogy az alapítvány inkább az adóelkerülés eszköze lett. Ha van hipokrita a színtéren, akkor ő az.

Úgy tűnik, hogy egykor liberális demokrataként kezdte pályafutását, ám mára olyan konzervatívvá vált, aki egyértelműen komoly kihívást jelent az amerikai demokrácia számára. Vagy esetleg tévedek?

Az nem újdonság az utóbbi egykét évtizedben, hogy az amerikai milliárdosok befolyással vannak a társadalomra. De az újdonságnak számít, hogy bevette Trump a kormányába. Úgy, hogy soha nem vallotta magát republikánusnak, se konzervatívnak. Sőt, politikusnak sem. Igen, ebben a tekintetben kifejezetten veszélyt jelent a politikában. És látva örült intézkedéseit, az úgynevezett Hatékonysági Minisztérium vezetőjeként, egyre nagyobb ellenállást, elégedetlenséget vált ki a tömegekből államok-szerte. Nem beszélve arról, hogy amit a magyar kormány fokozatosan csinált meg, azt Musk most egyik pillanatról a másikra akarja megtenni. Meglesz ennek is a böjtje.

Ha még Trumpot is beleszámítjuk, akivel igazán különleges duót alkotnak, akkor valóban ijesztő a helyzet az Egyesült Államokban. Vagy talán éppen az a helyzet, hogy mint sikeres üzletemberek, hozzájárulnak az ország fejlődéséhez? Kérdéses, nemde?

Nem, a helyzet éppen ellenkezője. A demokráciát fokozatosan aláássák, és egyenes úton tartanak az autokrácia irányába. Nyíltan és bátran hirdetik meg ezt az új irányt, nem finomkodnak. Előbb vagy utóbb az alkotmánybíróságon találják magukat az ügyeikkel.

Az is meglepő, hogy az emberek miért fektettek bizalmat azonnal a kampány során ennek a két dúsgazdag, csalással vádolt személynek. Miért nem vették észre, hogy a demokrata jelölt sokkal inkább képviselheti az ő érdekeiket, mint az ingatlanbirodalom vezetője?

Valóban, ennek a helyzetnek a megértése nem egyszerű. Úgy tűnik, hogy a demokrata párt nem igazán találta el a kampányt, hiszen Biden késlekedett a döntésekkel, és az előválasztás is elmaradt. Bár az emberek emlékeztek a 2021. január 6-i capitoliumi eseményekre és Trump felelősségére, végül a gazdasági kérdések, mint az infláció, játszották a főszerepet a választás kimenetelében. Trump ügyesen pozicionálta magát, mint aki képes megoldani az infláció problémáját, noha úgy tűnik, hogy eddig nem sok eredményt ért el ezen a téren.

Úgy tűnik, egyre jellemzőbb, hogy a milliárdosok beleszólnak az életünkbe, politizálnak. Kiket sorolna ebbe a kategóriába?

Elsőként Soros Györgyöt emelhetjük ki, aki demokrata filantrópként küzd az általa képviselt értékekért. Michael Bloomberg, New York korábbi polgármestere is aktív szerepet vállalt a politikai színtéren, különösen akkor, amikor Trump kivonta az Egyesült Államokat a Párizsi Klímamegállapodásból; nem sajnálta az anyagiakat, hogy ellensúlyozza a döntést. Jeff Bezos, az Amazon alapítója, szintén balra tolódott, amikor megvásárolta a Washington Postot, ami Trump elnöksége alatt nem bizonyult a legjobb befektetésnek, hiszen a lap kritikus hangvételű cikkeket közölt a volt elnökről. A konzervatív Koch fivérek is a diskurzus részesei, bár az utóbbi kampány során visszavonták Trump támogatását. Európában viszont ritkább, sőt szinte ismeretlen jelenség, hogy a tehetős üzletemberek politikai pályára lépnek.

A társadalmi különbségek egyre szélesebbé válnak, ahogy a leggazdagabbak és a legnincségek közötti szakadék mélyül. E folyamat következtében egyre több ember kerül a szegénység szélére, és a középosztály is folyamatosan szűkül.

A gazdasági egyenlőség összefügg a demokráciával, mint ahogy a gazdasági egyenlőtlenség az autokrácia kialakulásának a táptalaja. S kutatásaim során nagyon elkeserítőnek találtam, hogy az igazán gazdagok kiskapukat keresnek, nem akarnak adózni, és így nem szolgálják a társadalom javát. Ráadásul mivel híresek, rossz példát mutatnak másoknak.

Viszont üzleti sikereikből mégiscsak új befektetések lesznek, ami szolgálhatja a társadalom javát

Ja, persze. Mindig azzal jönnek elő, hogy új munkahelyeket teremtenek. A vállalati adózással nincs is bajunk, de az szja-val, ami az embert mutatja meg, azzal annál inkább.

Milyen széles globálisan ez a társadalmi olló?

A világ népességének körülbelül fele szegénységben él, és sajnos csak a globális javak mindössze 2%-át birtokolja. Ezzel szemben a lakosság csupán 0,001%-át kitevő egyének, akik évi 50 millió dollárnál többet keresnek, az összes vagyon 6,5%-át mondhatják magukénak. Érdekes, hogy míg három évtizeddel ezelőtt a globális vagyont 500 milliárd dollárra becsülték, mára ez az összeg 2700 milliárd dollárra nőtt. Ha pedig a világ 100 leggazdagabb emberét vizsgáljuk, kiderül, hogy ők az összes vagyon 1%-át birtokolják.

Kérdésemre Glasius elmondja, az amerikai milliárdosok vagyona transzparens, ezzel szemben az oroszoké nem. S Magyarország valahol a kettő között helyezkedik el.