A zseniális Peckinpah: 6 legemlékezetesebb és legbrutálisabb filmjei Sam Peckinpah neve egyet jelent a nyers, erőszakos és rendkívül hatásos filmkészítéssel. Művei nem csupán a western műfajának határait feszegették, hanem a mozi világát is forradalmasít
Ma ünnepelhetnénk a 100. születésnapját annak a rendezőnek, aki a western mellett számos más műfajban is maradandót alkotott.
Évtizedekkel azelőtt, hogy Quentin Tarantino a filmes világ koronázott királyává vált volna, Sam Peckinpah a hollywoodi történelem egyik legvitatottabb és legprovokatívabb rendezője volt. Műveiben nem csupán új utakat nyitott a western műfajban, hanem zsigeri thrillereket és úttörő háborús filmeket is alkotott, miközben határozottan fellépett a stúdiórendszer megkötései és a producerek korlátozó törekvései ellen. Az alábbi szubjektív toplista jól tükrözi Peckinpah filmjeinek gazdagságát és sokszínűségét, ám érdemes megjegyezni, hogy a PORT olvasóinak nagy kedvence, a Konvoj, valamint a Pat Garrett és Billy, a kölyök, valamint a nem kevésbé emlékezetes Délutáni puskalövések, sajnos nem kerültek fel a listára.
Az 1993-as "Sztálingrád" film megjelenése előtt ritkán találkozhattunk olyan II. világháborús alkotással, amely a szövetségesekkel szemben harcoló német katonák életét mutatta be. Ebből a szempontból különlegesnek számított a "Vaskereszt" (1977), amelyben amerikai és brit színészek német egyenruhát viselve alakították a főszerepeket. Ráadásul a film rendezője is amerikai volt, ami tovább növelte a mű jelentőségét és különlegességét a háborús filmek világában.
1943-ban játszódik a történet, amelynek hőse az első vonalban szolgálatot teljesítő, feladatát remekül végző, ám a háborút és még inkább a nácikat gyűlölő veterán Steiner őrmester (James Coburn), aki harcedzett szakaszával a legveszélyesebb feladatokat is vállalja, és a leghajmeresztőbb helyzetekből is kivágja magát. Szüksége is van minden tapasztalatára és szerencséjére, mert új felettest kap: az előléptetésért taposó porosz Kranksi százados (Maximilian Schell) bármire képes, hogy megszerezze a hőn áhított, dicsőséget hozó Vaskereszt kitüntetést - és ezért bárkit hajlandó feláldozni.
Peckinpah neo-westernje Bennie (Warren Oates) életének sötét és keserédes fejezetét tárja elénk. A lecsúszott exkatonatiszt, aki a mexikói főváros kocsmáiban zongorázik, egy szürke, monoton létet él. Egy nap azonban váratlan fordulatot hoz az életébe, amikor értesül arról, hogy egy gazdag mexikói bűnöző (Emilio Fernandez) vérdíjat tűzött ki Alfredo Garcia fejére, miután a férfi teherbe ejtette a lányát. A hír szele, mint egy rég elfeledett emlék, felébreszti Bennie-ben az elveszett kalandvágyat. Elhatározza, hogy útnak indul, hogy megtalálja és levadássza Garcia-t, ezzel pedig nemcsak a pénz jutalmát, hanem saját elveszett identitását is keresni kezd. Az út során szembesül a morális dilemmákkal és a saját múltjával, amely végigkíséri a történet sötét ösvényeit.
Nem csupán a mozipénztáraknál vallott kudarcot, hanem a legtöbb kritikus is éles bírálatot fogalmazott meg vele kapcsolatban. Azonban az eltelt évtizedek során a film megítélése jelentősen megváltozott, és mára kultikus státuszt vívott ki magának. Ennek hátterében többek között a színészi teljesítmények kiemelkedő színvonala és a műfaji konvenciók merész újraírása áll.
A rendező egyik legjobb kortárs thrillerének középpontjában Doc McCoy (Steve McQueen) áll, aki tízéves börtönbüntetéséből négyet töltött eddig le. A korrupt üzletember, Jack Beynon (Ben Johnson) felajánlja Docnak, hogy kihozza a börtönből, ha részt vesz egy bankrablásban a saját embereivel, Rudyval (Al Lettieri) és Frankkel (Bo Hopkins) együtt. Minden a terv szerint halad - egészen addig, amíg Frank meg nem öl egy biztonsági őrt, Rudy pedig megpróbálja átverni a társait. Doc így is megkaparintja a pénzt, és feleségével, Carollal (Ali MacGraw) együtt menekül a rosszfiúk elől.
A karakter szinte Peckinpah alteregójának tűnik, aki saját magát is csapdába ejtett a stúdiórendszer fogságában.
