"Brüsszelben nem hagyják, hogy bárki kételyeket fogalmazzon meg Ukrajna kapcsán!" - nyilatkozta egy EP-képviselő a Mandinernek.

Ukrajna uniós tagsága nem üres ígérgetés, a brüsszeli vezetés komolyan veszi a dolgot. A magyar vétót pedig a kormány elmozdításával szeretnék elkerülni - többek között erről is beszélgettünk László Andrással, a FIDESZ európai parlamenti képviselőjével.

Az Európai Unió vezető politikai szereplői – köztük Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Charles Michel, a volt tanácsi elnök, és Marta Kos, a bővítési biztosa – az utóbbi időszakban többször is hangsúlyozták, hogy Ukrajna EU-csatlakozási folyamatát sürgetni kell, és elképzelhető, hogy az ország már öt éven belül az unió tagjává válhat. Bár az orosz-ukrán konfliktus jelenleg is tart, és tűzszünet sem született, Ukrajna nem áll készen a csatlakozási feltételek teljesítésére, hiszen sok tekintetben elmarad a már évek, sőt, évtizedek óta várakozó tagjelöltektől. Ez a helyzet felveti a kérdést: mennyire lehet komolyan venni az ilyen optimista kijelentéseket? Valóban van realitása Ukrajna EU-csatlakozásának a jelenlegi körülmények között? A válasz összetett, hiszen a politikai szándékok mellett a gyakorlati megvalósítás számos tényezőtől függ, beleértve a belső reformokat, a gazdasági helyzetet, és a biztonsági kihívásokat is.

Brüsszelben jelenleg nem az Ukrajna felkészültsége a fő téma. Az uniós bürokraták számára most a legfontosabb célkitűzés, hogy Ukrajnát minél hamarabb integrálják az Európai Unióba. Ezt a feladatot Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bízta rájuk. A csatlakozási tárgyalások általában összetett és bürokratikus folyamatot jelentenek, tele egymásra épülő lépésekkel. Azonban Marta Kos, a bővítésért felelős uniós biztos, többször is hangsúlyozta, hogy szeretné felgyorsítani ezt a folyamatot Ukrajna számára. Célja, hogy még idén megnyissa a különböző tárgyalási fejezeteket, és ambíciója szerint Ukrajna 2029-re már az EU teljes jogú tagja legyen.

Két fő tényező rejlik a mögött, amiért ez a helyzet kialakult. Az egyik ok az, hogy elkerüljék a béketárgyalások megkezdését. Amióta Donald Trump az Egyesült Államok elnöke, a béke megteremtésére irányuló egyeztetések elindultak, ám ezekben az EU nem játszik szerepet. Az uniós vezetők eddig nem kezdeményeztek saját béketárgyalásokat, és az amerikaiak által irányított megbeszélésekre sem kaptak meghívást. Ez a helyzet rendkívül kényelmetlen az EU számára, ezért inkább a tagság kérdésére összpontosítanak, hogy valamilyen eredményt fel tudjanak mutatni. A másik ok, amiért Ukrajna támogatása esetleg erősödhetne, az az lenne, ha az EU tagjává válna.

Ukrajna számára megnyílna a mezőgazdasági támogatásokhoz való hozzáférés, és korlátozások nélkül exportálhatnák termékeiket az EU piacaira. Ezen felül, az újjáépítési támogatások helyett automatikusan részesülnének a felzárkóztatásra szánt uniós alapokból, ami jelentős előnyöket jelentene számukra.

Az Európai Unió alapító szerződései lehetőséget adnak arra, hogy egy háborúban álló ország csatlakozzon a tagállamok közé, de ennek számos feltétele és jogi kerete van. A csatlakozási folyamat során figyelembe kell venni a politikai stabilitást, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását. Így bár elvileg lehetséges, a gyakorlatban számos kihívással kell szembenéznie egy háborús helyzetben lévő országnak.

Eddig még egy háborúban álló országot sem fogadtak be az Európai Unióba, azonban Ukrajna esetében éppen ez a körülmény tűnik a felvételének felgyorsítására ösztönző tényezőnek. Az EU-nak ráadásul már számos tagállama van, amelyek területi vagy más komoly viták árnyékában léteznek. Például Ciprus esete jól szemlélteti ezt: a sziget északi részén létrejött egy török-ciprusi állam, amelyet egyetlen EU-s ország sem ismer el. A régóta fennálló konfliktus miatt évtizedek óta nemzetközi békefenntartó erők vigyázzák a békét, ennek ellenére Ciprus 2004-ben, egy időben a mi csatlakozásunkkal, teljes jogú EU-tag lett.

Milyen a közhangulat Brüsszelben? Az európai politikusok, EP-képviselőknek, akikkel beszélget, mi a vélemény Ukrajna EU-csatlakozását illetően?

Természetesen a folyosók sarkain akadnak olyanok, akik kifejtik véleményüket arról, hogy Ukrajna csatlakozása nem a legjobb irány, de a nyilvános véleménynyilvánításra már kevesebben vállalkoznak.

Brüsszelben ugyanis nem tűrik, hogy bárki kérdéseket tegyen fel vagy kétségeket fogalmazzon meg, ha Ukrajnáról van szó. Ezért Ukrajna uniós csatlakozásának következményeiről, anyagi és más terheiről sem lehet érdemi vita. Nem akarják, hogy legyen, mert akkor sok nehéz kérdés merülne fel: mennyivel csökkenne a gazdák támogatása? Mennyi gazda menne tönkre amiatt, hogy az ukrán termékek korlátlanul érkeznének az uniós közös piacra? Milyen kockázatokat jelent élelmiszerbiztonsági szempontból, hogy az ukrán mezőgazdaságban olyan szereket használnak, amelyek az EU-ban évtizedek óta tiltottak? Mi lesz a GMO-s ukrán terményekkel? Milyen biztonsági kockázatokkal jár felvenni egy olyan országot, amely háborúban van, ráadásul egy jelentős hatalommal? Mi lesz, ha a háborúban eltűnt fegyverek megjelennek Európa-szerte a feketepiacokon?