A koporsó mélyén, a titokzatos egyiptomi fáraó testén egy impozáns tárgy pihent, amelyet rituális szertartás keretében helyeztek el, ezzel pecsételve meg a sír misztikus zárját.
Amikor 1922-ben Howard Carter brit régész felfedezte Tutanhamon sírját a Királyok Völgyében, a világ izgalommal teli kíváncsisággal figyelte, hogy milyen kincsek kerülnek napvilágra. A ragyogó aranymaszk és a gazdag sírmellékletek mellett egy kevésbé szembetűnő, de annál figyelemreméltóbb felfedezés is napvilágra került: a fáraó múmiáján virágfüzérek és növényi maradványok pihentek. Búzavirág, lótusz és egyéb vadvirágok ékesítették a testét, melyeket valószínűleg a temetési rituálé keretében helyeztek el, az ókori egyiptomi temetkezési hagyományok szerves részét képezve.
Ez talán elsőre nem tűnik olyan különlegesnek, de valójában meglepő, hogy a virágok több ezer év elteltével is megőrizték eredeti formájukat és felismerhető állapotban maradtak. Ebből a felfedezésből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy Tutanhamon sírját a temetést követően viszonylag rövid időn belül lezárták, és az azóta érintetlen maradt, egészen Carter felfedezéséig.