Kevesen tudják, hogy Peckinpah Dundee őrnagya valójában a Moby Dick klasszikus történetének szokatlan újralátásaként született. A főszereplőt, Dundee-t, aki Ahab kapitányhoz hasonló karakterként van megálmodva, nem a tenger mélységei, hanem a mexikói sivatag végtelen horizontja jellemzi. A cselekmény középpontjában a polgárháború végén álló Dundee őrnagy (akit Charlton Heston alakít) áll, aki a felettesei utasítására a hadifogolytábor parancsnokává válik. A történet sötét fordulata akkor következik be, amikor az apacsok brutálisan megtámadják a környék családjait, lemészárolva őket, majd elrabolnak három kisgyermeket. Dundee feladata, hogy egy különítményt állítson össze, amely válogatott nehézfiúkból és foglyul ejtett konföderációs katonákból áll. Célja, hogy nyomozza az indiánok után, és megmentse a túszokat, miközben a sivatag kegyetlen környezete és az emberek közötti feszültség folyamatosan felnagyítja a helyzet drámaiságát.
A forgatás már a legelejétől kezdve sorscsapás alatt állt, hiszen a Columbia Stúdió élén vezetőváltás történt. Ez a változás nemcsak a háttérben zajló munkát befolyásolta, hanem a költségvetés jelentős részének hirtelen elvonásával is járt. Ennek következtében a kész film olyan drasztikus vágásokon esett át, hogy alig maradt meg az eredeti koncepcióból valami. Mindezek ellenére a film kultikus státuszt vívott ki magának, és 2005-ben megjelent egy bővített verzió is, amelyet mindenképpen érdemes megnézni a hiányosságok pótlása érdekében.
A történet középpontjában egy fiatal értelmiségi pár áll, akik a nagyváros zűrzavara elől egy vidéki kisvárosban keresnek menedéket. Eleinte úgy tűnik, hogy a békés falusi élet ideális menedék számukra, ám hamarosan a helyi lakosok elkezdik zaklatni őket. A kezdeti verbális támadások fokozatosan fizikailag is megnyilvánulnak, míg végül a helyzet robbanásig fokozódik, és brutális erőszakba torkollik. A film, amelyben Dustin Hoffman brillírozik, lassan bontakozik ki, de a végső csavar olyan meglepő, hogy nemcsak a korabeli nézőket sokkolta, hanem a mai közönséget is megdöbbenti. Az évtizedek során a mű nemcsak a maga idejében vált vitatottá, hanem (al)műfajteremtő klasszikussá is, amely új dimenziókat nyitott a feszültséggel teli thriller műfajában.
A filmet, amely a brutális nemierőszak-jelenete miatt egészen 2002-ig ki volt zárva az Egyesült Királyságban, Quentin Tarantino is elismeri, mint a művészet egy különleges példáját. A rendező "mesterműnek" titulálta, és elmondása szerint,
Ebben a filmben a karakterek megítélése nem fekete-fehér, hanem sokkal inkább árnyalt és rétegzett. Nincs egyértelmű válasz vagy ítélet egyik szereplőre sem, ami lehetőséget ad a nézőknek, hogy saját értelmezéseiket alakítsák ki. Ez a komplexitás az, ami igazán művészivé emeli a filmet.
Sam Peckinpah legkiemelkedőbb alkotása kétségtelenül A vad banda, amely a westernfilm műfajának egyik legnagyobb klasszikusaként van számon tartva. Gyakran emlegetik olyan mesterművekkel egy lapon, mint John Ford Az üldözők című filmje vagy Sergio Leone A jó, a rossz és a csúfja, de A vad banda mélyebb érzelmi és filozófiai rétegeket tár fel. A bemutatásakor széles körben elterjedt vélemény szerint a film brutális erőszaka miatt vált hírhedtté, de valójában egy tragikus, shakespeare-i dráma bontakozik ki a törvényen kívüli banditák életéről, akik kénytelenek szembenézni az idő múlásával. A film középpontjában Pike Bishop (William Holden) áll, aki egy utolsó, nagyszabású rablásra készül, mielőtt végleg visszavonulna. Azonban a tervei hamarosan romba dőlnek, amikor kiderül, hogy Deke Thornton (Robert Ryan), egykori társát bízták meg azzal, hogy elkapja Pike bandáját. A feszültség fokozódik, és egy véres összecsapás során a banda fele elvész, így Pike-nak nemcsak a túlélésért, hanem az igazságért is meg kell küzdenie, miközben a fejvadászok folyamatosan a nyomában loholnak. A film nem csupán akciódús jelenetek sorozata, hanem mélyen emberi történet a barátságról, árulásról és a múlttal való szembenézésről.
