Az egykori miniszterelnök mély csalódottsággal tekint a zöldmozgalomra.

A párizsi klímacélok megvalósítása sokak számára lehetetlen küldetésnek tűnik, hiszen a világ klímakonferenciáin az államok és döntéshozók gyakran csak körbe-körbe vitáznak, anélkül hogy valódi előrelépést érnének el – fogalmazott a brit volt miniszterelnök. Tony Blair úgy véli, hogy a fosszilis energiahordozók ára túlságosan alacsony, ezért sürgeti, hogy a zöld alternatívák ára csökkenjen, ezzel ösztönözve a fenntartható megoldásokra való átállást.

A klímaváltozás kérdése az utóbbi évek során egyre sürgetőbbé vált, hiszen a folyamatosan romló időjárási viszonyok és a globális klímakonferenciák során hozott intézkedések rendre azt mutatják, hogy a 2015-ös párizsi klímaegyezmény messze nem teljesíti a kitűzött célokat. Tony Blair, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke és a The Tony Blair Institute (TBI) alapítója, legújabb írásában éles kritikát fogalmaz meg a nemzetközi klímapolitika eddigi kudarcairól. Az átfogó, közel 90 ezer karakteres dolgozatban, gazdag adatokkal és konkrét példákkal alátámasztva hívja fel a figyelmet arra, hogy a globális közösség nemcsak, hogy nem halad a kívánt irányba, de a helyzet súlyosbodása is egyre inkább valósággá válik. Blair arra figyelmeztet, hogy ha nem történnek sürgős és hatékony lépések, a klímaváltozás következményei drámaian felgyorsulhatnak, és a jövő generációinak élete is veszélybe kerülhet.

A zöldtüntetések és a klímaszkepticizmus helyett a fókuszt a pragmatikus gazdaságpolitikai és politikai irányzatokra kell helyeznünk. Fontos, hogy felismerjük: a klímaváltozás következményeinek hatékony kezelése, valamint a zöldtechnológiai innovációk aktív és költséghatékony finanszírozása nélkül az emberiség nem lesz képes megküzdeni a klímaváltozás által támasztott kihívásokkal.

Tony Blair elemzése szerint a klímaváltozás elleni intézkedések eddigi eredményei, finoman szólva, messze elmaradnak a várttól. A 2015-ös párizsi klímacélok, amelyek a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozását tűzték ki célul, egyre inkább csak távoli álomnak tűnnek. A nemzetközi klímakonferenciák (COP-ok) gyakran meddő vitákba torkollanak, a hozott döntések nem elég célzottak, és a fejlett valamint fejlődő országok közötti feszültségek kezelése sem bizonyul hatékony megoldásnak.

A globális kibocsátás csökkentése tehát messze elmarad a szükséges ütemből, miközben

Ezért elengedhetetlen, hogy a szén-dioxid megkötése, a nukleáris energiahasználat, a fenntartható légi üzemanyagok fejlesztése, a zöldacél előállítása és az alacsony emissziójú cement gyártása világszerte megvalósíthatóvá váljon a pénzügyi források révén.

A probléma nem egyedülálló: a JP Morgan és a Bloomberg NEF friss elemzései is hasonló következtetésekre jutottak, jelezve, hogy a globális gazdaságpolitikák újragondolása elengedhetetlen.

A klímaváltozás következményei már most is érezhetőek, és az alkalmazkodás legalább olyan lényeges, mint a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése - hangsúlyozza a TBI elemzése is.

Blair arra figyelmeztet, hogy a világ energiafelhasználása és ipari termelése továbbra is komoly környezeti terhelést jelent.

Ez a jelenség rendkívül aggasztó, hiszen a széntüzelésű energia a legjelentősebb szén-dioxid-kibocsátó források közé tartozik. Ezen felül az ipari anyagok, mint az acél és a cement iránti kereslet is drámai mértékben emelkedik:

A kihívás tehát kétoldalú: a fejlődő országok gazdasági fellendülése elengedhetetlen, ugyanakkor a környezeti következmények csökkentése is elsődleges fontosságú.

