Az életműdíjas Szabó István: A cannes-i tapsvihar nem nekem, hanem a filmemnek szólt.
Időről időre a történelem hullámai átsöpörnek a közép-európai emberek mindennapjain, és minden családban fellelhető egy olyan személy, aki a történelem kegyetlen machinerájának áldozatául esett - nyilatkozta Szabó István az InfoRádióban. A neves filmrendezőt nemrégiben a filmkritikusok nemzetközi szövetsége a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál keretein belül életműdíjjal tüntette ki. Az elismerést A napfény íze című filmje restaurált változatának vetítése előtt adták át az Oscar- és Kossuth-díjas alkotónak.
A napfény íze átfogó vízió a 20. századról, amelyet egy magyar zsidó család történetén keresztül mutat be. A film operatőre Koltai Lajos, főszereplői olyan nemzetközi sztárok, mint Ralph Fiennes, Jennifer Ehle, Rosemary Harris és Rachel Weisz, producerei Hámori András és Robert Lantos voltak. Az alkotásnak 1999-ben, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt a világpremiere, majd három Európai Filmdíjat nyert, a legjobb forgatókönyv, színész és operatőr kategóriában.
A fesztivál közönsége állva tapsolt a 87 éves Oscar-díjas rendezőnek, akit a színpadon Thierry Frémaux, a fesztivál igazgatója méltatott. Frémaux A napfény ízét nemcsak rendkívül aktuálisnak, hanem igazi filmklasszikusként is jellemezte. "Ez az álló ováció nem nekem szólt, hanem a filmnek" – nyilatkozta Szabó István az InfoRádiónak. A Nemzet Művésze, aki nemcsak filmtörténetet tanult, de tanított is, úgy véli, hogy a klasszikus filmek közé a XX. század elején és közepén készült művek tartoznak. Ezen alkotások között említi Szergej Eisenstein, Vittorio De Sica, például a Biciklitolvajok és a Csoda Milánóban, valamint Federico Fellini, Ingmar Bergman, Luis Buñuel és Andrzej Wajda rendezéseit is.
„Filmet azért készítünk, hogy olyan színészek segítségével közvetíthessünk, akik életet tudnak lehelni a karakterekbe. Amikor megszületik egy történet, abban bízunk, hogy a néző a film élményéből valami értékeset visz haza, amely átalakul érzelemmé és tapasztalattá. Ezen keresztül érezheti, hogy nem egyedül küzd a problémáival” - osztotta meg a rendező, hozzátéve, hogy akinek nincs mondanivalója, talán jobban teszi, ha inkább egy ízletes levest főz, ami szintén képes örömet okozni.
Nem szabad azt hinni, hogy az Oscar-díj az embernek a saját sikere, mert amíg a filmet csinálja, szüksége van mindenki tehetségére. Az alkotótársak nélkül egy film nem működik, ezt nem szabad később sem elfelejteni - emelte ki. A hollywoodi filmakadémia a magyar játékfilmek közül elsőként díjazta Szabó István Mephistóját. "Nem én egyedül készítettem a filmet. Kiváló színészek voltak az alkotótársaim, mint Klaus Maria Brandauer, egy fantasztikus operatőr, Koltai Lajos, vagy a filmet gyártó Óvári Lajos" - mondta a rendező.
Szabó István tapasztalata szerint Közép-Európa, amely magában foglalja Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, valamint Ausztria és Németország egyes részeit, egy különös kapcsolatot ápol a történelemmel, amely a magánéletre is jelentős hatással van. Szinte minden családban fellelhető egy olyan személy, aki a történelem zord kerekébe került, legyen az katonai szolgálat vagy hadifogság formájában. A közép-európai lét sajátos sorsa abban rejlik, hogy az idő múlásával a történelem viharai időről időre átsöprik az emberek életét, ezt a fájdalmas és megpróbáló élményt a 1938-ban született rendező is többször megélhette.
A 2020-ban bemutatott Zárójelentés folytatásáról beszélve kijelentette, hogy bár több ötlete is van, a fizikai állapota jelentős hatással van a munkára. "Egy film létrehozása során 60-70 embert kell irányítanom, energiát és inspirációt kell adnom nekik, amihez elengedhetetlen a teljes egészség" – tette hozzá.
Az újonnan bemutatott magyar filmek közül Szimler Bálint alkotását, a Fekete pontot emelte ki a Kossuth-díjas filmrendező.