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy a fejlődő országok, különösen Kína, India és Délkelet-Ázsia, a globális szén-dioxid-kibocsátás egyre jelentősebb hányadáért felelősek. 2030-ra várakozások szerint az emisszió körülbelül kétharmada ezekből a térségekből fog származni. Ezzel szemben Afrika, amely jelenleg a világ kibocsátásának csupán 4%-áért felel, a következő három évtized során várhatóan megduplázza népességét. Ez a növekedés óriási energia-, infrastruktúra- és erőforrásigényeket támaszt majd, ami komoly kihívások elé állítja a kontinens fejlődését és fenntarthatóságát.

Paradox módon a megújuló energiaforrások támogatására irányuló befektetések a fejlődő országokban az utóbbi években csökkentek. Blair véleménye szerint a fejlett nemzeteknek nem csupán a saját szén-dioxid-kibocsátásuk mérséklésére kellene fókuszálniuk, hanem aktívan segíteniük kellene a fejlődő régiók tiszta technológiákra való átállását. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a két fél közötti gazdasági és politikai feszültségeket kezeljék, mivel...

Blair értekezése hangsúlyozza, hogy a technológiai újítások elengedhetetlenek a klímaváltozás hatékony kezeléséhez. A szén-dioxid-megkötés és a nukleáris energia kulcsszerepet játszhat, azonban mindkét területen komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. A nukleáris energiával kapcsolatos aggályok és politikai döntések gyakran gátolják ennek a környezetbarát energiaforrásnak a kihasználását. Hasonlóképpen, a szén-dioxid-megkötés technológiái jelenleg még nem elég megfizethetőek vagy széles körben hozzáférhetőek. Blair rámutat arra is, hogy a fenntartható légiközlekedési üzemanyagok, a zöld acéltermelés és az alacsony emissziójú cement előállítása érdekében sürgős és kedvezőbb finanszírozási lehetőségekre van szükség, mind a kutatás-fejlesztés, mind a beruházások szintjén.

A klímakonferenciákon azonban a fent említett tényezők gyakran háttérbe szorulnak. A filantrópia fontos szerepet játszhat a változás előmozdításában, ám jelenleg sok esetben olyan zöldkezdeményezéseket részesít előnyben, amelyek nem eredményeznek valódi áttörést, mivel nem helyeznek elég hangsúlyt a technológiai innovációk támogatására.

A klímaváltozás elleni harc nem csupán technológiai kihívás, hanem politikai és gazdasági tényezőket is magában foglal - hívja fel a figyelmet. A fosszilis üzemanyagok gyors eltávolítása nem tűnik ésszerű megoldásnak, hiszen a gazdasági szereplők és a fogyasztók a legolcsóbb alternatívákat választják. Blair hangsúlyozza, hogy a nemzetközi tervezési folyamatok egyszerűsítése és felgyorsítása kulcsfontosságú a zöldenergia projekteinek előmozdításához. Jelenleg a bürokratikus akadályok és a hosszú engedélyezési eljárások komoly gátat jelentenek a megújuló energiaforrások és más környezetbarát technológiák elterjedésében. A finanszírozás hatékonyságának növelése és az alkalmazkodás szintén elengedhetetlen, mivel a klímaváltozás már most is érezteti hatását. Például a légi közlekedés iránti kereslet a következő két évtizedben megduplázódik, ami további nyomást gyakorol a fenntartható üzemanyagok fejlesztésére.

Tony Blair elemzése világos üzenetet közvetít:

A szerző véleménye szerint a zöldaktivizmus és a klímaszkepticizmus közötti éles ellentét helyett sokkal inkább pragmatikus és reális megoldásokra van szükség. Emellett a fejlődő országok összetett helyzete és az ipari növekedéshez kapcsolódó kihívások tovább nehezítik a helyzet értékelését és kezelését.